Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-load.php on line 24

Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-includes/load.php on line 333
SZEGÉNYSÉG – TALÁN MÉGSEM VÉGZET @ Gondolatok oktatásról nevelésről…

SZEGÉNYSÉG – TALÁN MÉGSEM VÉGZET

This entry was posted by on csütörtök, 29 május, 2014 at

Szabadság, azonosságtudat, erkölcsi rend.

Ez a három fogalom kóvályog nap, mint nap öreg fejemben. Világítanak és megjelölik az égtájat, útirányt, hogy gondolatban merre menjek. Azt is, milyen tempóban. Amióta rájuk hagyatkozok, soha nem csalatkozok. Egy ideje mindhárman arra intenek, hogy sietve mondjam el, amit a szegénységről gondolok. A magyarázat bizonyára, hogy egyre több szegényről tudunk. Én is voltam szegény, nagyon sok került közülük az utamba. Érdeklődésem meg arra sarkalt, hogy megnézzek számos erről a témáról írt eszmefuttatást, néhány tudós írást. Hogy mi az, ami ennyire hajt, mi az igazi ok, megtudni, eddig nem sikerült. Talán, mint az éhezőt az éhség, evésre készteti!

A túlsó végén kezdem. Ez is aligha könnyen érthető. Miért a nagyon gazdagok jutnak éppen itt az eszembe? Hiszen ez ennek a témának éppen a fonákja.

Az ok talán, hogy a minap felfigyeltem egy hírre. A Brit uralkodó családról szólt és azt adta tudtul, hogy II. Erzsébet, a gazdagok világranglistáján, a 280. Visszasorolás történt a 6-8. hely valamelyikéről. Az állami kincstár a teljes királyi kincs készletet az állam tulajdonába vette. – Nem mindennapi történet! –  Érdekes azért is, mert az egész család, dúsgazdagságuk ellenére, talán részben ezért is, a britek többségének ma is liblingje. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy a brit múlt, a gyarmatosítás nem csak felhalmozást, kiváló anyagi viszonyokat, ma is prosperáló gazdaságot alapozott meg, de liberális „hiten” nyugvó erkölcsöt és kultúrát is hagyományozott.  Jeles, izmos hagyományok ezek! Talán mégsem kár, hogy a hatásuk nem teljes, Angliában sem.

A gazdagok világában általában más az út, más a szokás, a rend. A globális társadalmak önzők. Olyanok, mint a mákony hatása alatt sínylődő emberek. Belebódultak a vagyon, a pénz kábulatába. Nem ismernek se Istent, se embert. A dollár, a profit a mindenük. Ha, csak lehet extra mennyiségben. S ebből sosem elég. Persze nem csak a tőkés önmaga oroz. Vannak kliensei. A bankárok, s hasonszőrű, pénzhez értő kufárok, sorban állnak a nagytőkések kiszolgálására. De, mert a tőkések között úzus az acsarkodás is, meg divat a gazdasági tolvajlás, felhasználnak minden mocskos eszközt is. Nem szégyen a lopás sem. Tele a világ kémekkel, lehallgatókkal. Ám ez sem elég. Innen egy lépés csupán a hadseregek kézbe kaparintása. De nem csupán a hatalom miatt, sokkal inkább a hadi és egyéb raktárak időnkénti kiürítéséért. Ez az igazán busás profitforrás. Minden „gazdaságok” legjobb hozamú üzlete. A háborút újjáépítés követi. Felfuttatja ez is az üzletek üzletét. – Az emberiség elszenvedett eddig két világégést. Nem indokolatlan rákérdezni: lesz e harmadik, esetleg negyedik? Kissé már remegő hangon talán azt is, mely következményekkel? –  /Egy jóslat szerint, „a negyedik világégés fegyvere megint a kő és a husáng lesz,” hiszen minden egyéb a pusztulás martalékává vált megelőzően. Az igazi kérdés, hogy lesz-e aki a követ, botot kézbe fogja./

Amit fentebb összezsúfolva elmondtunk az mindössze töltelék. Mégsem mellőzhettük! Választ adni arra a problémára, amit fentebb megfogalmaztunk csak ezek figyelembe vételével lehet. Mondanivalónknak, a valóságba történő elhelyezése miatt, azért volt nélkülözhetetlen, mert társadalmunk tényleges kontrasztjait egyébkén nem láttathatnánk.

A kontraszt pedig, maga a sokrétű s z e g é n y s é g. Akkor és ott üti fel a fejét, ahol, és amikor, nincs szabadság, nem működik, vagy hibásan az azonosságtudat, nem hatékony az erkölcs és általában a rend. – A továbbiakban, é r d e m l e g e s e n erről kívánunk gondolkodni,

A kitűzött feladat teljesítése persze mindenképpen hézagos marad, mert nincs a világon papír, emberi agy, ami fel tudná jegyezni, terjedelmében és mélységében le tudná képezni az emberi szegénység méreteit, szörnyűségeit, iszonyatát. Engem valamilyen ismeretlen erő mégis arra késztet, hogy megkíséreljem tollhegyre tűzve, áttekinteni, legalább nagy vonalakban ezt az egész emberiség számára szégyenletes dolgot.

Ám, mert a feladat tulajdonképpen teljesíthetetlen, tűzzünk ki szerényebb célt, elégedjünk meg néhány ugyancsak csúnya bugyor felfejtésével!

Nézzük, hát mire futja erőnkből!

Előbb idézzünk fel néhány alapfogalmat, hogy ezekben egység legyen.

Mi a s z e g é n y s é g i k ü s z ö b? /Tudós frazeológiával: poverty./

A szegénységi küszöb személyek, csoportok anyagi helyzetét mérő változó. Lehet pl. az egy főre jutó jövedelem minimuma. Vagy pl. az alsó népességtized egy főre jutó jövedelem minimuma.

S z e g é n y e k, akik ezekbe a csoportokba tartoznak.

S z e g é n y s é g a szegények összessége.

Megjelenési formái:

Egyik legborzasztóbb megjelenése a gyermekhalandóság. A világ számos táján betegségek, járványok, élelemhiány okozza ezt a szörnyűséget. Vannak ugyan gyengécske segélyszervezetek, amelyek próbálkoznak, alig sikerrel. A több mint hétmilliárd embertársunk bizonyos hányada pedig felelőtlenül hoz világra emberkéket, pár napi biztos halálra szánva. Azért is szörnyű ez, mert más tájakon még a népesség szinten tartása is kétséges. A népességfogyás nemzetiségeket, de nemzeteket is veszélyeztet.

A másik szörnyűség a helyi háborúk és következményei pl. tömeg- gyilkosságok formájában.

És hát a harmadik világháború veszélye, aminek embervesztesége, tudva a tömegpusztító fegyverek arzenáljáról, az emberiség kipusztulását sem zárja ki.

Nem mehetünk el szó nélkül az egyre nagyobb méretű vegyszeres veszélyeztetés mellett sem.

Hasonlóan veszélyt hordoz, az ember okozta, klímaváltozás is. A szokatlan erejű és gyakoriságú természeti csapások figyelmeztethetnének mindenkit.

Nem hallgathatunk a pártok okozta torzsalkodásokról sem. Ennek is vannak, lehetnek emberáldozatai, akár tömeges méretekben is. Történelmünk ezekből is számosat idéz.

Az emberiség, egyes tájakon, ész nélkül sokasodik /ma: hétmilliárd/, más oldalról tudatosan, de bután pusztítja önmagát beavatkozva a teremtés rendjébe.

A figyelmeztetések, tapasztalatok, a nagyra nőtt emberi tudás, mind arra int, hogy gátat kell szabni őrjöngéseinknek. Meg kell keresni a ránk ruházott szabad akarat ellenére is azt, hogy míg a Föld a mi lakunk, itthon érezhessük rajta magunkat, de legalább ne kelljen folyton rettegnünk.

Arra a kérdésre, hogy mi az, ami rajtunk múlik a következőket tudjuk mondani:

Ki kell vívnunk szabadságunkat. Tapasztalatok szerint s z a b a d e m b e r, aki képes ellátni önmagát és családját, és nehéz időkben is állni tudja a helyét. Ezen túl rendelkezik azonosságtudattal, azaz reálisan értékeli önmagát. Erkölcse szilárd alapok áll, napi- és munkarendje értelmes, igényes, tervszerű. Ha kitartó a munkában. Ha becsüli önmagát és embertársait, azaz a közösségeket, a környezetét, a tulajdont és az emberi alkotásokat is.

Az emberiségnek van egy csoportja: a jómódúak, a gazdagok, és az igen gazdagok együtt. A szegények csoportja, ennél sokkal nagyobb, a szegénység különböző fokán. Számukra kellene, saját értékeik növelése mellett, olyan körülményeket teremteni, amelyben boldogulni lehet, élni érdemes. Nem kétséges, ehhez más, új lelkület szükséges, és mindkét fél részéről.

Ennek ellenére teljes biztonsággal mondjuk: A szegénység nem végzet!


Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.