Életem estjén, kilencvenen felül, ha a horizontot nézem, látok felhőket, de csillagokat is. Keresem köztük a jobban ragyogókat, az igazán szépeket. Nagy szükségem van rájuk, felüdítenek, elalvás előtt nyugalmat kölcsönöznek.
Nem tudnám bizonyítani, nem is akarom, hogy az élet fenékig tejfel. Vannak bizony annak nyögelmei, gyötrelmei is bőséggel. Azt sem állítom, hogy az élet adta örömök egyfélék, azt sem, hogy hasonlítanak egymásra. Az ember személyiség, mindenki más, különbözik az összes többitől. Örömeik és azok okai is mások, átélésük is egyedi.
Fontos itt elöljáróban hangsúlyozni azt is, hogy nem általában az örömökről beszélek. A magam szép érzéseiről lesz mindössze szó, ahogy azokat nap, mint nap megélem. Egyféle önéletrajz karcolat /curriculum vitae/. Persze sokféle ilyen vázlat lehetséges. Magam is megírtam néhányat más és más indítatásra, igényre tekintettel. Most a magam igényeit próbálom érvényre juttatni! Azt a merész állítást kockáztatom meg, hogy vannak öregkori örömök, s mert az öröm mindig felemel, bátorít, új erőt ad érdemes észrevenni, elraktározni
azokat. A sok tudati lom között gyémánt értékű darabok ezek.
Bízvást a legnagyobb, hogy családom harmonikus együttélésre jutott 35 év után. Ez azt jelenti, hogy menyem, fiam, feleségem és jómagam megtaláltuk a számunkra kedvező alaphangot, ritmust és érintkezés módot, ami ugyan nem mentes zökkenőktől sem, ezek mégsem bontják meg az összetartozás, az egymás iránti tisztelet, megbecsülés eléggé fel nem értékelhető szerepét. A háttérben egyrészt a szülők közötti összhang áll, aminek a magva a
közel azonos értelmi képesség és általános műveltség, a fegyelmezett, másikra figyelő vitakészség, a megérteni akarás kompromisszumok árán is, a közösen elért eredmények a szőlőművelésben és a két kies hajlék és környéke rendbetételében, ízlésünknek megfelelő berendezésük kialakításában. A másik tényező gyermekeink hamar elért képzettsége, tisztes beosztása, kultúrált és jó hangulatú életfelfogása.
Örömforrás, hogy nyugdíjas éveinkben is sokat dolgozunk. Jómagam ugyan a fizikai tennivalókból csak 83 éves koromig vettem ki a részemet. Ma már elvi-elméleti segítséggel tudok szolgálni, meg hát írogatok. Drága feleségem most van lendületben. Nem tudom fékezni, pihenésre is késztetni. Persze munkájának a látszatja neki is, nekem is öröm. Örömforrás a természet, a környezet. Kis hajlékunk a Várhegyen, kies helyen,zöld övezetben épült a múlt ismeretlen bugyrában.Felújjításával magunk is beépültünk a tájba,ízlésünk ott van nagyobb és apróbb tárgyaiban.A falon apósom fényképe,a Házi áldás,egy fametszet a házról és környezetéről,egy Széchenyi gondolat:”Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének,nem derék ember.”Néhány korsó,tányér a múlt egy-egy emlékével.A környezetben jó darab szőlő,gyümölcsfák. Májusban a gyönyörű cseresznyevirág, a fa minden ágát belepi hófehér szírmaival. a barackfa virága rózsaszínes,a szőlőé apró sárga porszem. A cseresznye ropogós,nagy szemű,a barackfa gyümölcse édes-savanykás,kissé savas,a szőlőé édes,mézédes. Alig lehet betelni velük. Szeptember, október a szüret ideje. Jó hangulatú szüretelők, kemény munkát végző szedők, puttonyosok, présházi emberek. A must jól épített, tekintélyes méretű pincébe kerül. Ott mindig rendnek, patika tisztaságnak kell lenni. Itt érik a bor és jó csak akkor lesz, ha a gondosság maximális. A jó évjárat szomorodnit hajazó nedűt ad.
A gazdasági év tele munkával,segítség egy „csipet-csapat”.Értik a munkát és szorgalmasan végzik.Közben lopunk egy-egy napot a Kaposvárra látogatásra.Az ottani otthonunk sem árvulhat el.Az év egynegyedét töltjük ott az izlésesen berendezett falak között.Néha egy-egy hétvégén meglátogatjuk a Balatont.Ezen a nyáron első kántortanítói munkahelyemen is voltunk.71 év után szívet szorongató,mégis selymes élmény volt.Találkoztam az akkor épült iskolaépülettel,a lakással,ahol önnálló életemet kezdtem.Most elárvult,nincs diákja,tanítója. A templom új kerítéssel körülövezve, ajtaján persely. Tatarozásra gyűjtenek. A hit él a kis faluban. Segítséget várnak!
Egészen más jellegű szórakozás, örömszerzés a gyakran vívott kártyacsata. Kettesben kanasztázunk. Évődünk, tréfálkozunk. Eltelik egy-egy üres óránk.
Gyakran látogatnak meg ismerősök, rokonok, gyermekeink néhány napra is. Élmény beszélgetni, évődni a világ, a mieinkkel az égi dolgokról is. Ha a hír rossz, a mondanivaló kellemetlen midig akad vigasztaló, bátorító szó. Ezek a találkozások tartalmas beszélgetéseket, érdekes információkat jelentenek nekünk, a „világ végén” lakó, magányos embereknek. Aztán napokig ezek a témáink, telitettek vagyunk. Jól esik a magány! De megpezsdül a munkalendület is.
Van rádiónk,TV-nk .Az élő kultúrával kötnek össze bennünket.Kár,hogy a szerkesztőknek a negatív töltésű dolgok tetszenek.Még a gondos műsorválogatás sem oldja meg,hogy pozitív élményekkel gyarapodhassunk.Megbecsülendő mégis,hogy a helyi,régióbeli de a világ eseményeiről is tájékozódhatunk.Számunkra nélkülözhetetlen,korunk egyik nem régi találmánya,a mobiltelefon.Szeretteinkkel,ismerőseinkkel ez a kapcsolat megbecsülhetetlen.Tanuljuk az internet használatát is.Máris igen jó szolgálatot tesz.
Van egy opelünk. Kényelmes, gyors. Megujjították a jogosítványomat is, párom is rendelkezik vele. Sajnos mindketten alig használjuk. Pedig amikor igen, nagyon sokat segít.
Egy-egy jó falat feleségem főztje,az Ő gondossága életem legnagyobb áldása.Jól esik egy-egy pohár saját vörös,vagy szomorodni bukéjú bor.
Este”ülünk a kandallónál s fogjuk egymás kezét”,alkalmas időben inkább a lugas előtt,vagy a hintaágyban.Ilyenkor édes érzések lengnek körül bennünket.Ha a béka brekeg,vagy a tücsök muzsikál az érzések elringatnak,álmosság környékez .Egy csók,egy ölelés,egymás testének melege,illata lengi be a szobát.Imádság után a jótékony,pihentető álom csukja le szemeinket.Szépeket álmodunk.Valóság és ábránd az én öregségem sok-sok öröme.