KESERÉDES SOROK
Keserédes sorok
Forró imába foglalom neved,
S míg mesét mond nekem a magány,
Messze távolból, a dal szárnyain,
Hallgass meg, Hozzád szólok Anyám.
Száráról hullani készülő hervatag virág,
Hogy feledné, amit adott neki a világ.
S Te ott fenn, álmaid telén légy boldog,
Itt mindenki szeret, drága jó Anyánk.
Virág életemnek volt sok szép bimbaja:
A vágyak, az álmok: a hitem, a dalok.
Én, a földi szépségek meghajszolt rabja,
Szívemmel, előtted mélyen meghajlok.
A régi fészek melege, már régóta távol,
Lelkem szépségétől mégis máig lángol.
Persze az élet nem mindig fenékig tejfel,
El elesel, aztán Jancsi, kelj fel!
A lét parancs, parancsa végzet.
Ezért nem lehet másféle az élet.
A kereszt mindenütt feléd mutat,
A sors pedig, ami jár, mindent megad.
S most mikor közös keresztünk árnyékán
Megpihenve, újra Rád gondolok,
Ha néha fáj mégis az élet, szerelmes
Szívemmel mindent szépnek álmodok.
Így lesz újra minden virágos, dalos,
A hóvirág illatát szerényen szórja rám.
Újra hitet, erőt ad a dal, az ének,
Mely hazafelé, Hozzád száll Anyám.
Minden sors végzet, a végzet meg átok,
Keresztje alatt össze-össze roskadunk.
Száráról hullani készülő hervatag virág,
Nem kell a könny, sír eleget a világ.