Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-load.php on line 24

Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-includes/load.php on line 333
ISKOLA A HATÁRON @ Gondolatok oktatásról nevelésről…

ISKOLA A HATÁRON

This entry was posted by on csütörtök, 10 április, 2014 at

“A nevelés kérdése a mai társadalomban
élet-halál kérdés.”

Renan

“Az okosnak elég egy intés, a balgát
fejbe kell verni.”

Perzsa közmondás

A címet Ottlik Gézától oroztuk. Azért vállaltuk ezt a hamisságot, mert a regényt a kőszegi „al-reálról” írta a szerző, magunk pedig a malomból átalakított kőszegi „preparandiában” végeztük az ötéves tanítóképzőt. A „cőgeráj” szemben, a Gyöngyös bal partján, a képző pedig a jobb patron volt. A két intézmény nem tartott ugyan szoros barátságot, de szemmel kísérte egymást. Ez a körülmény „magyarázza” a galádságot. Meg hát a regény olvastán rokonságot fedeztünk fel a két írás mondani valója között. A nemzeti érzésnek akkor ott és most itt minden magyart össze kell kötnie.

Ezek után néhány szó essék a jeligékről is: Renan gondolata, mondanivalóm summája. A perzsa közmondás pedig az itt emlegetett intézményekben folyó nevelő munka nehézségeire, hatékonyságára, körülményeire utal.

A fenti két szükségesnek tűnő megjegyzés után, az a kérdés merül fel, hogy mit is akartunk mondani!

A mába „tévedve” arról akarunk meditálni, hogy a nemzet identitása, és az annak érdekében történő erőfeszítések hatása miként működik kies hazánkban!

A nevelés és azon belül a nemzettudat állapota minden kor, időszak egyik központi problémája. A mi kormányzatunk, ezernyi tennivalója között, az elmúlt négy évben, elsőként dolgozta ki a nemzet alaptörvényét, megkezdte a gazdaság talpra állítását, a közigazgatás reformját, az egészségügy rendbe tételét, stb. és az iskolák problémáinak megoldását.

Iskolaügyünk a szovjet megszállás alatt, 1948-tól, a nyolc osztályos általános iskola megteremtésével ugyan tett egy lépést előre a népoktatás terén, de a középiskolák és a felsőoktatás tömegesítésével, meg az iskolák pedagógusainak alul-képzettségének befogadásával, a képesítés nélküli nevelők munkába állításával, a hatékonyságot ugyancsak lerontotta. /Néhány példa: érettségi nélkül, két év alatt testnevelés-ének szakos, tanító végzettséggel, két év alatt általános iskolai tanár lehetett valaki. A nyíregyházi tanárképzőben néhány év alatt 200 fő fölé emelkedett az oktatói létszám, a környező középiskolák tanári gárdájából. A számos új felsőoktatási intézmény szintén, rendre középiskolákból toborozta az oktatókat, nem mindig a legjobbakat./ – A fentebb jelzettek következménye: az általános iskolák többsége, hiányos alapismeretekkel küldte a gyermekeket középiskolákba. A középiskola, ha fontosnak gondolta heteket áldozott a hiányok pótlására, ám így is gondot okozott a felsőoktatási intézményeknek, ahol vagy hiánypótló szemináriumokat szerveztek, vagy, és ez volt az általános, a tömegoktatás kényszerére hivatkozva belenyugodtak a nívóesésbe. Mindenütt eluralkodtak a neveltség gondjai. Csak példaként: diák atrocitások, a felsőoktatásban számolatlan utóvizsga. Vagyis: ismeretbeli fogyatékosságok, neveltségi hiányosságok. Tehát az elvárásokat, az egész oktatási rendszer alul teljesítette! – Ezek a körülmények vártak az 2010-ben megalakult Emberi Erőforrások Minisztériumára.

Az közoktatás reformja azzal vette kezdetét, hogy Hoffmann Rózsa és a közoktatási államtitkárság apparátusa tájékozódott az adott tényekről. A pillanatnyi állapot az oktatásügy vészhelyzetét, „élet-halál” problémaként való jelentkezését mutatta.– A nagy feladat külső támogatást kívánt. Az államtitkárság segítségül hívott egy tudós társaságot, a Bölcsek Tanácsát, akik felvázolták, többek között, az oktatás pillanatnyi állapotát is. A Magyar Nemzet 2010. 05. 30. és 06.29. között cikksorozatot közölt a témában. Neves publicisták, oktatási szakemberek írták meg véleményüket, Pl. ilyen címekkel: Az oktatásügy vészhelyzete. Kultúra és oktatás. Nemzet, nyelv, kultúra. Az Antall kormánynak nem volt ideje, lehetősége az oktatásügy megreformálására. Horn, Medgyessi, Gyurcsány, Bajnai az oktatással alig törődtek. Az illetékes minisztereik közül Magyar Bálint neoliberális alapokon állt. Számára a legfontosabb iskolai dolog a gyermekjogok preferálása volt. Hiller szociáldemokrata elveket emlegetett. Egyikük sem értette, hogy a párt – és az oktatáspolitika merőben eltérnek egymástól: a pártpolitika csoport érdekeket, az oktatáspolitika pedig összemberi értékeket, érdekeket képvisel. Az oktatás érdemleges reformja csak a második Orbán kormány idején vált lehetségessé. A helyzet alapos ismeretében neves szakemberek dolgozták ki a reform fő dokumentumait, mint pl. az új Nemzeti Alaptanterv, vagy a Pedagógus életmodell, stb. Ezek birtokában születet meg az új közoktatási törvény és vezették be az új bérezési rendszert. Az intézkedések többségét a pedagógusok zöme szívesen fogadta, habár egyes tennivalók szükségességét sokan sértőnek minősítik /munkanapló/. A szakfelügyelettel kapcsolatosan is vannak kérdéseik /tud-e segíteni, nem zavaró-e/. Szeretnék, ha nem lenne új és új reform! /Erre a mostani választás eredménye biztosíték!/ Belátható, hogy az új dokumentumok nem lehetnek hibátlanok, korrekciói természetes velejárói minden újnak, és a mindig változó világnak is vannak ilyen következményei.

„A mai társadalom élet-halál kérdését,” a közoktatási államtitkárság munkája, intézkedései megoldódni látszanak. Minden bizonnyal, egy csapásra megoldódni még sem fognak, ezt dőreség lenne követelni. Az eredmények megszületése időigényes, a nevelőmunka természetéből adódóan is, meg, mert ellenhatások sokasága érvényesül /a többféle politika, a szülők eltérő igényei, stb./, és ez gátló körülmény.  Szakmai körökben is vannak eltérő nézetek, össze nem hangot álláspontok.

Nézetünk szerint, az alább érintett tennivalók, ma aktuálisak, és ezeket kitüntetett figyelemmel kell munkálni.  / A mondanivalónk természetesen nem valamiféle szűrést céloznak, csak a ma különösen fontos és talán változtatást is igenlő tennivalókra utalnak./

Az oktatás terén: az alsó tagozatban a legfontosabbak az alapismeretek és készségek elsajátítatása. A felső tagozatban sem felejtkezhetünk meg ezekről, meg kell erősíteni mindegyiket, és erre gyakorlási lehetőséget is biztosítani kell. A másik igen fontosnak gondolt változtatás, hogy ne tantárgyakat tanítsanak! Pl.: Ne történelmet tanítsanak, hanem korban jól elhelyezett, eseményeket, fontos történéseket ismertessenek maradandó élményként. Ne biológiát, hanem egészségi és természeti jelenségeket, mezőgazdasági tudnivalókat mutassanak be. Nagyon fontosnak véljük a munkára nevelést, a fizikai munka szükségességének beláttatását, elkerülhetetlenségének tudomásul vételét, azt, hogy mindenkinek ebből is részt kell vállalnia, ha a helyzet megkívánja. A tanulás nem csupán játék, komoly munka is! A többi szaktárgyat az itt jelzettekkel analóg módon kellene tartalommal ellátni az általános iskolákban.

A tantárgyak oktatása a középiskolák feladata. Biztos alapismeretek, készségek birtokában, a fentiek figyelembe vételével, lehetővé tehető a színvonalasabb érettségi is. A kétszintű érettségi, bár nem problémamentes, de alkalmazható a világtrend miatt is. Talán úgy, hogy a felsőoktatás igényeinek megfelelően, az oda történő belépéshez középszintű érettségi mellett, egyes tárgyakból emelt szintű vizsgát kell tenni. Az emelt szintű érettségi követelményeket, ezzel párhuzamosan, fokozatosan jó lenne növelni. Az érettségi bizonyítvány, végül is, érett embert jelenthessen, ahogy a múltban már valaha azt jelentette.

A felsőoktatás, a fentieknek megfelelő alapokon, minden bizonnyal színvonalasabb eredményeket produkálna. Lehetővé válna a sokat emlegetett felzárkózás a világ felsőoktatásának élvonalához. / Persze ehhez válogatott oktató gárda is szükséges!/

A nevelés mindig együtt érvényesül az oktatással; hiszen a nevelés legfőbb „eszköze” az oktatás. Mégis a mai világ külön figyelmet követel, néhány nevelési kérdésben. Ilyen a kulturált magatartás. Kialakításának leghatékonyabb időszaka a gyermekkor, az iskolázást illetően, az általános iskola, ott is kitüntetetten az alsó tagozat. Ám nagyon indokolt hangoztatni, hogy a középiskoláknak, sőt a felsőfokú intézményeknek is sok az ide illő tennivalója. Ez utóbbiról meg szoktak feledkezni, esetleg azzal a ténnyel szembesülve, hogy a főiskolai polgár tulajdonképpen felnőtt. – Visszatérve a közoktatáshoz: A nevelés, az erkölcsi nevelés terén sokat várunk a hittan- és az etikaoktatástól, de mégsem remélhetjük, hogy ez felszabadítja a felsőoktatást az ebbéli feladatoktól. Ha ezt eddig nem vállalták magukra, a morális züllést látva, most még sem háríthatják el.

A neveléssel kapcsolatosan, külön szükséges hangsúlyozni a nemzeti identitás, úgyszintén a hiányzó nemzeti alapértékek fontosságát. A nemzet eszméjét és szerepét számosan lebecsülik, elavultnak tartják. /Internacionalizmus, kozmopolitizmus./ A jelen történelem ennek ellenére azt bizonyítja, hogy a nemzetek élnek, sőt sokasodnak és gyarapodnak. Ma is hatékony tényezői a társadalmi fejlődésének. Külön gond hazánkban a nemzeti alapértékek megtalálása. Hiányzik egy kerek asztal, ahol erről tárgyalni kellene és lehetne.

Az iskolák, inkább a felsőfokú intézmények, magas fokú eszmei kapacitásukkal, ugyancsak jelentőset alkothatnának e téren is, akár a nagy önbizalommal rendelkező pártoknak is példát mutatva. Ezzel az oktatók is új feladatot kapnak ugyan, de most elsősorban mégis a népes hallgatóságra utalunk.

Az iskolák manapság a határon, a feladatuk szerinti alsó határon teljesítenek. A nevelés-oktatásügy tett ugyan lépéseket valódi feladatai jobb teljesítése irányában az okos emberek „intése” hatására, mégsem lehetünk elégedettek. Nem várhatjuk, hogy a „fejbe ütés” serkentsen, a ma feltétlenül szükséges, még jobb teljesítményekre.


Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.