Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-load.php on line 24

Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-includes/load.php on line 333
NEVELÉSÜGYÜNK ÚJ STARTJA /A 2013-14. TANÉVBEN/ @ Gondolatok oktatásról nevelésről…

NEVELÉSÜGYÜNK ÚJ STARTJA /A 2013-14. TANÉVBEN/

This entry was posted by on szerda, 4 szeptember, 2013 at

Szeptemberben iskoláink mindig újra start-vonalra állnak. Az idei indulás azonban nem szokványos. Nem, mert egész társadalmunkat, minden részletében, három év óta, lényeges, változást indukáló széljárás uralja. A szél tartalma pedig a jövőre orientált múlt és jelen felfogás, a konzervatív szemlélet. –  A nevelésügy ebben a tanévben kezdi, régtől esedékes megújulást, új törvények szellemében, régi értékek preferálásával, a múlt és a ma szerves összhangjában.

Nézzük előbb a múlt rezüméjét.

Trianont /sehogy, semmiből nem lehet kihagynunk!/ úgy sem feledjük, mint a magyarországi tanügy megrontóját. Az iskolák száma felére csökkent, a tanerők tettereje majdnem megbénult. Felsőoktatásunk szintén összezsugorodott. Egy év elteltével, a gondviselés rendelése szerint, Klebelsberg és munkatársai vették kezükbe a kilátástalannak tűnő iskolaügyet. A népiskolák száma hihetetlen gyorsasággal behálózta maradék hazánkat. A néptanítók és segítőik olyan munkát végeztek, hogy a magas igényű  középiskolák  néhány év multán, rendre válogathattak, most már a polgárság, de a falusi parasztság és a városi lakosság gyermekei közül is. A polgárság és az alacsonyabb beosztású értelmiség gyermekeinek többsége számára működtek a polgári fiú és leányiskolák is. A középiskolák tanulmányi követelményei, az erre épülő tanulmányi munka megadta az összes feltételt a felsőoktatásban történő induláshoz, és bizonyos tisztviselői státuszok betöltéséhez is. Pl. érettségi után, egy éves tanfolyam elvégzésével körjegyző lehetett, az arra alkalmas fiatal. Felbecsülhetetlen volt a középiskolákban a fiatalságnak, az intelligencia növelése terén nyújtott többlet. Érettségi bizonyítványt, érett fiatalok kaptak. Csak egyetlen példa: A fasori gimnázium, az ott érettségizett, a magyar egyetemeken végzett tudósok sokaságával büszkélkedhet ma is. –  Ezek az eredménye, két és fél évtized folyamán, felelőtlen, hozzá nem értő államvezetők és klientúrájuk martaléka lett. Az azonnali zuhanás nem következett be, mert pl. a járások oktatásügyének élére, számos esetben, jól képzett pedagógusok kerültek. Akik élték és értették a konzervatív töltésű pedagógia értékeit, nem voltak hajlandók az iskolát a pártpolitikai céloknak alárendelni. Az általános iskoláknál pedig néptanítók tanítottak, akik a korábban tanult szisztéma szerint végezték munkájukat, jó összhangban a járási szakvezetőkkel. A nyolcosztályos általános iskola meghonosítása kétségtelenül pozitív hatású intézkedés volt. Egynéhány évig az oktatásügy felívelését is eredményezte legalább a népiskola szintjén.

A hanyatló tendencia azonban nem állt meg. Fentebb említettem az egyik okot. A másik ok, hogy az egy-csapásra megnőtt pedagógus hiányt képesítés nélküliekkel és rövidített képzési idejű tanítókkal, tanárokkal foltozgatták be. A fizetések meg olyan alacsonyak voltak, hogy ennek hatására kialakult a kontraszelekció. Csak az jelentkezett pedagógusnak, akit más felsőfokú intézményben nem vettek volna fel. A tömegesedett középfokú és a felsőfokú oktatás szintén oka a hanyatlásnak. Mert ezek a folyamatok csak látszólagosan járhattak kedvező eredménnyel. S ezen túl még arra is sor került, pl. Magyar Bálint minisztersége alatt, hogy túlhangsúlyozták a tanulói jogokat, anélkül, hogy a tanulói kötelességeket egyáltalán szóba hozták volna. Az iskolát szolgáltató intézménynek nyilvánították. Lillafüreden még konferenciát is rendeztek, hogy ott előadások hangozzanak el arról, hogy miként lehet a tanítási órán az üzemekben alkalmazott eljárásokat hasznosítani. Néhány iskola digitális táblát kapott. /Vajon ki, mennyire járt jól ezzel az üzlettel?! / Másutt meg „pottyantós”WC volt az iskolaudvarban. A felsőoktatásban a bolognai rendszer átgondolatlan alkalmazása, a kreditrendszer, a számolatlan utóvizsga, évismétlés lehetősége, de a követelmények esése is, azzal járt, hogy a pedagógus tekintélye megingott, a tanulmányi fegyelem mindenütt meglazult. Az oktatásügy egészének a színvonala meredeken zuhant. Pedagógus körökben az a vélemény alakult ki, hogy ott lehetnek jó, de legalább jobb eredmények, ahol a felső irányítást hatását negligálják, érvényesülését legalább akadályozni tudják.

Azt gondolom, elengedhetetlen legalább ennyit elmondani az előzményekből, hogy az ezzel a tanévvel kezdődő nevelésügyi start jelentőségét értékelni és talán értelmezni tudjuk.

Elsőként azt hangoztatom, hogy a tanügyi reform egyik sarkalatos elvárása az oktatás meghatározó szerepe mellett a nevelés fontosságának a hangsúlyozása. A köznevelésben, de az egyetemeken is elengedhetetlen, a szaktárgyi tevékenységben is, a tanuló, a hallgató egész személyiségének a formálása, az ehhez való hozzájárulás, Az intelligencia növelése csak úgy lehetséges, és ez feladata minden tanárnak, oktatónak, hogy tekintettel legyen a fiatal személyiségének egészére. Tudom, hogy ez végelemzésben individuális nevelést kívánna, ilyen körülmények között lenne igazán hatásos. De mert a közösségi nevelés szintén elengedhetetlen, közösségekben kell rátalálnunk az egyedek egyéni fejlesztésének lehetőségeire. Példák sokasága igazolja, hogy felsőfokon kialakulhatnak, egy-egy tanárhoz kapcsolódó iskolák, ahol az egyén adottságainak megfelelő folyamatos ráhatás is érvényesül. A szakkörök, önképzőkörök, stb. a köznevelésben is lehetőségei ennek, de a tanítási óra is alkalmakat kínál, többek között, pl. a számonkérés kapcsán. A most induló etika és/vagy hittanoktatás kitüntetett alkalmai az erkölcsi értékek kibontakoztatásának, de a személyiség pozitív tulajdonságai fejlesztésének is. A heti öt órás testnevelésnek sem kicsi a szerepe a személyiségfejlesztésben. A mozgás, még ha szabadban, tornatermen kívül történik is, elengedhetetlen a jó egészség szolgálatában, /de eszköz pl. az elhízás ellen is/. Figyelmet érdemel az a körülmény, hogy sok a felmentési kérelem. Ezt vissza kellene szorítani, hiszen könnyen belátható, hogy a mozgás még egyes beteg, sérült gyermek szánára is kívánatos, hasznos. Nem különös óhaj csoportokat szervezni, az ilyen igényű tanulókból és őket a nekik megfelelő testnevelési feladatokkal ellátni. Még az sem kivihetetlen, hogy ezeket a csoportokat kisegítő személy felügyeli a zajló órától elkülönítetten.

Külön fejezetet szántam a szülőkkel való együttműködés kérdésének. A most startoló köznevelési törvény utalásszerűen jelzi, hogy a szülővel történő jó kapcsolat nélkül az eredményes nevelőmunka zátonyra futhat. Igen nagy siker lenne, ha ebben előrelépés történne. Az együttműködés elvi alapja egy olyan kontaktus, amelyben a szülő véleménye és közreműködése abban fejeződne ki, hogy kéréseit, javaslatait elmondja, de a döntésre a szakember jogosultságát elismeri. Ez persze igen nagy tapintatot és sok időt igényel. Sajnos, az elmúlt időszak következményeként, még egy ideig számíthatunk szülői, esetleg tanulói atrocitásokra is. A pedagógus ilyen esetben maximális önuralmára kényszerül, de persze hatósági védelemre is számíthat.

Változások vannak napirenden a felsőoktatásban is. Néhány megjegyzést fentebb tettem a jelenlegi helyzet jellemzésének a szándékával. Ezek megismétlése helyett, itt azt kívánom hangsúlyozni, hogy a köznevelés igénye, a valamikori néptanítói szemlélet újraélesztése, a pedagógusképzésben. –  / A képzés általános értékeit az alábbiakban foglalom össze, csupán utalásszerűen: a képzőintézmény szellemi önállósága, a tanárok köznevelésre történő specifikus képzése segítségével, a képzés interaktív jellege, gyakorlati orientáltsága, mozgékonysága, reakció képessége, az aktualitásra vonatkozó érzékenység, hagyományőrzés, az aktuális kulturális életben való részvétel. A képzés hatásaiban jelentkező értékek: hivatásszeretet, elkötelezettség, gyermek szeretet, felelősségvállalás, szociális érzékenység, a közéletben való aktivitás igénye, a családnak az iskola mellé történő felsorakoztatása, a fajsúlyos módszerek gyarapítására való törekvés./

A pedagógus pálya megbecsülése anyagi és erkölcsi elemeket tartalmaz. A kontra-szelekciós korszak után igen kellemes tudni, hogy a pedagógusjelöltek nagyon kedvező ösztöndíjat kaphatnak, a jó tanulmányi eredmények elismeréseként.  A fizetések emelésének kezdeti lépéseit minden kolléga érzékeli. Tudják, hogy nem maradnak el a következő részletek sem. Elfogadják, az ország anyagi helyzetéből fakadó, mostani megoldást. A pálya-modell lehetővé teszi a kiszámíthatóságot az előrelátást. Ezt szintén üdvözlik. Vállalják, bár ez szokatlan, az időnkénti megmérettetést. Az erre épülő és a szolgálati éveket is figyelembe vevő feljebb sorolást jónak ítélik. Az eredményes munkához elengedhetetlen a tekintély. Megszerzését saját feladatukként is nyilván tartják. Ám az állami intézmények, a társadalmi szervezetek közreműködését is elengedhetetlennek tartják.

Záró gondolatként hangsúlyozom, hogy az iskolában semmiféle párt-politikának nincs helye.

A pártpolitika és a pedagógia /az iskolai munka/ két egymást kizáró minőség. Az előbbi csoport, gyakran egy elit, az utóbbi összemberi, nálunk magyar és európai érdekeket, értékeket jelenít meg, képvisel.  Ennek megfelelően neveléspolitikáról abban az értelemben eshet csak szó, amelyben az állam /nem valamely párt/ központi feladatának tekinti és finanszírozza a köz- és a felsőoktatást, szakemberekre bízva a tartalmi kérdéseket.


Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.