LEHET HAPPY END IS
„Ne csináljunk drámát” – halljuk mostanában balról. Mit tegyünk, ha már megcsinálták? A történelemben – nem először – hazánk megint drámai helyzetbe jutott. Mert éveken keresztül kétbalkezes kormány szerencsétlenkedett, szociálliberális eszméket szajkózott, miközben csődközelbe vitte az országot. Ráadásul elengedett egy szélsőséges korrupciós hullámot. Maga, meg a klientúrája gazdagodott. Ezt tetézte a köznép megrágalmazása a nacionalizmus, a fasizmus, az antiszemitizmus és más hasonló bűnök vádjával. Árkot ástak és azt folyamatosan mélyítették, magyart magyar, cigányt magyar ellen hangolva, még vadászpuskával is. Mindez hosszú éveken keresztül a média segédletével, az elorozott hatalom birtokában. Mindaddig, míg be nem telt a pohár, míg népünk döntő többsége, demokratikus jogait betartva, ki nem mondta a megálljt.
A hatalom új birtokosai romokat, „csontvázakat” találtak sokhelyütt, javításra, kicserélésre, megújításra, átalakításra váró állapotokat. – Kilátástalan viszonyok között, napok alatt, egészséges kormányszerkezetet kreáltak. Letették a változtatásokhoz szükséges alapokat, haladéktalanul hozzáláttak a megújulás előkészítéséhez. Ma már van Új Széchenyi Terv: átfogó gazdasági koncepció, ami felöleli a gazdasági lehetőségeinket, annak döntő hányadát, azokat a területeket, ahol a kitörés lehetséges, azokat, amikhez megvannak az adottságaink, erőink. Érdemes figyelni arra, hogy vitaanyagot kaptunk kézhez, és ez azt jelenti, hogy érdeklődéssel várják az észrevételeket, a javításokat. Nem gondolják, hogy a bölcsek köve a zsebükben van.
Én sem gondolom. Ám mégis indíttatást érzek az engem közelről érintő összefüggések felemlegetésére, a szakmám által inspirált gondolatok megfogalmazására. A vitairat utal az oktatás, a tudomány gazdaságban játszott szerepére, arra, hogy a tudásnak is meghatározó része van a gazdaságépítésben. Az oktatás egésze, a köz- és a felsőoktatás is megújításra vár. Készült már olyan szakmai eszmefuttatás, amely a nevelés-oktatás oldaláról közelíti meg elképzeléseink, terveink valóra váltását. A Szárny és Teher (ajánlás a nevelés-oktatás rendszerének újjáépítésére) a közneveléstől a tudósképzésig kíván, a szakmai irányítás számára, az elengedhetetlen újjáépítés érdekében segítséget nyújtani. Csak megjegyzem: a köznevelés a felsőoktatásnak is alapja. Amennyiben a jelenlegi állapotokon nem tudunk változtatni a felsőoktatásnak továbbra is „pótlás-szemesztereket” kell indítania az alapkészségek megszerzéséért. A Magyar Nemzet 2010. május 20.-án indított vitafóruma szintén a nevelő-oktató munka jobbítását célozza meg. Szörényi László vitaindítója, Havas László és a több mint húsz hozzászóló azt vázolta fel, hogy milyen politikai okok vezettek el a kialakult krízishelyzethez a nevelésben és oktatásban, rámutatnak a kulturális élet egy-egy területének nehéz helyzetére, szükségképpen arra is, hogy a negatívumok miként akadályai a gazdaság növekedésének. – Az is kiderül, hogy egy-egy vitázó türelmetlen a tudományos élet lehetőségeinek pangása miatt. Megjegyzem, hogy a Szárny és Teher című munka kivételével, jobbára a humán szféra kap hangot. Magam is ebben vagyok járatos, ám a reáliák, a műszaki tudományok háttérbe szorulása köztudott és megengedhetetlen. Ezek művelésére úgy tűnik több lehetőség szükséges. Én a kibontakozását másoktól, a hozzáértőktől várom és szemlélem. Az Új Széchenyi Terv benyújtotta az igényt.
Persze a tudományos élet fontos része a humán műveltség, ám a természettudós, a műszaki szakember, a politika résztvevője egyaránt talál támasztékot a maga számára, szakmája és társadalmi tevékenysége során a történelem az irodalom stb. berkeiben. Értelmeznünk kell az európaiság és a magyarság viszonyát a mai körülmények között. Ehhez lehet előzmény, segédlet, ha a városállam és Róma viszonyát elemezzük. A városállam és Róma (akkor az egész világ) viszonya előzmény, a megértést segítő eszköz, a helyes értelmezés bázisa. Minden római egyidejűleg egy városállam és a római birodalom tagja, mindkét földrajzi egység értékeinek képviselője és védelmezője, úgy ahogy ma a magyar ember a magyar kultúra, értékek és az európaiság hordozója is. A görög-római, a zsidó-keresztény kultúra sokszor egybecseng a mával, ahogy erről Heller Ágnes szól a genezis könyvének elemzése során: „… az ezekben a szövegeken való gondolkodás kivezet az éppen most imádatába beleszédült korunkból, mivel minden, amiről itt szó van, túlmutat az időbeliségen. A nagyon ősi nagyon jelenvaló, a nagyon jelenvaló nagyon ősi.” Nem csoda hát, ha humán tudósaink keveslik a múlt feltárására irányuló lehetőségeket. Ciceró, Seneca vagy Szent Ágoston életművének feltárása számos tanulság forrása lehet. Csak egy apró példa a ma nagyon hiányzó erkölcsi értékek bemutatására a római történelemből (Seneca és Néró beszélgetésének töredéke):
Seneca: Te csak magadat szereted.
Néró: És te?
Seneca: Én szeretem az embereket és tisztelem az igazságot. Ha hazudnék, becsapnám az embereket és arcul csapnám az igazságot.
Seneca Néró nevelője. Jól ismeri őt, és mégis! A despota válaszára számíthat, az nem is marad el. Évek múltán egyszer „díszkísérettel” megérkezik az „orvos”. Seneca beleül a vízzel tele kádba és tanítványának diktálja az elmúlás fázisait. Szolgálva a tudományt és hitet téve egy magasabb rendű erkölcsről. El kell érkeznie annak az időnek, amikor az ó- és középkor gondolkodásának, erkölcsének a feltárására ismét megtermékenyíti az éppen aktuális idő kultúráját, gazdaságát is. A görög – római, a zsidó – keresztény múlt tele van máig érvényes, megszívlelendő értékekkel, jóval, széppel. Ezeket fel kell mutatni, olyan légkör megteremtésén lenne jó fáradozni, ami szemezget a múltban és megtalálja ott az emberit és elveti az emberhez méltatlant.
A tudományok műveléséről szólva, nem véletlen ahová eljutottunk. A reál tudományok eredményei, a humániákkal feltárható értékek, és ami erre ráépülhet gazdagabbá és emberibbé teheti a még mindig vajúdó világunkat, benne az egyes ember és közösségei mindennapjait.
Hazánk jelenkori drámájából kikászálódik előbb-utóbb. (Bizony nem tudjuk, mikor!) A happy end várat ugyan magára, ám el kell jönnie.