Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-load.php on line 24

Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-includes/load.php on line 333
LAIKUS EGY KÓRHÁZBAN @ Gondolatok oktatásról nevelésről…

LAIKUS EGY KÓRHÁZBAN

This entry was posted by on szerda, 28 január, 2015 at

Előzmények: A látogatás nem akaratlagos, Kényszerű.

Elmúltam 94 éves. Gyógyintézettel korábban is volt találkozásom. Most, amint később megtudtam, hasnyálmirigy gyulladás késztetett újabb látogatásra. Egyik nap este hét körül rosszul lettem. A háziorvos mentőt hívott. Előre bocsátom az utazást csak elmondás alapján rekonstruálhattam, meg a velem este 10-ig történteket is, mivel eszméletlen voltam. Eszerint a látogatás azzal kezdődött, hogy vért vettek, aminek következtében ma, a kilencedik napon, már tűnőben van a keletkezett vérömleny. Feleségem a közelemben volt, amíg a vizsgálatok folytak. Tíz óra táján egy csarnokban eszméltem. Kiderült, hogy a „halottasház” előszobájában vagyok. Ezt a képzetet az diktálja, hogy egy paravánnal részben takart tolóágyon, egy férfi feküdt és mellette pityegett a szívritmust jelző műszer, míg nem a pityegés abbamaradt. Egy ápoló eldobta kesztyűjét és az illetőt kitolta a helyiségből, hogy kis vártatava egy hasonló állapotban lévő hölgyet hozzon.

Felségem, miután az első eredmények megvoltak, éjfél után hazament. Jó magam egy szobába kerültem, ahol infúziót kaptam. Hajnalban megtudtam, hogy további kezelésre a belgyógyászatra visznek. Ott, három ágyas szobába kerültem. Azon álmélkodtam, hogy minden ágy csillogott, de szinte egy sem volt jó állapotban. Az ágyak, „behúzott fékek” ellenére csúszkáltak. Az éjjeli- szekrények fiókjai nehezen, a polcaik egyáltalán nem működnek.

Meglepett, hogy számos ápoló van. Döntő többségük figyelmes, szolgálatkész és hozzáértő munkát végez. Közülük is kiemelkedett egy fiatal férfi precizitásával, körültekintő, segítőkész magatartásával. Az osztályvezető főorvos asszony együtt-érző, figyelmes és a laikus számára is érzékelhetően hozzáértő, nagyon szimpatikus módon viszonyult a betegekhez. Bizalmat keltett minden ténykedésével, szíves és szívélyes magatartásával. Veszteségnek érzem, hogy éppen most ment, a biztosan megérdemelt, szabadságára. Helyettese, szűkszavúságával, ridegségével a fásultság látszatát keltette. A más osztállyal való együttműködést illetően nem volt segítőkész.  Bántó és egyben elutasító mondatot mindössze egyet hallottam. Megfogalmazója egy fiatal /tudomásom szerint/ rezidens orvos volt, aki egy hozzátartozó kérdésére, hogy ti. Otthon mire kell, a beteg ellátásával kapcsolatosan figyelni, azt mondta a kíséretből, hogy „nem kell bablevest enni”. Ezt a”kiszólást” is kompenzálták azzal, hogy diabetikus nővér adott, az illető számára, nagyon is hasznosítható eligazítást

Nem kétséges, hogy orvosaink és az ápoló személyzet heroikus munkát végez, bántóan alacsony honoráriumért. A fáradtság, de a fásultság is csaknem természetes. Mégis, amikor meleg szívvel köszönöm, amit értem – fogadatlan prókátorként mondom – értünk betegekért tettek és tesznek, kérem, hogy legyenek tekintettel a betegek pszichéjéből fakadó érzékenységre is. A fiatalság meg azért tölti rezidens idejét, hogy az élet valóságát érzékelve tanuljon.

Kaposvár, 2014. november 14.


Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.