Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-load.php on line 24

Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-includes/load.php on line 333
ROMBOLÁS, ÉPÍTÉS A TANÜGYBEN @ Gondolatok oktatásról nevelésről…

ROMBOLÁS, ÉPÍTÉS A TANÜGYBEN

This entry was posted by on szerda, 23 április, 2014 at

A Népszabadság minap közölt egy interjút, amit Ónodi Molnár Dóra készített Radó Péterrel, az OktpolCafe blogjának megszüntetése kapcsán /2014. 04. 20./. Radó Péter ugyanis arra a következtetésre jutott, hogy az oktatásügy rombolása befejeződött, a korrekció lehetetlen.

Nézzük mi is történ az oktatásügyben az ország megcsonkítását követően. Ez a távlat talán rávilágít a megtett út valóságos történéseire a tanügy berkeiben.

A gyalázatos és mélységesen igazságtalan trianoni döntés az ország területét egyharmadára, a népességet felére csökkentette. Rövid sokkhatás és az azt követő töprengés közben nyilvánvalóvá vált, hogy maradék erőink közül, a megfeszített munka mellett, szellemi képességeinkre tudunk leginkább támaszkodni. Klebelsberg és csapata, a húszas és a harmincas évek során néhány felsőoktatási intézményt át tudott telepíteni a megmaradt országrészbe és százával létesített, elsősorban vidéken, elemi iskolákat. Még a kis, egy-két tanerős iskolákban is serény munka folyt a jól felkészült néptanítók munkája nyomán. Az eredmények jól hasznosodtak az akkor létesített polgári iskolákban. A gimnáziumokban is a megfeszített tanulás volt „divatban.” A megemelt követelmények magas szintű érettségit készítettek elő, tettek lehetővé. Az érettségi bizonyítvány egyben az érett embert is jelentette. Az eredményeket a külföld is elismerte, az egyetemek versengtek a magyar érettségizettekért. A felsőoktatás is megtette a maga dolgát mind a hazai igények kielégítése, mind a külföldi értelmiségi színvonal gyarapítása terén. A második világháború kezdetére ez az erőfeszítés megtette a maga hatását a társadalom minden rétegében, a gazdaság és a kultúra területén is. A tanügy tehát gyarapodott, épült.                         A második világháborút követően a bevezetett nyolc osztályos általános iskola is előrelépés volt. Néhány évig ellenállt a politika iskolákba történő betüremkedésnek. Ennek magyarázata, hogy a járási oktatási osztályok élére, szinte mindenütt, jól képzett tanárok, tanítók kerültek, akik nem, vagy csak jelentős késéssel kerültek a politikai fogságába. Ugyanez érvényesült a jól szervezett szakfelügyeletben. /Jellemző, hogy ma, amikor a konzervatív oktatáspolitika járási pedagógiai vezetőket keres, nincs nehéz dolga. A pedagógusok többsége ellenállt a korábbi kommunista, ma a szocialista, liberális, stb. politikai behatolásnak. A pedagógus, munkája során, megérzi, tudatosul benne, hogy a pártpolitika csoportértékeket, érdekeket szolgál. A pedagógusnak viszont az a dolga, hogy összemberi értékek, érdekek szolgálatában tevékenykedjen./

A rombolás akkor vette kezdetét, amikor az új általános iskolákban a múlt század ötvenes, hatvanas éveiben kibontakozott a képesítés nélküli, az alulképzett és kontraszelekciós hatásra oklevelet szerzettek alkalmazása. Ezzel párhuzamosan kezdték, az oktatás irányítói, a tananyagot a politika szolgálatába állítani. Beindult a rombolás. Leromlottak a teljesítmények az általános iskolákban, tömegesedtek a közép és a felsőfokú intézményeink. Felhígult a tanári, az oktatói gárda. A rendszerváltást követően tetézték a gondokat a liberális /Magyar Bálint/, a szociáldemokrata /Hiller István/ attitűdök. Rétegérdekeket képviselve, a nevelés-oktatás lényege ellen történt támadás. A diákjogok túlhangsúlyozása, az érettségi követelmények lazítása, a szülők indokolatlan beavatkozásának hatása, a számolatlan utóvizsga lehetősége, nemcsak rombolás volt, de a fiatalság atrocitásának, felelőtlenségének melegágya is. A fentiekből kitűnik, hogy az oktatásügy hanyatlásának egyik lényegi oka a minisztérium, ill. az illetékes államtitkárság. Ezt dokumentálják az olyan tények, mint pl. Somogy megyében ahol, középiskolai igazgatókból rekrutálódott szakértő plénum arra a következtetésre jutott, hogy azok az iskolák produkáltak jobb, vagy jó eredményeket, amelyek spontán, vagy tudatosan kivonták magukat az államigazgatás hatásai alól. Tették a dolgukat, tanítottak, neveltek. A középiskolák alapismeretek hiányával küzdő nyolcadikosokat kaptak, a felsőoktatás szintén azzal szembesült, hogy hiányoznak az alapok a magas szintű oktató munkához.

A fentebb hivatkozott OktpolCafe blogjának megszüntetése, azzal az indokkal, hogy a tagok áldásos tevékenysége, a konzervatív meggondolású államtitkárság miatt ellehetetlenült, csak azt igazolja, hogy ha valahol összemberi értékeket, érdekeket képviselnek, ott a liberálisok nem találják a helyüket. /Nincs is helyük az iskolákban!/

Miután egy rövid általános áttekintés birtokában vagyunk, nézzünk egy érvelést az interjúból, ami még a korrekció lehetetlenségét is kizártnak tartja pl. az iskolai autonómia kérdésében. /Azt most ne firtassuk, hogy a közoktatást végző iskoláknak milyen autonómiára van szükségük./ Radó Péter véleménye szerint nincs iskolai autonómia, ha az igazgató nem gyakorolja a munkáltatói jogot, ha az iskolának nincs saját helyi tanterve, költségvetése, amíg az iskola nem maga végzi alkalmazottai ellenőrzését, amíg az iskolának nincs saját célja, amíg nem maga reflektál a hibákra, amíg nincs önálló fejlesztési programja. Végül azt mondja: „Valódi korrekció, a jelenlegi rendszeren belül egyszerűen nincs.”

Ha azt akarja mondani, hogy lehetetlen, részemről teljes az egyetértés. Lehetetlen, mert a közoktatásban dolgozó igazgatók nem menedzserek, hanem pedagógiai vezetők. Azokká kell lenniük. A munkáltatói jog is csak teher az igazgató vállán, hiszen pl. nincs lehetősége számos esetben, a kisebb óraszámú tantárgy oktatóinak teljes foglalkoztatására. Ezt a KLIK, a nagy rálátás miatt inkább vállalhatja. Az egyszerűen nem igaz, hogy az iskolának nincs saját tanterve, célja. A pedagógiai tervet ezért készítik és azt, a tantestület hagyja jóvá. Az ellenőrzésre az igazgató csak részben vállalkozhat a sokféle tantárgy léte miatt. A szakfelügyelet pedig már bebizonyította alkalmasságát, ha tanácsadó funkcióját betölti, nélkülözhetetlenné válik.

Mindent összevetve, az igazgató a most rárót feladataival az iskola gazdájává lett. Azzal, hogy pedagógiai vezető és nem kiszolgáltatott futár, a tantestület, a szülők tanácsadó szakembere. A gyermekek oktatásának és nevelésének irányítója. Ott lehet mindenütt, ahol szakmai kérdések jelentkeznek, pedagógiai problémákat kell megoldani.

A KLIK mint új próbálkozás, minden bizonnyal számos korrekcióra szorul, nem lehetetlen, hogy csere válik szükségessé. Ám ez a konzervatív nevelési /a múltra és a jelenre épülő korszerű emberformálás/ célkitűzés és gyakorlat időszerűségét nem kérdőjelezheti meg. A szociáldemokrata, a liberális étvágyú politikusok /egyre kevesebben vannak/ elképzelései pedig már ma a lomtárába landolnak. Végső stádiumuk jelzője, amikor azt mondják, hogy „korrekció egyszerűen nincs.”

Tudjuk, hogy az építő munka nehéz, főként, ha gáncsolják. Az emberiséget szolgáló építkezés mégis bizton révbe jut.


Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.