Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-load.php on line 24

Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-includes/load.php on line 333
NÉGY HEGEDŰHÚR @ Gondolatok oktatásról nevelésről…

NÉGY HEGEDŰHÚR

This entry was posted by on péntek, 2 augusztus, 2013 at

Négy Hegedűhúr

 

Valaha hegedülni tanultam

A hangszert jó Apámtól kaptam.

Kiderült, a hallásommal baj van,

A cincogást abba is hagytam.

A kedvenc, vonóval ládába került,

Az egész, jó ideig feledésbe merült.

Aztán, lepattant előbb az acél g,

Követte őt a nyúlbél d.

 

Utána meg a többi, sorba mind.

Megkövülten láttam e földi kínt.

Hegedű csupaszon, húr nélkül,

Ha nézi az ember, meg nem békül.

 

Teltek a napok, s az évek,

Újra húroztam a kedves emléket.

A g húrt magamból gyúrtam,

Az é-t társamul kaptam.

Nem maradt üresen a d sem,

Megtalálta párját a fiam, úgy nézem.

Hegedűm boldog, újra éledt,

Remélte többé sosem téved.

 

Múltak a gyönyörű évek,

Összhang van, gondolták, végleg.

Így jár az ember, ha téved,

Nem számol idővel, aztán elképed:

Először a g húr pattant el,

Mert a kor nem vesztegel.

Az é még feszes és fényes,

A jövője nem lehet kétes.

 

A három húr, négyre egészül,

Jókedv, vígság, senki sem őszül.

Közel egymáshoz, a pesti utcán,

Unokával sétál, sosincs magány.

 

Bori, Lívi, Áron meg a Kicsi

A hegedűt újra előveszi.

Vidámság, új, gyönyörű évek.

Az élet él, hisz nincs végítélet!

Egy stradivárius négy húrja

Az ember mosolyát kicsalja.

Család és zengő hegedű

Velük az élet tényleg gyönyörű.


Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.