Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-load.php on line 24

Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-includes/load.php on line 333
Category » önmegfogalmazás « @ Gondolatok oktatásról nevelésről…

Archive for category önmegfogalmazás

MAGYAR CREDO

Posted by on hétfő, 5 szeptember, 2016

Magyar credo

 

Hiszünk Magyarország felvirágzásában.

Hiszünk a magyar nép életerejében.

Hogy vezetőink nemzetünket szolgálják,

Hogy kiteljesedik a nemzeti identitás

És érvényesül a szociális szabadság.

Hogy a szerető családi közösség

És a szakralitás újraéled.

Hiszünk, mindnyájan akik öntudatos

És kötelességteljesítő polgárok vagyunk.

FECSKEFÉSZEK

Posted by on kedd, 2 december, 2014

A bodor felhőre ülünk. Megyünk Pestre.
Két egymásnak teremtett füsti fecske.

Generációink bár nem esnek egybe,
A légeget mégis együtt szeljük, rendre.

Az út kellemes, nem is nagyon hosszú,
Járgányunk öreg, ám cseppet sem lassú.

A Reitter utcában keressük otthonunk.
Fészkünk kész, csak meg kell találnunk.

Gyermekeink rakták, valóságos csoda.
Amit alkottak, földi éltünk új otthona.

Érkezéskor a vénség lepihen nyomban,
A fiatal meg szárnyra kél és kisurran.

Körülnéz, majd lendületből, hirtelen
A nagystílű, tág teraszon terem.

Rendez, csinosít, otthont teremt.
Párja álmélkodva néz, és ért mindent:

Megérkeztünk, otthon vagyunk.
Istenünknek, teljes szívvel, hálát adunk.

2014. november

KESERÉDES SOROK

Posted by on csütörtök, 10 április, 2014

Keserédes sorok

Forró imába foglalom neved,
S míg mesét mond nekem a magány,
Messze távolból, a dal szárnyain,
Hallgass meg, Hozzád szólok Anyám.

Száráról hullani készülő hervatag virág,
Hogy feledné, amit adott neki a világ.
S Te ott fenn, álmaid telén légy boldog,
Itt mindenki szeret, drága jó Anyánk.

Virág életemnek volt sok szép bimbaja:
A vágyak, az álmok: a hitem, a dalok.
Én, a földi szépségek meghajszolt rabja,
Szívemmel, előtted mélyen meghajlok.

A régi fészek melege, már régóta távol,
Lelkem szépségétől mégis máig lángol.
Persze az élet nem mindig fenékig tejfel,
El elesel, aztán Jancsi, kelj fel!

A lét parancs, parancsa végzet.
Ezért nem lehet másféle az élet.
A kereszt mindenütt feléd mutat,
A sors pedig, ami jár, mindent megad.

S most mikor közös keresztünk árnyékán
Megpihenve, újra Rád gondolok,
Ha néha fáj mégis az élet, szerelmes
Szívemmel mindent szépnek álmodok.

Így lesz újra minden virágos, dalos,
A hóvirág illatát szerényen szórja rám.
Újra hitet, erőt ad a dal, az ének,
Mely hazafelé, Hozzád száll Anyám.

Minden sors végzet, a végzet meg átok,
Keresztje alatt össze-össze roskadunk.
Száráról hullani készülő hervatag virág,
Nem kell a könny, sír eleget a világ.

PITYERGŐS VÉNEMBER ÉS TÁRSA

Posted by on csütörtök, 20 március, 2014

Okkal, ok nélkül a Vénember szeme sokszor könnybe lábad, még a környéke is belefárad. Nem akkor, amikor valami nagyon fáj, inkább, ha boldog, ha szomorú, ha öröm éri, könnye akkor csordul, aztán meg-meg megbékül. Ilyen, mert nem keményfából faragták szüleit, testvérit is érzékeny anyagból gyúrták. Életét, az égiek ugyan hosszúra szabták, az elegendő edzést viszont elnagyolták. Túl a 93. éven, tudván tudja: „Kár belesírni a kiömlő tejbe, van abban úgyis elég víz.”Mégis, újra és újra elcsöppen a könnye. Mit tegyen, tán röstelkedjen? De hiszen önmagát megtagadni senki nem tudja. Ő sem. Más meg hiába akarja.

Az okot sokszor kereste.  Az élet göröngyös útjait hosszú ideje járva, önerőből a fentiekre a magyarázatot mégsem igazán találta. A másfél százada élt Madách viszont írt egy nagyszerű művet, amiben hatalmas ecsetvonásokkal festette fel az emberiség életútját úgy, hogy a magamfajta amatőr, tud kihez fordulni, amikor saját „tragédiáját” akarja jól, rosszul elmondani. Az Ember Tragédiája, ugyanis majd, hogy nem hiteles képet ad a múltról, jelenről, sőt még a jövőről szólva is.  Olyan mondanivalója van, amiben sok minden feltárul, és talán még a könny is magyarázatra lel. A lélek, és az agy mindenkinél egyedi úton jár. Megy a saját útján és telítődik, nem csak a külvilággal, de a belsőjével is. Tudása folyton gyarapodik és rendeződik. Eközben saját és társai érzelem világa „színnel-ízzel” módosítja a mondanivaló tartalmát, sőt az ember tejes belső énjét is. Mindez, mindenkinél a személyiség mibenléte szerint megy végbe, és ezért szükségképen lesz egyedi. Az-az, leszünk sírós, nevetős, vidám vagy morcos emberek.

Madách drámai költeményében, az első néhány szín a múltat jeleníti meg. Ráismerünk! Számos mondanivalójával a történelem korai időszakában már találkozhattunk.—Sajnos/?/a mű nem könnyen érthető. Még a színház embereinek is ritkán sikerül Madách szokatlan dramaturgiájának mélységeit megérteni és színpadra vinni. — Az író víziójának lényege, hogy Ádám lelkét Lucifernek adta el, az ő tervei szerint álmodja végig a múltat és a jövőt. A darab a Paradicsomból való kiűzetéssel veszi kezdetét. Az első emberpárt, miután szembe kerültek Isten akaratával, az Úr, Angyalaival kiűzeti a Paradicsomból. A már bűnbe esett Évát és Ádámot a kerten kívül, Lucifer, a tagadás szelleme várja. Ádám némi ígéret, unszolás után az ő tanítványává szegődik. Az Ördög, hogy friss kliensének betekintést adjon az emberiség múltjáról, jövőjéről, álmot bocsát mindkettőjükre. Persze ez az álom, inkább mákony.  Amiről tudomást szereznek, az nem a valóság, csupán Ádám álma. Még Éva sem egyéb, mint Ádám álomképe. Úgy jelenik meg, ahogy Ádám őt megálmodja.

Az első színek az ember édeni életét mutatják be, azokat a lehetőségeket, amikben része lehetne mindenkinek, ha Isten törvényei szerint rendezné be életét. Jólét, szépség, szeretet, boldogság, stb. Az ember vágyott világa.

Ám a Földről eltűnt, ami vonz, egyre több, ami taszít. Nincs igazi szeretet, csak szenvedély, mohó vágy, sóvárgás, gyűlölet, utálat, közöny. A szeretet, boldogság, béke, jóság, őszinteség, együttérzés, barátság, szívjóság korszerűtlen szavak. Egymás után kihaltak, már teljesen idegenek itt.

A darab felvonásai / a színek/ a világot egy-egy város korabeli életének felidézésével mutatják be.  Ahogy a történelem előre megy, egyre több, ami taszít: a nyomor, a szenny, az utálni való. Mígnem a l2. színben, a falanszterben, az emberiség teljes züllését, elaljasodását jeleníti meg. Ezt követően még egy űrutazás van soron, ahonnan Ádám üstökös formájában érkezik vissza az eljegesedett, életidegen Földre. Végül a befejező fejezet zárszavában az Úr titok formájában adja meg a választ, a kérdező Ádámnak, emígy fogalmazva: „Ember küzd és bízva bízzál!”

Madách a jövőt tudni akaró embernek azt mondja, hogy a Világ ugyan várhatóan, egyre embertelenebb, gépiesebb, sivárabb lesz. Feladata mégis, mindörökre az önmagáért és embertársaiért, a szebbért, az igazabbért, a jobbért való töretlen fizikai és szellemi munka és az örökös harc, küzdelem.

Az ember annyiféle ahány. Mindenki saját embersége szerint éli világát. Igaz ez az egymásra következő generációk hosszú sorára is. Talán, mert mindenki másként él, másként, egyénien gondolkodik és érez, nem a szürkeség uralja az életet. Nincs miért unatkozni. Meg hát a szeretet himnusza szerint, a három szívjóság közül a „legtöbb” a s z e r e t e t. A hit, a remény mellett a szeretettől várhatja az emberiség az üdvösséget. A szívjóság persze ezerszálú, ezerarcú, a könnynek is helye van benne. Mindenki a maga módján szereti társát, hozzátartozóit, embertársait. Ez persze semmit nem lazít szerepén, fontosságán, inkább fokozza jelentőségét. Egyéni jelenléte még a pityergőt is jól elviseli.

Madách tragédiája, a nő vonatkozásában úgy végződik, hogy a férfi igazi társa, az asszony, nő marad. De a férje által megálmodott sorsa hallóvá, értővé és tudóvá is teszi. És erős lesz, hallatlanul erős! Sokkal erősebb, mint manapság. Csak így tud segíteni a férfinak, hogy ketten, együtt felálljanak a romok tetejére. Egyedül, egyik sem képes erre!  Aztán kezdődhet az új és a még-újabb újjáépítés.

Éva pedig bizton mondja: „Értem a dalt, hála Istenemnek!”

ÚJ NYITÁS ELŐTT

Posted by on szombat, 7 szeptember, 2013

Új nyitás előtt

/Más világ reményében illik elköszönni,/

Közel a nap, mit felkészülten várok,

Élet-fám árnyékán megpihenni vágyok.

Kilencven meg három egymást követő évek,

Senkit meg nem tépő elmenést remélek.

Szép volt, a hosszúra nyúlt színes, gazdag élet,

Amit, egymást követő évszakokban nézek:

A tavaszi színek gazdagok és szépek, a rengeteg virág gyönyörű ének.

A bibe, ha virágpor éri, a fák nagyszerű gyümölcsét ígéri.

Nyáron, sokszor igen nagy a hőség, a Balcsi vízében van némi reménység.

A jó gazda napestig izzad, munkájából pedig igaz élet fakad.

Ősz a szüret ideje, az a jó, ha minden hordó tele.

Beérik a must, bor lesz, hatása meg néha burleszk.

A tél gyakran nagyon hideg, aprócska jégcsap a fáról integet,

Ha szellő enyhén fújja, zenél, halk szimfóniát regél.

Négy évszak, negyedik a tél, elmondtam nekem mit mesél.

Mondanivalója cseppet sem szigorú, dalától senki nem lehet szomorú.

ÖREGFIÚ A SZERETETRŐL ÉS A SZERELEMRŐL

Posted by on csütörtök, 29 augusztus, 2013

Hogy öregfiú vagyok, csak egy adattal igazolom: 93 éves múltam 2013. aug. 17.-én. Amikor is kedves családomból, és barátaink közül népes publikum köszöntött. Beszámoltam előttük büszkeségemről, szép számú családomról.  Öt gyermek, két fiú, három lány. Nyolc unoka, öt fiú, három lány. Tizennégy dédunoka, tizenegy fiú, három leány. Mert mindhárom korosztály képviseltette magát, igen boldoggá tettek. Anélkül, hogy a jövőt fürkészném indítást érezek, hogy az élet, számomra is igen nagy kérdését, a szeretetet, aminek nagyrészt ez a család is gyümölcse, megkíséreljem a magam módján, úgy ahogy én gondolom és megéltem, bemutatni, és azt is, hogyan jött el az igaz szerelem az én életemben.

Korábbi két házasságom felbomlása, bár a szeretet ott sem hiányzott, elsősorban miattam történt. Két kísérletem a szerelem megtalálására kudarcba fulladt. A harmadik kísérlet meg késett, csak néhány év multán jött el. Elmondom hogyan történt. –  Beteg, testileg, lelkileg meggyötört ember voltam akkor, minden iránt csömört éreztem. Egy baráti összejövetelen, tábortűz mellet iszogattunk, beszélgettünk. Közben a földön nyugvó kezemhez ért egy hölgy keze. Nem vontam el a magamét és ez azzal folytatódott, hogy hazafelé a kocsiban, bár Ő mögöttem ült, ismét megkerestük egymást. Hazakísértem, aztán kerestük az alkalmakat és gyakran találkoztunk kettesben. Sok mindent tudott rólam, én majdnem semmit róla. Ő önmagáról beszélt, a szerelmet is érintette, én elárvultságomról mondtam egy s mást. Egyszer aztán ráébredtem, hogy lehetetlen dologba kezdtünk. Neki sem volt senkije, én is teljesen magányos voltam. Idegrendszerem felmondta a szolgálatot. Egymás után ért baleset. A fatális felismerés, hogy korban nem illünk egymáshoz? egészen összetört. Elhatároztam, hogy a kapcsolatot nem folytathatjuk. Egy kiránduláson, egy kies erdőben szántam rá magamat, hogy ezt tudtára adom. Megtörtént. A következményt nem írom ide, mert az igen csak megdöbbentett és máig sem mentettem fel magamat az önvád alól, hogy belém szerethetett. Persze igaz, hogy igencsak sokat voltunk együtt hónapokon át. Rengeteget beszélgettünk. Már ismertük egymást. Én Őt, mint addig senkit! Mégis, amit tettünk helytelennek minősült, akkor, számomra. Ott a fák alatt viszont újra meggyőződtem róla, hogy akarja a közös életet és a korkülönbség ellenére feleségem akar lenni. Nagyon szerettem akkor már, ám a szerelem még mindig késett.

Összeköltöztünk, összeházasodtunk. Feleségem első nagy kívánsága a közös gyermek. Számomra az volt a gond, hogy lesz-e időm felnevelni. Ez természetesem gátat jelentett. Meggyőzött: „bearanyozza majd öregségedet!” 1979. aug. 5.-én megszületett Áron fiunk. Emberfeletti öröm, büszkeség. Felnevelésében részt vállaltam pólyás korától. Párommal a gyes letelte után is rengeteget beszélgettünk most már főleg pedagógiai kérdésekről, hiszem ismét munkába állt és sok új tapasztalatot szerzett a középiskolában, ahol dolgozott. Ezek a beszélgetések csak szaporodtak, amikor igazgató lett a helyi közgazdasági szakközépiskolában. Közben a korkülönbség és életfelfogásunk eltérése miatt voltak súrlódások kötünk. Bizonyára emberi gyengeségeink szintén közrejátszottak, hogy nem mindenben lehetett közös a véleményünk. De talán ez természetes is! Persze, hiszen az ilyesmi abból következik, hogy minden ember más. Egyszer mégis, amikor beszélgetéseinket nem láttam eredményesnek, írtam egy levelet, amiben összegyűjtöttem a szerintem kifogásolható dolgokat. Párom részéről hallgatás volt a következmény. Se szó, se írás nem érkezett. Nagy lehangoltság vett erőt rajtam egy ideig. De akkor már, életemben először, szerelmes voltam drága hitvesemben. Tudtam, a szerelem a szeretett személyt teljes egészében, szép és jó tulajdonságaival, minden hibájával együtt fogadja el. Persze anélkül, hogy a kölcsönös jó szándék nevében, bárminek az elmondását tiltaná. Nem kétséges, hogy a szexualitás kérdésének a taglalása is ide tartozik. –  Szerintem fontos kiegészítő, de semmiképpen nem a lényege a szerelemnek. A testi örömöket jelenti, de az utódnemzést, az emberi boldogság kiegészítését szolgálja. Persze szerelem nélküle is élhet. Nekem az aggkor értelmét, családom összes tagjának tudatos mély szeretetével együtt, ez a szex nélküli szerelem adja meg. És ez nem jelent mást, mint amit ez a kis történet, a közeli napokból, kifejez. Fáradtan feküdtem már. Feleségem megsimogatott. Azt mondtam neki „ugye sok a kötelesség-teljesítésből.” A válasza: „A szeretettel végzett munka nem kötelességteljesítés!”

/ A fentebb szóbahozott levél és a róla esedékes beszélgetés mindmáig feledésbe merült, mindkettőnk részéről.  Persze az sem lehetetlen, hogy még előkerül. Most már kárt nem tehet!/

A fenti életrajzi ihletésű mondanivaló kötelez és sarkall, hogy elmondjam azt, amit a címben ígértem.

Mi hát a szerelem, szerintem?

Mielőtt a kérdést megválaszolnám, idézek néhány jeles személytől egy-egy gondolatot:

Platon szerint „az a célja, hogy világra hozza a szépséget.”

Pilinszki: „A gyepet nézem, talán a gyepet.

Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,

vagy egyszerűen az, hogy létezel

mozdítja meg, itt és most a világot.”

Fodor Ákos: „Ahogy a szél meglebbenti a függönyt.

Nem a szél, nem a függöny, a lebbenés.”

Petőfi a síron túli szerelemről énekel:

„Ha eldobod egykor az özvegyi fátylat…”

Ady Endre: „Ez az utolsó nászunk nékünk

Egymás húsába beletépünk

S lehullunk az őszi avaron”

Tudósok is mondanak a szerelemről egyet, s mást: Egyikük szerint „a szerelem az oxitocin nevű hormon változása.”Más: „Csak biológiai, kémiai változásként értelmezhető.”Lehetnek ezek tudós gondolatok, nem tudom, de nem a szerelemről beszélnek az bizonyos, esetleg a szexről. Talán közelebbi, érthetőbb: „ A szerelem kulcs a lelki fejlődésben.”

Én a poétikai gondolatokhoz érzem közelinek a magam szerelemre vonatkozó nézeteit. Mégis, a szabad enciklopédia segítségét is igénybe véve, prózában is megfogalmazom az ide vonatkozó gondolataimat. Szerintem, és nálam a szerelem nagyon mély és intenzív vonzalom, érzelem, kötődés egy másik nembeli emberhez. Mivel keletkezhet el is múlhat, átadhatja helyét a szeretetnek. Az sem kizárt, hogy újra éled, valaki más iránt.

/Mert emberi, és az ember betegségekben is szenvedhet, a szerelem is megbetegedhet. Lehet beteges is.

Ilyen pl. amikor valaki azt gondolja, hogy egyidejűleg két, három személy iránt is érezheti ezt a vonzalmat. Az is, ha valaki azonos neműhöz érez kötődést. Pedofil esetekről is hallhatunk. És sok minden más e témát érintő szörnyűségről. Ezekben az esetekben azonban nem szerelemről van szó, hanem szexuális aberráltságról./

A téma úgy szólván lezárhatatlan. Most mégis pontot teszek az „öregfiú szeretetről, szerelemről” szóló mondanivalója végére. Szép és boldog, meg igaz szerelmet kívánok mindenkinek!

…EGYIK AZ UTOLSÓ LESZ…

Posted by on hétfő, 12 augusztus, 2013

Latinul: … una ex illis ultima. Lesz egy utolsó csókod, egy utolsó szívdobbanásod, egy utolsó leheleted. Mióta megszülettél ez az utolsó, ami elől nem menekülhetsz, nem kerülheted el. Ha tudod, ha nem, így van. Sokan már a korai gyermekkorban beleütköznek az elodázhatatlan végbe. Egy apa, egy rokon, egy szomszéd, egy játszótárs, idősen, ifjan, gyermekként megy el, sokszor köszönés nélkül. Az alig éledő apróság ott áll és mesét hallgat: „Messze ment”, „égbe szállt” – „nem jön többé vissza”. Ez az utóbbi persze már nem mese. Tellnek az évek, évtizedek. Világos lesz egyszer: ha születtünk, halni is fogunk, Szomorú valóság ez, vagy csupán a természet, vagy az Isteni rendelés hétköznapi, természetes következménye?  Van ki így, van, ki úgy válaszol. Majdnem mindegy! Ez a tényen jottányit sem változtat. Mégis hogyan válaszoljunk?

Kissé cinikus, de mégis akad, akinek tetszik: „Megszabadulunk a földi kínoktól.”” A nirvána vár bennünket.” Mindkettő mondanivalója, hogy a halál jótétemény. Bármely szemszögből nézzük, az ember számára kedvező, ami akkor vele történik. Tehát várjuk nyugalommal. Ám az is fellehető ezekben a gondolatokban, hogy bármit tehetsz, bárhogyan élsz, nyugodt lehetsz, a halál után jobb lesz.

A fentivel szemben álló nézet, hogy a halál valami kegyetlen, embertelen dolog. Az élet során elvégzett /alkotó/ munka el nem ismerése, igazságtalanság, kegyetlenség.

A szcientisták szerint nincs semmi a fizikai világon kívül, az ember mennyiség, a gondolkodás sem más, mint a fizikai kémiai reakciója. A halál csupán a test fizikai átalakulása.

A lehetséges válaszok sorát lehetne bővíteni. Meg is tesszük, de előre bocsátjuk, hogy a mi felfogásunk a keresztény tanításokon alapszik és a hitre támaszkodik. Fő mondanivalója, hogy tanulj meghalni! /Disce  mori!/ Ezt a feladatot is életünk során, amíg élünk, kell teljesítenünk. Az élet fizikai vagy/és szellemi munka, szórakozás, pihenés, ezek váltakozása. Jó, ha rendszeresség érvényesül benne, ha megtaláljuk, megtalálhatjuk /nem mindig magunk dönthetjük el/ a saját énünknek megfelelő ritmusát.

Az élet értelme eszerint a felkészülés a halálra. Tehát, amíg élünk, „tenni, tenni kell”. Hogy mit, azt mindenki számára sorsa dönti el, ám van saját maga választott eleme is. Tehát az egyéni út szabja meg, az, amit bejárunk. /Ne feledjük, szabad akarattal is rendelkezünk: több-kevesebb választási lehetőség áll rendelkezésünkre, s ezzel felelősség is hárul ránk./ Mégis nem ez a legfontosabb. Az igazán fontos, a döntő az, hogy miként tesszük! Lehetséges, hogy valaki neveltetése, a folyamatosan szerzett tapasztalatai alapján „dolgoz ki” a maga számára erkölcsi rendet, eszerint végzi napi tennivalóit, éli életét. Nem kizárt, hogy jó eredménnyel vizsgázik ott a végén. Mégis talán, ha az emberiség sokéves tapasztalatai, egy gondos mérlegelés alapján készült, évezredes elvárási renddel alapozhatjuk meg mindennapjainkat, nagyobb biztonságban lehetünk. A kérdés: van e  ilyen lehetőségünk? Örömmel jelentjük, van! Mózes két kőtáblájára gondolok. A tízparancsolatra. Amiben a három első a szakralitás körébe tartozik. Ezeket tudomásul vesszük, nincs kompetenciánk átfogalmazni őket, de hát így egyértelműek és aktuálisak. Az utóbbi hét parancsolatot, azt hisszük szabad, az időszerűség okán, revízió alá venni, aktualitását erősebben hangsúlyozni. Ajánlásunk, a következő: az ember életének és méltóságának, közösségeinek és környezetének, tulajdonának és alkotásainak tisztelete, óvása, védelme legyen erkölcsi szabályaink középpontja. Gondoljuk, ezzel a múlt elvárásai csupán új, időszerűbb köntösbe öltöztek. Talán ebben, a nagyon elfoglalt civilizált ember inkább megtalálja azokat a fogódzókat, útjelzőket, amelyek nélkül nem tudja eldönteni, hogy mi a helyes, mi a jó, hogy merre menjen. Ha meg eltévedt, van lehetősége, ezekhez igazodva, visszatalálnia a helyes ösvényre.

Nem kétséges, és ezt igen fontos tudni, hogy az itt prezentált alapelvekhez sok-sok komponens illeszkedik. A becsület, a bátorság, a hazafiság, a tisztelet, a jóság, stb. stb. Felsorolásukra nem vállalkozhat egyetlen, mégoly felkészült írástudó sem. Viszont köztudott, hogy a köztudat jól ismeri és reprezentálja ezeket. A betartásuk terén persze észlelhető több-kevesebb probléma!

A tanulj meghalni tanfolyam első és alapvető tanulnivalója a fentiekben jelzett alapelvek: a szakralitás, az ember élete és méltósága, közösségei és környezete, tulajdona és alkotásai védelme szükségességének belátatása. Annak elfogadtatása, hogy az emberi együttélés csak akkor lehet reményt keltő, ha életünkben ezek az elvek meghatározó szerepet töltenek be. Az emberiség eddigi sorsát legsúlyosabban az terheli, hogy mind máig, nem váltak meghatározókká.

Ajánlunk egy tanfolyamot, ami nem más, mint az élet maga. A nap, mint nap végzett hétköznapi munka. Az erkölcsi elvekre és azok komponenseire történő folyamatos odafigyelés. Az azoknak való megfelelni akarás.

Nézzük elsőnek magát a „tantervet”!

Megjegyezzük, hogy ez a tanterv kísérlet. Csupán arra vállalkozik, hogy jelzi azoknak a problémáknak valahányad részét, amelyek, megítélésünk szerint, most felszínen vannak és az ellenük való fellépés igen aktuális. A másik előzetes mondanivaló, hogy a tanfolyam célja a gondok megláttatása mellett, azokat felismertetve, az ellenük való fellépésre sarkalni. A harmadik fontos előzetes, tudatni, hogy a közigazgatással és a közbiztonsági szervekkel való együttműködés nem csak természetes, de meghatározó jelentőségű. A negyedik, a leglényegesebb megjegyzés, hogy amikor halni tanulunk, mindig az élet aktuális feladatait akarjuk a lehető legjobban megoldani. Nincs élettől külön halni tudás!

A szakralitás, az Istenhit mondanivalója, hogy létezik egy természetfeletti lény, aki megszabja a földi világ minden összefüggését anélkül, hogy gátolná az emberi szabad akaraton nyugvó önállóságot. Lényege pedig a szeretet. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, aki hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. A szeretethimnuszban ezt olvashatjuk: „Most még csak töredékes tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek. Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három. De közülük legnagyobb a szeretet.” /1 Kor. 13.1,/  Ha szeretet élne és hatna az emberek között, megoldódhatnának összes bajaink, nehézségeink, itthon és a nagyvilágban is. Ébresszük hát fel magunkban és tegyünk, hogy mindenki részesülhessen előnyeiben és áldásában.

Az ember élete mindenki számára a legnagyobb érték. De a mások életének is azzá kell válnia. Ez fundamentális erkölcsi elvárás. Az ellene való vétség, sajnos manapság, igen általános. Gyilkosság, öngyilkosság, háborúk, katasztrófák rendre történnek. Ezek közül nem mindegyik ellen tudunk védekezni, de pl. még a háborúk kiküszöböléséért is tehetünk, tegyünk, amit megtehetünk. A tárgyalásos megoldások látszanak célravezetőknek. Ezeknek a felhasználása, úgy tűnhet, nem az egyes ember, nem is tömegek mindennapi eszköze. Mégis részünk lehet benne, ha az élet védelmének kötelezettsége mindenütt polgárjogot nyer.

Közösségeink védelme, óvása is feladataink közé tartozik. A család és a nemzet napjainkban különös jelentőséget kapott hazánkban. A népességfogyás már-már ijesztő Magyarországon. /A világ egyes térségeiben viszont a túlnépesedés okoz gondot./ Jó hír, hogy újraéledőben van nemzeti identitásunk, és, hogy a határokon túl élő nemzetrészek, de a szórványban élők ügye is, egyre intenzívebben, nemzetpolitikánk szerves részét képezi.

Természeti környezetünk óvása terén is akadnak fontos tennivalónk. Pl. a magyar föld megóvása. Trianon elperelte területeink kétharmadát. Fáj! Talán még jobban, hogy két milliónál is több honfitársunk rekedt határainkon kívül. De, hogy a megmaradt területek egy részére is rátették kezüket a külföldiek, az tűrhetetlen. Védett tájaink értéket jelentenek, egy részük hasznosítása lehetséges és szükséges. Szégyen, hogy szinte mindenütt az országban vannak parlag területek, csak parlagfű tenyészik rajtuk. Hatóságaink meg tehetetlenek. Szántóföldeink jobb megművelésével, de gondos kezelésével is gyarapíthatnánk jólétünket. Szőlőgazdálkodásunk lehetőségei szintén jelentősen kedvezőbbek lehetnének a maiaknál.

Az emberi alkotások védelme sincs rendben. Még mindig számosan élnek lopásból, ügyeskedésből, csalásból. Akadnak sikkasztók, adócsalók. Rendre hallunk garázdálkodásról, betörésről, még fosztogatásról is.                      Az emberi alkotások rongálói, huligánok, felbőszült, fékezhetetlen tüntetők is megfordulnak városaink,

Fővárosunk utcáin. Részeg rongálók, falfestők is ott-ott hagyják nyomaikat, amerre megfordulnak.

Fentebb szót ejtettünk a fundamentális elvek komponenseiről. Beszéljünk erről is részletesebben. A tanterv mondanivalója erről, hogy fel kell deríteni minden alapelv komponenseit, arra is tekintettel, hogy egy-egy komponens több elv összetevője is lehet. Néhány szó mindössze tájékoztatási szándékkal:  Hankiss  Elemér és munkatársai még a rendszerváltást megelőzően összeírtak számos erkölcsi komponenst. Itthon és az USA-ban ezeket egy-egy csoport elé tárták, azzal hogy válasszák ki és állítsák fontossági sorrendbe a legfontosabb tízet. A hazai eredmény: béke, család, felelősség, szavahihetősség, a haza biztonsága, boldogság, bátorság, anyagi jólét, segítőkészség. Az USA-ban: béke, szavahihetősség, család, szabadság, törekvés, felelősség, megbocsátás, előítélet mentesség, boldogság, önérzet. Itthon a bölcsesség a 31. ott a 12. Nálunk az üdvösség a 30. ott a16. –  Ezeket az adatokat azzal a céllal közöljük, hogy egyrészt jelezzük a komponensek sokaságát, másreszt, hogy láttassuk a megítélés különbözőségét, aktuális eltéréseinek lehetőségeit.

Disce  mori. Meg kell tanulnunk meghalni, ember módra, méltósággal! Erre csakis az élet taníthat meg bennünket. Ha a tanulás tudatos, a halál nem félelmetes, hanem természetes!

NÉGY HEGEDŰHÚR

Posted by on péntek, 2 augusztus, 2013

Négy Hegedűhúr

 

Valaha hegedülni tanultam

A hangszert jó Apámtól kaptam.

Kiderült, a hallásommal baj van,

A cincogást abba is hagytam.

A kedvenc, vonóval ládába került,

Az egész, jó ideig feledésbe merült.

Aztán, lepattant előbb az acél g,

Követte őt a nyúlbél d.

 

Utána meg a többi, sorba mind.

Megkövülten láttam e földi kínt.

Hegedű csupaszon, húr nélkül,

Ha nézi az ember, meg nem békül.

 

Teltek a napok, s az évek,

Újra húroztam a kedves emléket.

A g húrt magamból gyúrtam,

Az é-t társamul kaptam.

Nem maradt üresen a d sem,

Megtalálta párját a fiam, úgy nézem.

Hegedűm boldog, újra éledt,

Remélte többé sosem téved.

 

Múltak a gyönyörű évek,

Összhang van, gondolták, végleg.

Így jár az ember, ha téved,

Nem számol idővel, aztán elképed:

Először a g húr pattant el,

Mert a kor nem vesztegel.

Az é még feszes és fényes,

A jövője nem lehet kétes.

 

A három húr, négyre egészül,

Jókedv, vígság, senki sem őszül.

Közel egymáshoz, a pesti utcán,

Unokával sétál, sosincs magány.

 

Bori, Lívi, Áron meg a Kicsi

A hegedűt újra előveszi.

Vidámság, új, gyönyörű évek.

Az élet él, hisz nincs végítélet!

Egy stradivárius négy húrja

Az ember mosolyát kicsalja.

Család és zengő hegedű

Velük az élet tényleg gyönyörű.

NE HALLGASS

Posted by on vasárnap, 9 június, 2013

Ülök künn a tornác előtt. Bámulom az elém táruló tájat, a fákat, a szőlőtőkéket, a virágokat. Meg akad a szemem egy parányi bokron, kicsi rózsatövön. Nem tudom levenni róla. Valami csoda ez. A szirmai apró hópelyhek, összecsavarodnak. Az egész alig nagyobb, mint egy galambtojás. Csodás! Azt mondják a természet alkotta. Igaz lenne? Úgy igaz, hogy a természet Isten műve, benne minden az Ő nevét dicséri. Ha ezt tudod ne hallgass! Ha kétled, nyisd ki a szemed és gondolkodj. Ha látod a körötted lévő mindenséget, a zavarmentes ész megadja ez igenlő választ.

Miért van mégis, hogy kételkedünk, tétován téblábolunk?

Öt világvallást tartunk számon, számos természeti vallást. Mind valami módon hiszi a természetfelettit. Gondol arra, hogy az ember az egyedüli eszes élőlény, hogy szabad- akarattal csak ő rendelkezik. Övé a többi lény feletti diszponálás joga is. Azt is tudhatja, hogy van túlvilág. Tudhat a felelősségről, arról, hogy tennie kell itt a Földön önmagáért, és másokét is. Hogy készülnie kell odaátra. Érdemeket kell szereznie az üdvözülésre.

De menjünk kicsit távolabbra!

A kereszténység 313-ban lett államvallás, amikor is Konstantin és Licinius a mai Milanóban kiadták az ediktumot erről. Ez az esemény tette szükségessé, hogy a keresztény egyház és a két római állam meghatározza viszonyát. Azóta sok víz folyt le a Dunán. Az elmúlt évszázadok során a kapcsolat számos alkalommal alapvető változást szenvedett. Az egyháznak esetenként meghatározó befolyása érvényesült, máskor megismétlődött az egyházüldözés valamilyen formája. Ma az EU-ban névlegesen vallásszabadság van, ám különböző politikai tényezők mindent megtesznek azért, hogy minimumra szűküljenek az egyházak lehetőségei. Ennek egyik fő oka bizonyára az, hogy az ember,” sikerei” miatt, elbízta magát. Úgy látszik hiába a figyelmeztetés, akár Heisenbergtől is: „Amikor az első kortyot kiiszod a tudás poharából, könnyen ateistává válsz, de a végén mindig ott van az Isten.”

Istenkáromlás, erkölcstelen élet, mert azt hiszik egyesek, hogy „övék a világ”. Persze a globalizáció is ludas, bűnös ebben. Nem számolnak a rövidre szabott emberi léttel, s azzal, ami azt követi. Holott ez az élet igen sokak számára már itt is keserves. Csak nagyon kevesen dúskálnak a földi javakban. Ám ők is, emberek lévén, ki vannak téve minden földi bajnak. Neumann János szavai jutnak az eszembe: „… ha úgy élek, mint Krisztus tanította, abból bajom nem lehet, akkor sem, ha nem igaz a feltámadás, de ha igaz, és nem úgy élek, ahogy az Evangélium tanítja, abból óriási bajom lehet.” A hivatkozott személyek jeles tudósok. Okuk lehetne önmagukat nagyra tartani. Náluk mégis összefér a tudomány és az Istenhit.

Nézzük a dolog tartalmát is!

A keresztény tanításból kiemelkedik az erkölcsre irányuló mondanivaló. Már Mózes a kőtáblákon meghirdette, a zsidó népre vonatkozó, elvárásokat. A három első, a szakralitás követelménye. A hét következő az emberre vonatkozik. Ma is érvényes kívánalmak, elengedhetetlen elvárások. Modern formában talán úgy lehetne fogalmazni, hogy a keresztény egyház, híveinek, de minden embernek ajánlja azokat a magatartásbeli kritériumokat, amelyek lehetővé teszik az emberek közötti kölcsönös megbecsülést és az egymást támogató viszonyt. Ezek: az ember életének, méltóságának, közösségeinek, környezetének, tulajdonának, alkotásainak megbecsülését és védelmét jelentik. Ez a szemlélet biztat arra, hogy szorgalmazzuk: minden ember emelje fel szavát a vallások védelmében. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a hit és a keresztény erkölcs elengedhetetlen az emberiség számára.  Azért a keresztény erkölcs, mert ez a legkidolgozottabb, magatartásra vonatkozó, elvárás és bizonyságot nyert, hogy általános emberi értékeket képvisel és érdekeket szolgál.

Az ugyan kétséges, hogy minden ember a maga erejéből eljut a „megvilágosodásig”. Az viszont bizonyos, miszerint az egyházak felismerték, hogy a földi élet átmenet csupán. Hogy van túlvilág, van Isten. Neumann fentebb idézet gondolata útmutatást ad arra, hogy az Evangélium szerinti élet hogyan lehet a biztonság, a megnyugvás záloga.

Aki hiszi az igazságot, az egyes ember, jelesül az egyház, nem hallgathat. A templom, de minden fórum, vagy két ember együttléte is, alkalmas az igehirdetésre. Sőt, a politikának is tartozéka a hit és az erkölcs védelme. XVI. Benedek Amerikában szólt arról, hogy az állampolgárnak, de az egyháznak, nemcsak joga, de kötelessége hallatni szavát minden a hitet és erkölcsöt érintő kérdésben. Hozzátesszük, hogy az egyházak összefogása igen hatékonnyá tehetné azt, a ma már elkerülhetetlen polémiát, amit némely politikai szervezettel vállalni kell, az érintett kérdésekben.

Ülök a tornác előtt. Az elém táruló természet feltölt a teremtett világ csodáinak ámulatával. Menyem telefonon arról értesít, hogy megjött Milánóból. Eltűnődök menyire érdekes egy-egy nap itt a Várhegyen, a világ végén. Gondolatok a végtelenről, napi hír: és felelevenedik a most papírra vetett egyik világesemény helyszíne. Nem hallgathatok!

LELKEM KERESI A NYUGALMAT

Posted by on szombat, 11 május, 2013

Lelkem keresi a nyugalmat

A néha káosznak látszó világrendben az emberek, itt a földön, sokszor még önmagukat sem találják. Pedig ugyancsak jó lenne tudni ki vagyok. És azt is  hogy mi a dolgunk a világban, ebben a néhány évben. Első szám egyes személyben: lelkem talán akkor nyugodna meg, ha tudná, mit is jelent embernek lenni, mi mindent kell tennem, amíg járom, másokkal karöltve, a magam útját.

A választ keresni mindig időszerű, de kilencvenen felül egy nappal sem halasztható. Igen-ám, de hol találjuk a megtelelő támpontokat, hol van a valóságot tükröző mondanivaló? – Talán a tanultakban? Vagy inkább a tapasztalatokban? A tanultakban azért talán, mert, ahogy a valóság, a tudás is folyton más. A tapasztalatban azért inkább, mert mindenki magában bízhat leginkább   .

Az ember /Homo/, tudásunk szerint, társadalmi lény, munkát /céltudatos tevékenységet/ végez, tagoltan beszél, gondolkodik /felidézi a múltat, előre lát, még tervez is./

Gondolatai, tettei mégis egy gépkocsi volánjának a szerepéhez hasonlatosak. A mögötte ülőtől függ hová megyünk, hol állunk meg. Persze sokféleképpen lehet nevezni Őt, de  meghatározó szerepét tagadni aligha érdemes. Vele, általa valósul meg a történés, valósítjuk meg önmagunkat, mind azt, ami megtörténik velünk.

Melyek hát a nyugalom forrásai?

Az alapvető közösség a társadalomban a család /egy férfi, egy nő és gyermekek szövetsége/, szoros kötelékben a rokonsággal. Tennivalója, a gyermekek és egymás nevelése mellett, a   minden napi aprómunka. – Nyugalom bázis.

A céltudatos tevékenység nagyobbik hányada a munkahelyi közösségekben zajlik. A társadalom anyagi és szellemi ellátását ezek hivatottak biztosítani. Itt képződnek azok az értékek is, amelyek lehetővé teszik a gyarapodást is.- Szervezettsége nyugalmat sugározhat.

/Nem lehet hallgatni arról sem, hogy egyes személyek, csoportok az értékek nagy hányadát, magántulajdonként zsebelik be, másokat kirekesztve még a lehetőségéből is. Ez áll aztán minden elégedetlenség hátterében. Okoz zavarokat, vezet lázongásokig./

Történelmünk során, hosszú időn át, fontos szerepet töltöttek be a nemzet-közösségek.

Meggyőződésünk szerint korunknak is a nemzeti államok felelnek meg igazán. A nemzettudat és a nemzeti összefogás lehetne napjainkban is az egyik olyan erő, amely kiküszöbölhetné a társadalmi feszültségeket. Erre utal számos nemzeti állam újraéledése, azok az önállósodási törekvések is, amelyek szerte a világban napirenden  vannak. – Ha megvalósul nagy érték.

A fentebb érintett három meghatározó társadalmi közösség problematikája mellett nagy űrt jelent a vallásos közösségek gyérülése. Egyrészt, mint a gépkocsi-volán példája jelzi, az agy tevékenysége nem több mint a voláné. Az agy is csak abban az esetben képes funkciójának megfelelni, ha az egész idegrendszer működését a jó, az igaz, a szép igénye hatja át, ha az erkölcsi értékek állnak a háttérben. Mégpedig, ha ezek egyenként és összességükben is az  egyetemes emberi értékeket fejezik ki. /Az ember élete, méltósága, közösségei, környezete, tulajdona, alkotásai./ „A tudomány, vallás nélkül sánta, a  vallás tudomány nélkül vak.”- /Einstein./ – A nyugalom tengere lehet.

A társadalmat nyomasztó terhek közül talán a legsúlyosabb:  a fogyasztói mánia. Ez olyan, mint némely szenvedélybetegség. Aki szenved tőle kénytelen mindenkit, akit lehet, kifosztani. /Tekints Nyugatra!/ Őrizkedjünk tőle!

Van- e helye, ezen a Földön, a nyugalomnak? – kérdezzük. Gyorsan mondom: Van! Aki a „volán” mögött ül annak nemcsak természete a szeretet, de igen jó humorral is rendelkezik. Még a nagytekintélyű EU-t  is megfricskázza. Amúgy, a saját érveibe fojtva. Az EU alkotmány nem utalhat a kereszténységre- mondták. Az EU zászlót 1955.dec.8-án szavazták meg egyhangúan /a szeplőtelen fogantatás napján/. A kék,a Szűzanya színe. A 12 csillag a Jelenések könyvében is szerepel, a „napba öltözött asszony” fejét díszíti. A nagytekintélyű szavazók egyike sem gondolt erre? Vagy volt, aki mégis?  Ferenc pápa szerint „ Isten szerencsére nem fáradt bele a megbocsátásba, sajnos mi fáradunk bele sokszor a bocsánatkérésbe.”- Ne adjuk fel, ne fáradjunk bele!

A tudomány manapság veszélyes eszköz lett a politikusok kezében. Túlbecsülik szerepét, mintegy „felmagasztalják”. Úgy tűnik még Heisenberg figyelmeztetése sem elég:

„Amikor az első kortyot kiiszod a tudás poharából, könnyen ateistává válsz, de a végén mindig ott van Isten.” Ha valakinek ez sem elég, olvassa Neumannt: „ha úgy élek, mint Krisztus tanította, abból bajom nem lehet, akkor sem ha nem igaz a feltámadás, de ha igaz, és nem úgy élek, ahogy az Evangélium tanítja, abból óriási bajom lehet”.

2013-05-11.