Gondolatok oktatásról nevelésről…

Amikor a múlt század húszas éveiben elemista voltam, akkor is, amikor a negyvenes évek elején tanítani kezdtem a közoktatásban a klébelsbergi elképzelések szerint folyt a munka. – A szovjet megszállás után ez a munka fokozatosan pártirányítást kapott és elindult a lejtmenete. A századforduló után szociálliberális hatásra a folyamat felgyorsult .-A 2011. évi törvény, a nemzeti nevelésről, van hivatva a trend megfordítására. Engem is és bizonyára sokakat érdekel, hogy miként megy ez végbe.

Az új törvény, már címében, sokat ígér. A köznevelés tennivalóinak teljességét fejezi ki. Az oktatás ugyanis az iskolai tennivaló, de nem fejezi ki az iskolai munka egészét, éppen a lényegét: a nevelés egész embert/gyermeket/formáló feladatát nem. A tudnivalók szaporítása, az intellektuális adottságok növelése, az új ismereteknek a már meglévő tudásanyagba való beillesztése nagyon bonyolult, kreatív folyamat. És ez, alapvetően a gyermeki szubjektum dolga. Persze pedagógus közremüködéssel. Summa-summárum: feloldja azt a szűkítést, amit az oktatás fogalom lehetővé tesz. Fontos előrelépés ez, mert felhív az egész ember /gyermek/ növelését célzó iskolai munka teljességében való gondolkodásra. A fejlesztő tevékenység egységes szemléletének bázisát teremti meg.

A fenti gondolatok a gyakorlati megvalósítás körülményeit próbálták tudakolni személyes és telefonon történt beszélgetések segítségével. Mindössze 18 ismerős kollégával tanácskoztam. Ismerőssel, azért mert őszinte véleményeket akartam. Nem kétséges, hogy a valós kép kialakítására irányuló törekvésem beszélgető társaim és a magam személyisége/egyedisége/miatt szubjektív elemekkel terhes. Mégis érdemesnek gondolom az alábbiak elmondását.

Meglepett, hogy az országos tanévnyitó rendezvényt menyire kevesen nézték, és hogy aki nézte is, mennyire a feszínt látta csupán. Még a pedegógus tekintélyének visszaállítására vonatkozó bejelentés sem váltott ki nagyobb érdeklődést, reményt. A rendezvény konzervatív értékeket hangsúlyozó attitűdje is keveseket ragadott meg.

Egyfajta fásultság jelei mutatkoznak.”Minden évben változás!””Az új szemléletű feladatok új teherként jelennek meg.” Két kolléga mondta el, hogy az igazgató felhívta figyelmüket a törvény egyes fejezeteinek megismerésére. Úgy látszik egyéni és szokásmechanizmusból kevés kolléga szorgos.

Nagyon bonyolult, sokféle a kép az értékeket illetően. Számosan nem látják sem a múltban dívó szociálliberális nevelésfelfogás, sem a konzervatív értékrend összetevőit. Több megnyilvánulás azt tükrözi, hogy a pedagógusok többsége erről a következő kétféle gondolkodást képviselik:

1. aszülői ház, a pedagógusképző, majd a gyakorlat hatására alakul ki az értékrend és ez majdnem független a nevelésirányítás elvárásaitól,

2. érdekes volt összevetnem ezt a nézetet azzal a 2008-ban megfogalmazott, vizsgálat által alátámasztott véleménnyel mely szerint akkor”… azok a köépiskolák produkáltak jobb, sőt jó eredményeket, amelyek részben, vagy egészben függetlenítették magukat a tanügyigazgatás elvárásaitól. Tették a dolgukat: tanítottak, neveltek.”

Azt gondolom, hogy a két szemlélet azonos gyökerü. Mégis az előbbi individualizált, a másik kollektív jellegű változat. Egyik sem kívánatos azzal a tartalommal, amit hordoz. A kívánatos az lenne, hogy az elvárások figyelembevételével jönne létre olyan konzervatív értékrend, amely lehetővé tenné az egymás munkáját támogató, kiegészítő nevelői tevékenységet. Ehhez persze a nevelőtestületeknek alkotó közösséggé kell válniuk. Példaként tekintsünk a munka alapú társadalom alapvető értékére. Ennek a társadalomnak a megerősödéséhez és fejlődéséhez egyik kulcskérdés, hogy minden munkaképes ember dolgozzon. Feltétel a mukahely, de a munka megbecsülése is. A ma tapasztalható nehézségek ugyan akadályozzák az iskolai munka hatékonyságát, mégsem nyugodhatunk bele, hogy az iskolai teljesítmények romoljanak. Ezért is üdvözli mindenki pl.: az érettségi követelmények fokozatos növelését.

Több kolléga gondolja azt, hogy a tantestületekben számosan vannak ma is szociálliberális állásponton. Ezt nem ideológiai maradványnak tekintik, hanem annak a „szabadságnak”/szabadosságnak/ jelenségeként, ami mentes a szakfelügyelettől és mindenféle ellenőrzéstől. Sokan tartanak az életpálya modell minősítési elvárásaitól. Jelezték, hogy a pedagógusképzés is megujjításra vár. A tanítók az 1-4. osztályban nehezen birkóznak azzal a feladattal, amit a nehezen kezelhető gyermekek jelentenek. Középiskolai tanárok jelezték, hogy az alapkézségek hiányosak a 9. osztályba lépő tanulóknál. Az a godolatuk, tapasztalatuk, hogy a felső tagozatban lehetőséget kellene teremteni az alsó tagozatban megszerzett kézségek gyakorlására. Ezekre is tekintettel kellene a képző intézményekben lenni.

A kollégák az igazgatói tevékenységet, az új törvénnyel kapcsolatosan, várakozó jellegűnek látják. Sok a kérdőjel- modják. Ennek ellentéteként egy kolléga mondta el, hogy a tanév kezdete előtt az igazgató részletesen ismertette elvárásait, a törvény általános és  aktuális fejezeteinek az ismeretét. Egy másik arról számolt be, hogy az igazgatótól írásos tájékoztatót kaptak azokról az információkról, amelyek a minősítéshez szükségesek. Kiegészítést, korrigálást kért. Egy tanár mondta el, hogy náluk 3 éve a tanévre való konkrét felkészülés elvárás. Az első megbeszéléskor aug.. végén beszéltek róla.

A heti öt órás testnevelést üdvözlik. A nehézségek megoldása folyamatban van, mind a helyiségeket, mind az alkalmas pedagógusokat illetően. Az intenzív megmozgatást gondolják fontosnak, ennek nincs akadálya-mondták.

Örömmel üdvözlik az aktuális kérdések tisztázására irányuló tan-ügyigazgatási figyelmességet, készséget.

Több és bővebb tájékoztatást várnak a szakfelügyelettel, a minősítéssel, a feljebbsorolással kapcsolatban.

Már most érdeklődéssel várják a járási tankerületek majdani tevékenységéről a tájékoztatást.

Ezek a beszélgetések, amelyekre itt utalok eredetileg a magam kíváncsiságát, akarták szolgálni, Kerestem és találtam is, és nem csupán elvi összhangot a Klébelsbergék által képviselt nézetekkel. Ezért nekem sokat mond, és nemcsak újat, az új törvény.

Mert most úgy gondolom, hogy a beszélgetések egyes passzusait mások is érdekesnek tarthatják, leírtam azokat. És ha netán a szaksajtó érdemesnek ítéli, közre is adom.