SZEMÉLYISÉG?!
Hosszú pedagógusmúltam során mindvégig hiányként éltem meg, hogy a személyiség mibenlétéről alig találtam fajsúlyos írást.[1] A fogalmat általában „pszichológiai” tartalommal használták, vagy homályos elképzeléseket írtak róla. Ez azért tűnt fel, mert a pedagógus legfőbb feladatának a személyiség fejlesztését jelölték meg.
Érdeklődéssel olvastam hát a Mester és Tanítvány 22. (138.o.) számában Pálvölgyi Ferenc tanulmányának II. fejezetét.
A „személyiség vagy emberkép?” – ről írtakról és az általa inspirált gondolatokról akarok szólni.
Meg vagyok győződve arról, hogy a személyiségfogalom nem csak fontos a pedagógus számára, de mert hiányzik, a gyakorlati munkát gátolja is. A Pálvölgyi féle „emberkép” modell, minden bizonnyal, hiányt pótol. Kérdés viszont, hogy a pedagógiai megközelítés mennyiben fejezi ki az emberi egyed lényegét. Kifejezi-e annak tartalmát? Nem vezet-e ez a szűkítés hibás gyakorlathoz? – Az ember ugyanis nem csupán „pszichés létező”. – Ezt az idézett munka se tagadja. Jelzi is a biológiai és az egyéb szociális tartalmakat. „Az ember… testi-szellemi perszonális valóság”. „Lényege szerint biológiai és szellemi organizmus”. Mégis, mert szerinte a pedagógia „jól járna”, ha lenne saját személyiségfogalma, kidolgozza az általa alkalmasnak vélt személyiségmodellt. Jól teszi! Ám ez a szűkítés azt is indokolja, hogy munkálkodjunk egy antropológiai meghatározáson is. Minden szaktudomány dolgozik általános, filozófiai definíciókkal. Ebben az esetben sem kívánatos ezt a lehetőséget kihagyni. Minden bizonnyal valósághűbb képet – a szellemi és egyéb szociális, valamint biogén elemeket tartalmazó – személyiségképet kapnánk. Ezzel a pedagógia is nyerne. A pedagógiát a fejlesztés tudományának és gyakorlatának minősíti minden hozzáértő. Az ember fejlesztése – köztudottan – nemcsak az emberi szellem, de a test, a társadalmi viszonyok és szerepek párhuzamos, egyidejű fejlesztését egyaránt jelenti. A gyakorlatban régtől ezt tesszük!
Úgy vélem tehát, hogy időszerű lenne a filozófiai (antropológiai) fogalom kidolgozása.
A fentieket figyelembe véve a személyiség – álláspontom szerint első megközelítésben – az egyén egyedi testi és társadalmi, ezen belül szellemi elemeinek összegzett rendszere. Az így értelmezett személyiség a fejlesztők (szülők, pedagógusok, társadalmi közösségek, természeti környezet) és az önfejlődés révén fejlődésre predesztinált. Vagyis exogén és endogén erők együttes hatására fejlődik. Pálvölgyi szerint is: „Legnagyobb értéke az egyediség”; „… legjelentősebb megkülönböztető vonása az egyediség…”.
A személyiség ilyetén körülírása (szerintem tényleges tartalma) lehetővé teszi egy teljes személyiségmodell megszerkesztését. – Erre ugyan nem vállalkozom, ám egy vázlat erejéig támpontokat fogalmazok meg estleges kidolgozásához korábbi (a kilencvenedik évemet taposom) búvárkodásaim eredményeit felhasználva.
(A személyiség mibenlétét, már a múltban is, biológiai, szociológiai, szellemi elemekkel írták körül. Hol az egyik, hol a másik elemcsoport volt nyomatékos. Voltak olyan törekvések, amelyekben a különböző elemek kiegészítették egymást, vagy a kölcsönhatást hangsúlyozták. A pedagógiai irodalomban a szellemi („pszichológiai”) tartalmak domináltak.)
A személyiség filozófiai értelmezésű vázlata
I. biológiai | és | II. szociogén elemek |
a) testi felépítés– ami megkülönböztet
– az érzékszervek mint az idegrendszer érzékelő pontjai b) idegrendszer a szellemi tevékenység bázisa c) zsigerek mint ellátórendszer |
a) társadalmi viszonyokpéldául: diák ↔ tanár
b) társadalmi szerepek például: diák; tanár c) szellemi élet értelem, érzelem, akarat, jellem, erkölcs stb. |
|
Ezen elemek egyedisége, az egyes megkülönböztető jellemzői. |
A személyiség tehát – más lehetséges meghatározás szerint – biogén és szociogén összetevők egyedi organizmusa, exogén és endogén erők együttes hatására olyan, amilyen; illetve létezik, fejlődik – változik. Az ember egészének egyedisége.
Kívánatos lenne modellezni! A Pálvölgyi féle személyiségmodell felhasználható a szellemi élet ábrázolásához, ha a kizárólagos pedagógiai tartalmakat lehántjuk róla.
Jegyzet: Mondandóm elején a „psziché”, „pszichológia” fogalmakat idézőjelben használtam, mert az az álláspontom, hogy meg kell különböztetni a lélek és a szellem fogalmakat. A lélek misztikus, isteni eredetű, kapott adomány, halál után tovább él. – Az emberi szellem emberi produktum, az egyes ember hozza létre, fejlődik – változik, a test enyészetekor megszűnik, illetőleg produktuma írásban, médiában, alkotásban fennmaradhat.
[1] Egy kivételnek tekinthető példa Gegesi Kiss Pál: A személyiség mint szabályozó rendszer. In: Gyermekgyógyászat XXIX. évfolyam 409-437.o.