Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-load.php on line 24

Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-includes/load.php on line 333
MAJTÉNYI HAZASZERETETE @ Gondolatok oktatásról nevelésről…

MAJTÉNYI HAZASZERETETE

This entry was posted by on szerda, 28 január, 2015 at

Karácsonykor kaptam egy könyvet ajándékba. A címe: Romok Ormán. Szerzője Majtényi László. A borító hátlapján olvasható Eszterházy Péter fülszövege. Ennek egyik gondolata: „egy könyv a hazaszeretetről, az emberi méltóságról és autonómiáról, a polgári erényekről, a hol ájtatos, hol új pogány halandzsabeszédről: rólunk.” Eszterházyt idéztem, Majtényi egyik mondanivalójával, csupán a hazaszeretetről írt gondolatával, vitatkozom.

A fülszövegből vett idézettöredék: „…könyv a hazaszeretetről…” teszi számomra elkerülhetetlenné, hogy a „r ó l u n k” mondottakról, a liberális felfogásról, velük szembeszegülve, néhány észrevételt tegyek.

Az általam választott cím arra kötelez, hogy felhívjam a figyelmet: időszerű lenne megkeresni azokat a nemzeti minimumként aposztrofálható kérdéseket, amelyekben az egyetértés, egy hazán belül, elengedhetetlen, ha építeni és nem rombolni akarunk.

Eszterházy azt állítja, hogy a könyv egyik értéke, amit a hazaszeretetről, az egyetértése jutás szándékéval, mond. Amennyiben az egyetértés egyet jelent Majtényi felfogásával, el is fogadhatnánk a megállapítást.  Mivel a hazaszeretet Magyarországon általános vita tárgya, tisztázni kell azt, hogy: Mi hát a hazaszeretet? Az én javaslatom, hogy fogadjuk el, amit erről a Nagylexikon mond, mert akkor van támpont. Gondos elemzéssel rögtön kiderül, hogy vannak, akik erről egészen mást gondolnak. Talán jó lenne, de nem érdemes, hogy az ott található szöveget idézzem, mert hát azt bárki fellapozhatja.

Azért kell erre hivatkoznom, mert mindenki tudja, hogy a kozmopolita és a liberális nézetek ezzel nincsenek szinkronban. A világpolgárok és az abszurd szabadságot hirdető polgártársaink gondolkodása szerint a hazát szeretni / nem feszegetik, hogy kinek az érdekében / az egyén dolga. Nem pedig az összmagyar értékekből és érdekekből fakadó, erkölcsi elveken nyugvó „törvény”, amit a történelem igazolt. Persze most megkérdezhetik: Vannak-e ilyen általános értékek, érdekek? Talán két igazolt választ is megkockáztatok. Az egyiket, kétezer évnél is régebben, kőtáblára írták. A tízparancsolatra gondolok. Ennek három első „paragrafusa” szakrális jellegű, a többi hét az emberre, a társadalomra érvényes előírás, szabály. Ezt egészítették ki aztán a Hegyi beszédben mondottak. A másik válasz, modernebb megfogalmazásban azt mondja, hogy védd az ember életét, méltóságát, közösségeit, környezetét, javait és alkotásait. Ezek az ember mindenkori érdekei, és egyben legfőbb értékei is! „A hazát igazán szeretni annyit tesz, mint a hazát lakó népet szeretni és boldogulására minden erővel törekedni”

A társadalom törvényei nemcsak léteznek, de ismertek is. Betartásuk akadálya az ember szabad akarata és rosszra való hajlama. Ám ezekkel szemben is léteznek, akár emberi eszközök is. A szabad akarat birtokában a törvények ellen elkövetett hibákat fel lehet ismerni, be lehet vallani és jóvá is lehet tenni. Ha pedig valaki nem kételkedik a szakralitásban, számíthat a szeretet Istenének kegyelmére.

Majtényi 479 oldalas, szokatlanul apró betűs kiadású könyvét, lupe segítségével átolvasva, benne a fentebb írtakhoz képest, más értékrenddel találkoztam. A liberális felfogással. Ezt azok a polgártársak tették magukévá, akik feladták az összmagyar nézőpontjukat és egy szűk, és egyre szűkülő csoport érdekeit képviselik. Ők azok, akiket ugyan megérintett a tudomány, de mélységeit még mesze nem látták meg. Ők azok, akik ennek a szellemi erőnek vélt hatására, egy, egyre szűkülő csoportocska érdekeinek /nem pedig értékeinek/ szolgálatára szegődtek. Rátelepszenek a fungáló rendszer valóságos, vagy vélt hibáira, bakijaira. Ezeket feltupírozva kiáltják bele, a számukra egyre sötétedő éjszakába, hogy „vészjelzéseket” látnak mindenfelé. Sötét fellegek vannak az égen, pusztulást jósolnak. Ilyennek akarják láttatni a magyar valóságot, és mindenkivel el akarják hitetni, hogy a harmadik köztársaság romokban hever Ezeket a szavakban létező r o m o k a t „népszerűsítik.” Az általuk szavakból „épített” romok ormáról, papír vagy bádog szócsövekkel kiáltanak kilátástalanságot, pusztulást.

Mondanivalójukból az is kitetszik, hogy sértődött, megbántott emberek, aki az őket ért bántás miatt nem csak ártani akarnak, de bosszúvágytól fűtve, a szintén megbántott, de hallgatag társaik szószólója szerepét is vállalják. És ezt hősi pátosszal teszik. Bár, a le-szavazott kisebbségnek szánt vigasz, majdnem, teljesen hatástalan. = Úgy van ez, mint amikor én, az aprócska betűket, eszközzel olvasván, könnyezek. Ők az előrejutás lehetőségét konstatálva, az irigységükben épített romok ormára mászva szenvednek „karcolásokat”. A karcolások, okozta fájdalmukban, az elvesző jövőjüket siratják. De nem csak sírnak, döfködésre is van még, egyre gyengülő izmaikban némi erő. Nem átallják pl. Vas Istvánra hivatkozva idézni, azt, az akkor nagyon is indokolt gondolatot, hogy ti. /„ De, annak, aki lényegét kutatja,/ Kifordult belét végre megmutatja / a létezés.” =Vas Istvánt idézik mintha ő, a zsidóüldözés áldozataként, ebben a versében, a „mai világ kifordult beleit” előre látta volna. Ez a csúsztatás is jól példázza azt a beállítottságot, amit mindenütt megtalálunk azokban az írásokban, szóbeli nyilatkozatokban, amelyeknek célja besározni azt a politikai rendszert, amelyik nem megy bele semmiféle kompromisszumba a nemzetellenes, a nemzeti létjogosultságot tagadó nézetek képviselőivel. Majtényi az általa kreált romok ormán, könyvében, mellőzöttségének ad hangot és azt reméli, hogy a mára elavulttá vált liberális nézetek újraéledhetnek. Holott a szabadság régen is csak korlátozottan érvényesülhetett, hiszen az ember személyiség voltából következően az egyéni törekvéseknek határt szabnak a természeti és társadalmi korlátok. Bár a két évszázada még aktuális nézet, az elnyomás brutalitása miatt, akkor indokolt volt, mára csak szűk csoportocskák érdekeinek korhadó pillére.

Majtényi hazafisága nem képvisel semmiféle közös emberi érdeket, értéket! Anakronizmus, hiszen elavult alapokon áll. A szabadon értelmezett szabadságot tekinti „szentírásnak”. Szerinte az egyén dönti el, hogy mi a szabadság: szabad-e az ország, benne a nép és önmaga. Azt állítja, hogy, mert neki sok minden nem tetszik, itt az apokalipszis. Jelszava és álláspontja: „mindent szabad, ami másnak nem árt”. Hogy mi az, ami másnak nem árt, természetesen azt is, a „mindent jobban tudó” liberális mondja meg. Nehéz ehhez érdemlegeset mondani. Nehéz ehhez híveket toborozni. Ezért van, hogy tovább gyéríti magát ez most is zilált, tábor. Majtényi hazaszeretetének aktuális jelvénye a kifakult, szél tépte trikolor.

Budapest, 2015. január 12.


Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.