ELIT ÉS TÖMEG
Morus az Utópiában az ideális államról meditál. Ebben az írásban az elit és a tömeg harmóniájáról ábrándozunk.
Ma a Földön több mint hétmilliárd ember él. Ennek csak apró töredéke éri el az elit szintjét. Ez akkor is így van, ha minden kis és nagy embercsoportnak is meg vannak a maga kiválóságai. – Mint köztudott a társadalmi tagozódás igen sokrétű és sokszínű. Vannak kiebb nagyobb gazdasági, politikai, kulturális és egyéb csoportok. Mindnek megvan a maga elitje és tömege. Egy család elitje a legkülönb családtag, a művésztársadalom elitje az alkotók egy vagy több egyede. A politikai közösségek kiválóságai jelentik a politikai elitet. Persze joggal teszünk különbséget politikus és államférfi között. Ez az eliten belül is más két minőség. Meg kell jegyezni,hogy a vezető gyakorta nem azonos a legjobbak egyikével.
A fentieket azért bocsátottuk előre, mert e nélkül nem kísérelhetnénk meg a számunkra fontos fogalmak körülírását.
Eszerint a különböző embercsoportok kiváló egyede vagy egyedei tartoznak az elit kategóriába. Lehet, hogy túl szűkre szabtuk a határt, ám mégis sok kiválóságot ölel fel ez a körülírás, mert ha az emberiség egészét tekintjük tényleg sok nagyszerű társunkról lehet tudomásunk.
Tömeg, adott szinten a döntő többség, vezetett, irányításra szoruló nagy embercsoport.
E két fogalommal jelzett tagozódás bizony jelentős problémákkal terhes. Ezért átszik érdemesnek vele foglalkozni. A gond analóg a vezetők és vezetettek ütközéseivel. Az látszik ésszerűnek, ha pillantást vetünk a konfliktusok okaira. Ezek ugyanis valószínűleg jelzik az elhárítás teendőit is
Kétségtelen, hogy egész életünk a káosz melegágya. A köröttünk lévő dolgok, a velük való ténykedés is rengeteg variációt hordoz. Az ember is annyiféle ahány, személyiség: mindenki más, két egyforma nem akad közte. A bonyolult természet és társadalom tehát akadálya az egyetértő gondolatoknak, méginkább az összehangolt tetteknek.
Ehhez társul még az ember fogyatékosságaiból /tunyaság, rosszakarat, túlzásokra való hajlam, a hatalmaskodás ördöge, stb. stb./ fakadó sok akadály. Számosan nem veszik tudomásul, hogy a Föld csak abban az esetben ad lehetőséget az emberiség ellátására, ha vigyázunk ellátóképességére, óvjuk a lepusztulástól, ha mindnyájan szorgosa dolgozunk a számunkra adott poszton: a földműves a földön, a munkás a gyárban, a tisztviselő a hivatalban, a vezető a maga posztján, stb. ha a vagyonost nem ragadja el a vagyon éhe, nem halmoz, megbecsüli azokat akik nála dolgoznak, arra is gondol, hogy minden ember jogos igénye a szociális szabadság és ehhez anyagi alapok is kellenek akkor az elithez tartozhat és ez dicséret.
Ha tényleg mindenki akarja, hogy minden ember /a tunyák, a garázdák, a henyék, stb. kivételével/ megkapja az „élni érdemes” életérzést akkor be kell tartani legalább az erkölcs alapkövetelményeit: védeni kell az ember életét és máltóságát, közösségeit és környezetét, vagyonát és alkotásait! Ezek az együttélési normák magukat értelmezik, teljesen egyértelműek, mégis kell egy-egy megjegyzés pl. a túlméretezett vagyonnal kapcsolatosan. A nagyvagyonnal rendelkezők hajlamosak túlzásokra. Ugyanis az egyre nagyobb gazdagság növeli azt az éhséget, ami már nem ismer határt. Az „arány és mérték” aranyszabályának kiiktatása természetesen megbont minden emberi értékrendet, és csak növeli az amúgy sem kismérvű káoszt. A bírált gazdasági hatalmasságok az elit torzói csupán. A politikai vezetők, ha a tömeg érdekében akarnak cselekedni igen kemény fába, vágják fejszéjüket. Erre aligha számíthatunk, amíg gazdasági érdekek alapján szerveződő pártok uralják a hatalmi posztokat. Ám megérett ill. a közeljövőben bizonyára megérik az idő a változás megtörténésére. A gazdasági alapozottságú hatalmi struktúrát fel kell váltania a hozzáértést és az erkölcsi rendet képviselő új hatalomnak. A törvényhozásban szakmai képviseletnek kell érvényesülnie: A földműveseket, a munkásokat, iparosokat, hivatalnokokat, tanárokat, egészségügyi dolgozókat, mérnököket, tudósokat, stb. stb. a saját elitjük képviselje a politikai fórumokon. Közülük is azok, aki a politikai tudományokban jártassak, azaz értik a köz- és az államigazatás lényegét. Ilyen képzett, tehetséges és becsületes emberekkel lehet reményünk az emberibb világ megteremtésére, az elit és a tömeg egymásra találására. Nagy idők tanúi vagyunk. A mondottak dióhéjban akartak jelezni egy lehetséges célt és útvonalat. Lehetőségeink miatt kérnünk kell sok hozzáértő, szintén aggódó társunk hathatós sgitségét.