Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-load.php on line 24

Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-includes/load.php on line 333
A HAZAI TANÍTÓKÉPZÉS ÉRTÉKEIRŐL @ Gondolatok oktatásról nevelésről…

A HAZAI TANÍTÓKÉPZÉS ÉRTÉKEIRŐL

This entry was posted by on vasárnap, 13 január, 2013 at

A hazai tanítóképzés értékeiről

A téma múltamban gyökerezik. 1940-ben szereztem Kőszegen tanítói oklevelet. 1962-től 18 évig dolgoztam felsőfokú, majd főiskolai tanítóképzőben. Párhuzamosan 8 évet tanárképzőben. Az utolsó lökést a munkához egyik kedves osztálytársam karácsonykor adta.

Mint szokásosan, felhívott és áldott karácsonyt, boldog újévet kívánt. Kísérő mondanivalóként élete, egyébként ismert történetét mondta el dióhéjban: honvéd- majd rendőrtiszt volt két és fél évtizedig. Aztán nyugdíjazásáig ipari tanulókat tanított. Amit hangsúlyozott: hogy mindezt a Kőszegen szerzett egyetlen oklevél birtokában. /Mindig becsültem őt. Kiváló tanuló, kedves „folamtag” volt. Az 1940-ben végzett osztály nevezte magát Folamnak. 3 éven át Folamnapló is készült, névsor szerint, napi váltással. –

Magamról annyit, hogy kántor tanítóskodtam, járási oktatási osztályvezető voltam. Közben főiskolát és egyetemet végeztem. Főiskolai főigazgató-helyettesként mentem nyugdíjba

Ez a múlt vezet most oda, hogy Kövess barátom felszólítására keresem azokat az értékeket amelyek a tanítóképzést régen is, ma is jellemezték, jellemzik.

Előbb röviden a tanítóképzés múltjáról: Hazánkban az első 3 éves középfokú tanítóképző 1868-ban nyílt. 1882-ben négy, majd 1923-ban öt évesre bővült. Érettségire épülő 3 éves felsőfokú intézetté  1958-ban vált. 1975-ben 3, majd l995-ben 4 éves főiskolaként integrálódott a felsőfokú képzéshez.

A címnek megfelelő kérdés tehát: melyek azok az időtálló bázisok, amelyek régen és most is elengedhetetlen feltételei az eredményes tanítóképzésnek?

. Mik azok az értékek, amik a távoli és a közeli múltban meghatározták és most is jelen vannak a képző főiskolákon?

Nem tévedek ha a szellemi önállóságot  hozom először szóba. Intézményeink már a húszas években kiválóan felkészítet oktatógárdával rendelkeztek. Az egyetemen megszerzett oklevelet megtoldották olyan tanulmányokkal, amelyek a tanító, a tanítóképző speciális jellegének feleltek meg. A bázis aprópénzre váltása már, persze inkább intuitív alapon, lehetőséget teremt a jó oktatóvá váláshoz.  Nem tagadható, hogy a szakmai felkészültség csak hivatástudat és nevelői érzék megléte estén hozhat elvárható eredményeket.

Az is górcső alá kerül, hogy tanáraink hogyan viszonyulnak munkájukhoz, példaképek lehetnek-e, a tanulók felnézhetnek-e rájuk, hogyan viszonyulnak szűkebb és tágabb környezetükhöz. Az ekként verbuválódott testület kész és képes az intézménynek önálló arculatot, szellemi önállóságot teremteni.

A tanári kar szellemi önállósága ad lehetőséget a képzés intenzív, a tanuló egész személyiségét figyelembe vevő munkára.  –  Minden tanuló, hallgató önálló személyiség, egyedi testi és szellemi adottságokkal. Ez a tény individuális nevelői eljárásokat igényel és ez csak abban az esetben teremthető meg ha a hallgatókat egy- egy tanárhoz kötjük a képzés tartamára.

Ezzel a hallgató is szellemi önállóságra tehet szert. Akkor profitál ebből, ha  egyedül áll szemben a gyermekekkel.

Első helyen a képzés integratív jellegét lehet érzékelni. .A hallgatók érdeklődését a 6-10 éves gyermek személyiségének teljeségére, a környezetében elfoglalt helyének, szerepének átfogó szemlélésére  irányítják .A személyiség /a gyermek is személyiség/ biológiai és szociológiai  összetevők sajátos komplexuma. Ennek segítségével ismerjük fel, ill. különböztetjük meg az egyént.

.

A tanítóképzés gyakorlati irányultságú. Ebben történelmileg az ismeretet, szokásokat átadó felnőttek tanítómunkája nyert szak színvonalat. A termelőmunka és a szokások átadása ki- vánta meg  a nevelés/oktatás felminősítését. Ezt a jelleget a főiskolai tanítóképzés is őrzi. A képzésben ma is fajsúlyos a gyakorlat helye és volumene. Az elméleti képzés nem csupán gyakorlat orientáltságú, de azt szolgálja. A hospitálások szempontjai a tanultakrögzítését és ellenőrzését is lehetővé teszik. Ugyan ez érvényesül a tanítási órák előkészítésekor, megtartásakor, de a reflektív irányultságú  egyéni és csoportos foglalkozásokon is. Érdekes tudni, hogy ez az un. hármas tagozottság már Eötvös József korától ismert.

A képzés mozgékony, reakcióképes. A gyakorló iskolával valókapcsolat eleven, kölcsönösen ösztönző. A megfigyelt tanító munkája példa. „Úgy kell tanítani ahogy ő teszi.” .Egy következő alkalommal a hospitálás más tanítónál történik. Ez a körülmény a másféle, a többféle módszer hasonló értékére hívja fel a figyelmet. Az elméleti képzés helyt ad  az élő gyakorlatnak. /Az országos szak folyóiratok, a tantestületi értekezletek, megbeszélések is jó szolgálatot  tesznek a változtatásra, újításra is kész szemlélet kialakulásának./

A  közoktatás aktualitásaira vonatkozó érzékenység ellenpólusaként az oktatást az is jellemzi, hogy őrzi a hagyományokat, saját hagyományait is. Pl. a lehetséges művészeti nevelést /szavalás, dramatizálás,stb./ E vonatkozásban a kántortanító képzés is, valaha jótékony hatással volt. Azt is mondhatjuk, mint lehetőség, hiányzik. A hagyományőrzés kétségtelenül érték. Ezt jelezve nem hallgathatunk  megismertetésének, megértetésének, megbecsülésének fontosságáról. Hiszen nem csak alakítja a hallgatók mentalitását, de alkalmassá teszi őket a települések kulturális életében való közreműködésre is.

            A fentiekbena tanítóképzés folyamatában meglévő, átörökített értékek egy részét hoztam szóba. Nem hallgathatunk azonban arról sem, hogy a képzés hatásaiban is érvényesülnek pozitívumok.

Ilyen pl. a hivatásra szerette. A tanítóképzés nem egyszerűen egy munkakörre tesz alkalmassá. Amit az intézménybena hallgató kap az egy olyan én-innováltság, személyes

elkötelezettség , motivációs plusz, amit nem minden foglalkozás aktív művelőiről mondhatunk el. Persze ez az érték nem egyedül az intézmények  produktuma.

Azt nem lehet elvárni, hogy a hivatástudat mindenkiben gyökeret verjen. Ehhez a személyiség érzelmi élete, jelesül a gyermekszeretet adja az alapokat. Az is bizonyos, hogy a  képzés sokszor felébreszti ezt az attitűdöt. Ha a spontán gyermekszeretet él, azt a képzésnek szakmai elkötelezettséggé kell fejlesztenie.

A hivatástudattal paralel, de önálló értékként is számba vehetjük, hogy a hallgatók megszerzik a felelősségvállalás kötelezettségét a rájuk bízott gyermekek iránt. Ez persze abból a helyzetből is fakad, amit a 6-10 éves zsenge gyermek és a felnőtt viszonya jelent. A tanító szerepe nem korlátozódik a nevelési/oktatási tennivalókra.Ez a korosztály gyámolítást, törődést is igényel a személyiség egészét illetően, az esedékes szocializálási folyamat teljes volumenében.

A  képzés  eredményeként kiteljesedik a szociális érzékenység  is.Ez is nélkülözhetetlen elvárás a pedagógusmunkában. Egy-egy osztályba igen eltérő családi anyagi, kulturális, stb. viszonyok között élő gyermekek járnak. A képzőmunka pedagógiai,    pszichológiai tanulmányokat, és az alapkészségek kimunkálására szolgáló gyakorlatot tanít, sajátíttat el. Ezzel megalapozza a gyermek, osztályokban lehetséges individuális fejlesztését is. Hiszen minden gyermek, a szocializálódási folyamattal párhuzamosan, egyedileg is fejlődik és ebben is hozzáértő segítségére szorul. Az elesettek, a kedvezőtlen körülmények között élők pedig több megértést, segítséget, védelmet várnak el.

           A képző intézmény hatása az is hogy kifejlődik a közélettel való aktivitás igénye. Ehhez adnak indítékot a hallgatói közösségek /szeminárium, TDK, önképzőkör, stb./ Az a lehetőség, hogy megtapasztalják a közösségek előnyeit, pozitív hatásait, indítatás lehet, hogy  majdan elfogadják a felkínált lehetőséget,  kezdeményezői  legyenek a közösségi élet egyes szeleteinek. A már említett hagyományőrzés nagy segítség lehet a családok összefogására és az iskola mellé történő felsorakoztatására .Netán a gyermekek nevelésében való együttműködésre. Itt  előbbre lépés esedékes, talán új szinte is lehet ez a köznevelésnek.

A tanítóképzés módszereinek módosulása, fajsúlyának gyarapodása, ha tetszik, felfelé ível. Eljutottunk oda, hogy egyetemeinken főiskolás tanítójelölteket oktatunk. Ha az l868-ban létrejött 3 éves középiskolai formához viszonyítunk, igen nagy a megtett út. A legérdekesebb mégis az, hogy a korán kialakult értékek már 1935-40 körül  bizonyosan jelen voltak. Ezek megőrződtek a megtett számos grádicson felhágva is. Tárolásuk, továbbvitelük, fejlesztésük  további feladat. –  A képzés értékeinek, hatásainak mostani bemutatása a tényszerűség mellett magán viseli az elvárás és az optimizmus jegyeit is.

Elöljáróban korosztályom tanítóképzéséről volt szó, dicsérőleg. Merészségemet azonban tények támasztják alá: életre elégnek mondott tudnivaló /rengeteg persze az autodidakt erőfeszítés és ott a jó képesség is/. Ahol úgy adódik több oklevél. A lehetőség, hogy volt tanító tanítókat képezzen és mégis mindhalálig néptanítóként gondolkodjon. Olyan értékekről volt szó, amelyek ma is élnek. Olyan korban amikor a köznevelés éppen leküzdi az elmúlt néhány évtized ártalmait. Akkor amikor társadalmunk átalakulóban van. Amikor az oktatás mellett a nevelés lett hangsúlyos. Ám egyidejűleg beszűkült, a végre főiskolává vált képzés volumene. —– Nehéz idők ezek! Mégis nem csak őrizzük kincseinket, gyarapítjuk is azokat!


Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.