Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-load.php on line 24

Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-includes/load.php on line 333
…EGYIK AZ UTOLSÓ LESZ… @ Gondolatok oktatásról nevelésről…

…EGYIK AZ UTOLSÓ LESZ…

This entry was posted by on hétfő, 12 augusztus, 2013 at

Latinul: … una ex illis ultima. Lesz egy utolsó csókod, egy utolsó szívdobbanásod, egy utolsó leheleted. Mióta megszülettél ez az utolsó, ami elől nem menekülhetsz, nem kerülheted el. Ha tudod, ha nem, így van. Sokan már a korai gyermekkorban beleütköznek az elodázhatatlan végbe. Egy apa, egy rokon, egy szomszéd, egy játszótárs, idősen, ifjan, gyermekként megy el, sokszor köszönés nélkül. Az alig éledő apróság ott áll és mesét hallgat: „Messze ment”, „égbe szállt” – „nem jön többé vissza”. Ez az utóbbi persze már nem mese. Tellnek az évek, évtizedek. Világos lesz egyszer: ha születtünk, halni is fogunk, Szomorú valóság ez, vagy csupán a természet, vagy az Isteni rendelés hétköznapi, természetes következménye?  Van ki így, van, ki úgy válaszol. Majdnem mindegy! Ez a tényen jottányit sem változtat. Mégis hogyan válaszoljunk?

Kissé cinikus, de mégis akad, akinek tetszik: „Megszabadulunk a földi kínoktól.”” A nirvána vár bennünket.” Mindkettő mondanivalója, hogy a halál jótétemény. Bármely szemszögből nézzük, az ember számára kedvező, ami akkor vele történik. Tehát várjuk nyugalommal. Ám az is fellehető ezekben a gondolatokban, hogy bármit tehetsz, bárhogyan élsz, nyugodt lehetsz, a halál után jobb lesz.

A fentivel szemben álló nézet, hogy a halál valami kegyetlen, embertelen dolog. Az élet során elvégzett /alkotó/ munka el nem ismerése, igazságtalanság, kegyetlenség.

A szcientisták szerint nincs semmi a fizikai világon kívül, az ember mennyiség, a gondolkodás sem más, mint a fizikai kémiai reakciója. A halál csupán a test fizikai átalakulása.

A lehetséges válaszok sorát lehetne bővíteni. Meg is tesszük, de előre bocsátjuk, hogy a mi felfogásunk a keresztény tanításokon alapszik és a hitre támaszkodik. Fő mondanivalója, hogy tanulj meghalni! /Disce  mori!/ Ezt a feladatot is életünk során, amíg élünk, kell teljesítenünk. Az élet fizikai vagy/és szellemi munka, szórakozás, pihenés, ezek váltakozása. Jó, ha rendszeresség érvényesül benne, ha megtaláljuk, megtalálhatjuk /nem mindig magunk dönthetjük el/ a saját énünknek megfelelő ritmusát.

Az élet értelme eszerint a felkészülés a halálra. Tehát, amíg élünk, „tenni, tenni kell”. Hogy mit, azt mindenki számára sorsa dönti el, ám van saját maga választott eleme is. Tehát az egyéni út szabja meg, az, amit bejárunk. /Ne feledjük, szabad akarattal is rendelkezünk: több-kevesebb választási lehetőség áll rendelkezésünkre, s ezzel felelősség is hárul ránk./ Mégis nem ez a legfontosabb. Az igazán fontos, a döntő az, hogy miként tesszük! Lehetséges, hogy valaki neveltetése, a folyamatosan szerzett tapasztalatai alapján „dolgoz ki” a maga számára erkölcsi rendet, eszerint végzi napi tennivalóit, éli életét. Nem kizárt, hogy jó eredménnyel vizsgázik ott a végén. Mégis talán, ha az emberiség sokéves tapasztalatai, egy gondos mérlegelés alapján készült, évezredes elvárási renddel alapozhatjuk meg mindennapjainkat, nagyobb biztonságban lehetünk. A kérdés: van e  ilyen lehetőségünk? Örömmel jelentjük, van! Mózes két kőtáblájára gondolok. A tízparancsolatra. Amiben a három első a szakralitás körébe tartozik. Ezeket tudomásul vesszük, nincs kompetenciánk átfogalmazni őket, de hát így egyértelműek és aktuálisak. Az utóbbi hét parancsolatot, azt hisszük szabad, az időszerűség okán, revízió alá venni, aktualitását erősebben hangsúlyozni. Ajánlásunk, a következő: az ember életének és méltóságának, közösségeinek és környezetének, tulajdonának és alkotásainak tisztelete, óvása, védelme legyen erkölcsi szabályaink középpontja. Gondoljuk, ezzel a múlt elvárásai csupán új, időszerűbb köntösbe öltöztek. Talán ebben, a nagyon elfoglalt civilizált ember inkább megtalálja azokat a fogódzókat, útjelzőket, amelyek nélkül nem tudja eldönteni, hogy mi a helyes, mi a jó, hogy merre menjen. Ha meg eltévedt, van lehetősége, ezekhez igazodva, visszatalálnia a helyes ösvényre.

Nem kétséges, és ezt igen fontos tudni, hogy az itt prezentált alapelvekhez sok-sok komponens illeszkedik. A becsület, a bátorság, a hazafiság, a tisztelet, a jóság, stb. stb. Felsorolásukra nem vállalkozhat egyetlen, mégoly felkészült írástudó sem. Viszont köztudott, hogy a köztudat jól ismeri és reprezentálja ezeket. A betartásuk terén persze észlelhető több-kevesebb probléma!

A tanulj meghalni tanfolyam első és alapvető tanulnivalója a fentiekben jelzett alapelvek: a szakralitás, az ember élete és méltósága, közösségei és környezete, tulajdona és alkotásai védelme szükségességének belátatása. Annak elfogadtatása, hogy az emberi együttélés csak akkor lehet reményt keltő, ha életünkben ezek az elvek meghatározó szerepet töltenek be. Az emberiség eddigi sorsát legsúlyosabban az terheli, hogy mind máig, nem váltak meghatározókká.

Ajánlunk egy tanfolyamot, ami nem más, mint az élet maga. A nap, mint nap végzett hétköznapi munka. Az erkölcsi elvekre és azok komponenseire történő folyamatos odafigyelés. Az azoknak való megfelelni akarás.

Nézzük elsőnek magát a „tantervet”!

Megjegyezzük, hogy ez a tanterv kísérlet. Csupán arra vállalkozik, hogy jelzi azoknak a problémáknak valahányad részét, amelyek, megítélésünk szerint, most felszínen vannak és az ellenük való fellépés igen aktuális. A másik előzetes mondanivaló, hogy a tanfolyam célja a gondok megláttatása mellett, azokat felismertetve, az ellenük való fellépésre sarkalni. A harmadik fontos előzetes, tudatni, hogy a közigazgatással és a közbiztonsági szervekkel való együttműködés nem csak természetes, de meghatározó jelentőségű. A negyedik, a leglényegesebb megjegyzés, hogy amikor halni tanulunk, mindig az élet aktuális feladatait akarjuk a lehető legjobban megoldani. Nincs élettől külön halni tudás!

A szakralitás, az Istenhit mondanivalója, hogy létezik egy természetfeletti lény, aki megszabja a földi világ minden összefüggését anélkül, hogy gátolná az emberi szabad akaraton nyugvó önállóságot. Lényege pedig a szeretet. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, aki hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. A szeretethimnuszban ezt olvashatjuk: „Most még csak töredékes tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek. Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három. De közülük legnagyobb a szeretet.” /1 Kor. 13.1,/  Ha szeretet élne és hatna az emberek között, megoldódhatnának összes bajaink, nehézségeink, itthon és a nagyvilágban is. Ébresszük hát fel magunkban és tegyünk, hogy mindenki részesülhessen előnyeiben és áldásában.

Az ember élete mindenki számára a legnagyobb érték. De a mások életének is azzá kell válnia. Ez fundamentális erkölcsi elvárás. Az ellene való vétség, sajnos manapság, igen általános. Gyilkosság, öngyilkosság, háborúk, katasztrófák rendre történnek. Ezek közül nem mindegyik ellen tudunk védekezni, de pl. még a háborúk kiküszöböléséért is tehetünk, tegyünk, amit megtehetünk. A tárgyalásos megoldások látszanak célravezetőknek. Ezeknek a felhasználása, úgy tűnhet, nem az egyes ember, nem is tömegek mindennapi eszköze. Mégis részünk lehet benne, ha az élet védelmének kötelezettsége mindenütt polgárjogot nyer.

Közösségeink védelme, óvása is feladataink közé tartozik. A család és a nemzet napjainkban különös jelentőséget kapott hazánkban. A népességfogyás már-már ijesztő Magyarországon. /A világ egyes térségeiben viszont a túlnépesedés okoz gondot./ Jó hír, hogy újraéledőben van nemzeti identitásunk, és, hogy a határokon túl élő nemzetrészek, de a szórványban élők ügye is, egyre intenzívebben, nemzetpolitikánk szerves részét képezi.

Természeti környezetünk óvása terén is akadnak fontos tennivalónk. Pl. a magyar föld megóvása. Trianon elperelte területeink kétharmadát. Fáj! Talán még jobban, hogy két milliónál is több honfitársunk rekedt határainkon kívül. De, hogy a megmaradt területek egy részére is rátették kezüket a külföldiek, az tűrhetetlen. Védett tájaink értéket jelentenek, egy részük hasznosítása lehetséges és szükséges. Szégyen, hogy szinte mindenütt az országban vannak parlag területek, csak parlagfű tenyészik rajtuk. Hatóságaink meg tehetetlenek. Szántóföldeink jobb megművelésével, de gondos kezelésével is gyarapíthatnánk jólétünket. Szőlőgazdálkodásunk lehetőségei szintén jelentősen kedvezőbbek lehetnének a maiaknál.

Az emberi alkotások védelme sincs rendben. Még mindig számosan élnek lopásból, ügyeskedésből, csalásból. Akadnak sikkasztók, adócsalók. Rendre hallunk garázdálkodásról, betörésről, még fosztogatásról is.                      Az emberi alkotások rongálói, huligánok, felbőszült, fékezhetetlen tüntetők is megfordulnak városaink,

Fővárosunk utcáin. Részeg rongálók, falfestők is ott-ott hagyják nyomaikat, amerre megfordulnak.

Fentebb szót ejtettünk a fundamentális elvek komponenseiről. Beszéljünk erről is részletesebben. A tanterv mondanivalója erről, hogy fel kell deríteni minden alapelv komponenseit, arra is tekintettel, hogy egy-egy komponens több elv összetevője is lehet. Néhány szó mindössze tájékoztatási szándékkal:  Hankiss  Elemér és munkatársai még a rendszerváltást megelőzően összeírtak számos erkölcsi komponenst. Itthon és az USA-ban ezeket egy-egy csoport elé tárták, azzal hogy válasszák ki és állítsák fontossági sorrendbe a legfontosabb tízet. A hazai eredmény: béke, család, felelősség, szavahihetősség, a haza biztonsága, boldogság, bátorság, anyagi jólét, segítőkészség. Az USA-ban: béke, szavahihetősség, család, szabadság, törekvés, felelősség, megbocsátás, előítélet mentesség, boldogság, önérzet. Itthon a bölcsesség a 31. ott a 12. Nálunk az üdvösség a 30. ott a16. –  Ezeket az adatokat azzal a céllal közöljük, hogy egyrészt jelezzük a komponensek sokaságát, másreszt, hogy láttassuk a megítélés különbözőségét, aktuális eltéréseinek lehetőségeit.

Disce  mori. Meg kell tanulnunk meghalni, ember módra, méltósággal! Erre csakis az élet taníthat meg bennünket. Ha a tanulás tudatos, a halál nem félelmetes, hanem természetes!


Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.