Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-load.php on line 24

Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-includes/load.php on line 333
ÚJ HATALMI RENDSZER FELÉ @ Gondolatok oktatásról nevelésről…

ÚJ HATALMI RENDSZER FELÉ

This entry was posted by on kedd, 17 december, 2013 at

Egy új hatalmi rendszer megteremtéséről akarok szót ejteni úgy, hogy előbb

a jelen kor képét rajzolom meg vázlatosan, hiszen ennek helyébe lenne jó tényleges demokráciát teremteni. Szilárdan hiszem, hogy a társadalom érett a szabadságra és elemi igénye, hogy szabad lehessen. Azt is, hogy a feltételek maholnap rendelkezésre állnak és megtaláljuk azokat az eszközöket is, amelyek a siker feltételei. Az innovációra természetesen fel kell készülni. /Helyzetkép, tervezés, és hát a megvalósítás./

Azon túl, hogy az alábbiakban alapvetően elméleti jellegű gondolatokat prezentálok, hangsúlyozni kívánom, hogy kimódolását kizárólagosan hazai viszonyokra, tapasztalatokra építettem és kísérleti jellegű elmefuttatásnak tekintem. Azt remélve, hogy az alapvető tényt, hogy ti. a ma létező demokrácia már önmagát is tagadja, mások is akceptálják. Persze számolva arra is, hogy ahány fej, annyi vélemény. /Quot capita, tot sensus./

A törvényhozói hatalom hazánkban

Fél évvel az esedékes parlamenti választások előtt vagyunk, de a politikai palettán már minden ecsetet bemártottak a megfelelő tégelybe. Javában folyik a mázolás. A pillanatnyi korkép, /„kórkép”/ ugyancsak színes. A pártok számát a köztudat már nem tudja nyilvántartani. Az illetékes apparátusnak is ugyancsak igyekeznie kell, hogy naprakész lehessen. Azt persze mindenki tudja, hogy mindez annak a kiterebélyesedett problémának folytatása, ami a korábbi választásokkal a parlamentbe bejuttatott pártok között, már a bejutást megelőzően meg volt, és mindmáig létezik, és hát egészen a mandátumuk lejártáig tart. A lényeg, hogy a hirdetett demokratizmus egyszerűen nem létezik. – Kérdés, hogy ugyanezt várhatjuk-e majd az esedékes voksolások után is? Vagyis, hogy sorsunk meg van e írva, vagy a penna mégis végre a mi kezünkben kerül?

A rossz államhatalmak közül a demokratikus a legjobb.” Szokták mintegy vigaszul mondani. Sokak számára persze nem valami biztató szólam ez. Azért sem, mert a történelemben visszalapozva tudjuk, már az ókor társadalma ugyanígy élvezhette a demokrácia „áldásait” ha csupán a szabadokat, a módosakat tekintjük. A rabszolgák, és mindenki más, ki volt rekesztve a „cserépszavazásból” és hát a demokrácia minden más előnyéből is. Szóval az eddigi demokrácia állama mindig tagadta, sőt megtagadta önmagát.

Hogyan van ez a mi Világunkban? –  Demokráciát,  azaz népuralmat mondunk, és életünket, majd mind a 7 milliárdnyian, rabságban tengetjük. A rabság persze, igaz kevesek számára, dús, asztalról leeső morzsát is jelent. A döntő többségnek a levegőnél már alig jut több, az is talán, már csak egy ideig. Eljött annak az ideje, hogy ne legyünk megalkuvók. Ki kell mondanunk, hogy tűrhetetlen az az állapot, amelyben a globalizáció haszonélvezői, néhány tízezren, birtokolják a Föld, majdnem, összes javait és milliárd számra kirekesztenek belőle emberi lényeket. Az eszköz kezükben az államhatalom is, méghozzá azon a fura módon, azzal a jogosultsággal, hogy az állami fegyveres erők felett is ők diszponálhatnak, sőt azt fel is használhatják a „rakoncátlankodó” nincstelenek ellen.

Lássuk kissé részletesebben a mai hatalmakat

E rendszerek egyik meghatározó összetevője a törvényhozás. Erről fentebb ugyan, egy vonatkozásban, a parlamentet érintve, szóltam már. Most, kiegészítésként még az alábbiakat gondolom szükségesnek. A globalizáció korában a már körülírt „demokratikus” nagyhatalmak uralják a világot. Elvétve akadnak olyan országok, ahol megkísérlik az önállóság és a demokrácia kiszélesítését.  Ilyen a mi mostani államunk is. Nálunk a törvényhozás jelentős eredményeket produkált a mostani parlamenti ciklus eddig eltelt hányadában. Az alkotmány törvénybe iktatása, a sarkalatos törvények elfogadása és számos egyéb jogszabály meghozatala nem csak szükségszerű, de fontos, jövőt is előkészítő tennivaló volt. Ugyancsak pozitív tények, hogy az államapparátus közbejöttével kevesebb a devizaadós, enyhült a még adósok helyzete, az offshore ügyletek ritkultak, a gabonapiacon megjelent a fordított áfa, a rezsi kisebb lett, stb. Mindez persze koránt sem jelenti, hogy ne lenne kiigazítani és további újra és újra jelentkező, aktuális tennivaló. Mégis joggal lehetünk elégedettek azzal, ami történt. A végrehajtási és az igazságszolgáltatási feladatok kezelésénél szintén jelentősek az eredmények, mégis kevesebb az elismerésre méltó, mint a törvényhozás esetében.

Gond, hogy a kedvező tendenciákat az EU időnként fenntartással fogadja és a szabadság kiteljesedését gátló lépéseket tesz.

A korkép megrajzolása szempontjából a végrehajtásra és az igazságszolgáltatásra történő utalás elkerülhetetlen ugyan, meg is történt, de megjegyezzük, hogy ezeknek a hatalmi rend megújítása vonatkozásában, másodlagos a szerepük.

Az alábbiakban a hatalom átalakításának dolgát Magyarország vonatkozásában tárgyalom, azt is feltételezve, hogy az EU nem vesz részt a folyamat egyik fázisában sem. Beavatkozás nélkül tűri a történéseket. Esetleg kísérletnek tekinti, ami hazánkban végbemegy.

Tegyünk kísérletet az elképzelt hatalom vázolására

A tartalom   v á z l a t a

Az új hatalmi rend feladata olyan törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás megteremtése, amely alkalmas a valóságos népuralom működtetésére. Azaz olyan társadalmi állapotok megteremtésére, amelyben minden épkézláb ember végez annyi szellemi, vagy fizikai munkát, amit az adott körülmények megkívánnak saját, és a munkára még, vagy már nem alkalmas embertársak ellátására. Ennek a társadalmi rendnek meg kell teremtenie azt a lehetőséget is, hogy a kultúra és a szórakozás, az egyéni adottságoknak és kívánságoknak megfelelően, rendelkezésre álljon. Az egyéntől pedig elvárja, hogy adottságait, képességeit ésszerűen, saját és embertársai szolgálatába állítsa. Valószínű, hogy ez az igény, célkitűzés utópisztikusnak minősül. Ám azt mégsem lehet állítani, hogy nem lenne jó az így megfogalmazott irányban elmozdulni. Még akkor is kívánatos ez a perspektíva, ha csupán elindulhatunk feléje, ha ebbe az irányba ballaghatunk,

Lássuk, mit lehet és kell tenni, hogy a hatalom ügye ténylegesen az emberiség egészének gondjává váljon, ill. érdekeit szolgálja.

Gondolom nem csupán egy lehetőség van. Nézzünk közülük néhányat!

Elsőnek ejtsünk szót a legfontosabbnak tűnő tényezőről: a hatalom letéteményeseinek megválasztása. Arra a kérdésre keressük a választ, hogy az új hatalmi rendben kik gyakorolják a törvényhozó hatalmat.

Válaszunkat az eddigi tapasztalatok befolyásolják ugyan, de a perspektíva határozza meg. Napjainkban, a helyes választás legfőbb akadálya, hogy az egyes, gazdasági csoportok érdekében fungáló pártok, érdekellentéteik miatt, nem csak akadályozzák, de lehetetlenné is teszik a kiválasztás rendjének megváltoztatását. Tudják, hogy alapvető érdekeik ellen vétenének. Ezért a pártok által képviselt gazdasági érdekcsoportok, ill. a velük társult korrupció minden érdemleges megoldást lehetetlenné tesz. –  Adódik a kérdés: megszüntethető-e az alkalmatlanná vált pártrendszer és mi legyen az utód? A kérdés első felére a válasz, hogy igen, mégpedig egy kétharmados többséggel rendelkező parlament döntésével. A kérdés második felére is lehetséges az igenlő felelet azzal, hogy szakmák szerint kell megoldani a képviseletet. –  Ez azonban igen nagy hátrányokkal járna. Az első kényes tennivaló ugyanis eldönteni, hogy kik és milyen szempontok alapján válogassanak képviselőket. A kik kérdésre egyik lehetséges válasz, hogy a kétharmados többségű parlament válasszon 30 embert a jelenlegi képviselőkből és a szakmák képviselőiből fele-fele arányban. Kikötés lehetne, hogy állampolgári ismeretekben képzet, de legalább jártas egyéneket kell megválasztani. A megalakult grémium dolgozná ki a választási eljárást és szervezné meg a lebonyolítást is. A minimális költség előteremtése szintén a fungáló parlament tennivalója lehetne.

Más lehetőség, a kétkamarás rendszer.

Ezt ki sem kell találni, hiszen nem új! Csupán a szerkezeti elemeket szükséges, a mai igényeknek megfelelően, kialakítani.

A felsőház 30-40 főből állhatna. Az egyes szakmákban elismert és ott tekintélyt szerzett személyekre gondolunk. Az elvárás az államtudományokban való jártasság és vezetői tapasztalat. 50-70 év közötti életkor.

Az alsóház 100 fő körüli lélekszámmal működhetne. Elvárások: felsőfokú végzettség, jártasság az államtudományokban, legalább középszintű humán + reáltájékozottság, legalább középszintű vezetői gyakorlat. 30 év feletti életkor.  Bízzál, de nézd meg kiben. /Fide, sed cui vide!/

Mindkét ház pályázati úton, a pályázók közötti válogatás eredményeként jönne létre.

A pályázatok elbírálását a már fungáló 3o tagú grémium végezhetné.

Nem elképzelhetetlen az államfő és a miniszterelnök közvetlen megválasztása sem. Ebben az esetben a gond, hogy miként történjék a jelölés. Lehetséges pályáztatással, de a grémium jelölésével is. Pályázók feltételezhetően lennének.  Lehetséges az is, hogy egy testület /a grémium/ jelöl akár több személyt is. Az egyik vagy a másik módon kialakult jelelöltekről a választópolgárok dönthetnének közvetlen voksolással, olyan eljárással, hogy az első fordulóból a három legtöbb szavazatot kapott személy kerül a második fordulóba. Ott pedig a három közül a legtöbb voksot szerzett kapja a meghatalmazást az államfői, ill. a miniszterelnöki tisztségre. Az államfő joga, hogy megszervezze az apparátusát. A miniszterelnök kormányt alakít, a grémium jóváhagyja a kormányprogramot és kontrolálja a törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltató szervek tevékenységét. Egy szűk körű alkotmánybíróság működése minden bizonnyal szükséges. A minisztériumok apparátusát és az állami szerveknél dolgozók létszámát minél szűkebbre kellene szabni. Ezzel az állam működését jóval olcsóbbá lehetne tenni. Az állami apparátus központi feladatának a munkahelyteremtést kellene tekinteni, ha rövidebb munkaidővel is, minden épkézláb embernek munkája legyen. Ugyancsak központi tennivaló, hogy az oktatás korunk igényeinek megfelelő színvonalon működjön, a kultúra, a művészetek pedig az emberebb ember kinevelését szolgálja. Az egészségügy működtetése ugyan csak állami feladat. A végrehajtó hatalomnak erélyt kell, legalább is átmenetileg tanúsítania, mert a múlt bűneivel terhelt társadalom a hit, a vallás degradálása miatt is, ma önmaga ártalmaival igen leterhelt. A szakralitás, a szabadság és a nemzeti identitás hiánya nagyon súlyosan terhelik a mi népünket is, de terhei az emberiség egészének is. Persze ez itt fentebb, mind összes egy öregember okoskodása, de hátha van benne mégis valami! Cura, esse quod audis. /Horatius: Járj utána úgy van-e, amint hallod./

Mint ez, bizodalmam szerint, a fentiekből is nyilvánvaló arról, meg vagyok győződve, hogy a hatalmi rend megváltoztatása nem csak időszerű, de megértek a feltételei is. Mégsem gondolom, hogy rövid úton végbe mehet. Az ellenerők és az „óvatosság” hatalmas akadály. Életszerű, hogy az erővel rendelkezők nem csupán érvekkel, de a hatalom, minden eszközével is igyekeznek meggátolni az érett történelmi folyamatot és tudjuk, óriás lehetőségeik vannak. A változásban érdekelt hatalmas létszámú fél pedig nem csak óvatos, de az eszközeik is szegényesek. Jelentős akadály, hogy a fentiekhez hasonló szerény jelzések sem egykönnyen válnak igazi hajtóerővé. Nem is beszélve arról a tényről, hogy a téma további, részletes kidolgozást kíván, hiszen most csak a probléma exponálása van soron. Magam mindössze azzal a szándékkal kísérletezek, hogy elindítsak egy szerény folyamatot, amelynek lehetséges következményeként hozzáértők és érdekeltek foglalkozni kezdenek a témával és valamikor, megérnek a feltételek, hogy a majdani demokrácia, majdani állama ténylegesen, minden ember, minden állampolgár támaszaként működjön.


Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.