Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-load.php on line 24

Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-includes/load.php on line 333
NE HALLGASS @ Gondolatok oktatásról nevelésről…

NE HALLGASS

This entry was posted by on vasárnap, 9 június, 2013 at

Ülök künn a tornác előtt. Bámulom az elém táruló tájat, a fákat, a szőlőtőkéket, a virágokat. Meg akad a szemem egy parányi bokron, kicsi rózsatövön. Nem tudom levenni róla. Valami csoda ez. A szirmai apró hópelyhek, összecsavarodnak. Az egész alig nagyobb, mint egy galambtojás. Csodás! Azt mondják a természet alkotta. Igaz lenne? Úgy igaz, hogy a természet Isten műve, benne minden az Ő nevét dicséri. Ha ezt tudod ne hallgass! Ha kétled, nyisd ki a szemed és gondolkodj. Ha látod a körötted lévő mindenséget, a zavarmentes ész megadja ez igenlő választ.

Miért van mégis, hogy kételkedünk, tétován téblábolunk?

Öt világvallást tartunk számon, számos természeti vallást. Mind valami módon hiszi a természetfelettit. Gondol arra, hogy az ember az egyedüli eszes élőlény, hogy szabad- akarattal csak ő rendelkezik. Övé a többi lény feletti diszponálás joga is. Azt is tudhatja, hogy van túlvilág. Tudhat a felelősségről, arról, hogy tennie kell itt a Földön önmagáért, és másokét is. Hogy készülnie kell odaátra. Érdemeket kell szereznie az üdvözülésre.

De menjünk kicsit távolabbra!

A kereszténység 313-ban lett államvallás, amikor is Konstantin és Licinius a mai Milanóban kiadták az ediktumot erről. Ez az esemény tette szükségessé, hogy a keresztény egyház és a két római állam meghatározza viszonyát. Azóta sok víz folyt le a Dunán. Az elmúlt évszázadok során a kapcsolat számos alkalommal alapvető változást szenvedett. Az egyháznak esetenként meghatározó befolyása érvényesült, máskor megismétlődött az egyházüldözés valamilyen formája. Ma az EU-ban névlegesen vallásszabadság van, ám különböző politikai tényezők mindent megtesznek azért, hogy minimumra szűküljenek az egyházak lehetőségei. Ennek egyik fő oka bizonyára az, hogy az ember,” sikerei” miatt, elbízta magát. Úgy látszik hiába a figyelmeztetés, akár Heisenbergtől is: „Amikor az első kortyot kiiszod a tudás poharából, könnyen ateistává válsz, de a végén mindig ott van az Isten.”

Istenkáromlás, erkölcstelen élet, mert azt hiszik egyesek, hogy „övék a világ”. Persze a globalizáció is ludas, bűnös ebben. Nem számolnak a rövidre szabott emberi léttel, s azzal, ami azt követi. Holott ez az élet igen sokak számára már itt is keserves. Csak nagyon kevesen dúskálnak a földi javakban. Ám ők is, emberek lévén, ki vannak téve minden földi bajnak. Neumann János szavai jutnak az eszembe: „… ha úgy élek, mint Krisztus tanította, abból bajom nem lehet, akkor sem, ha nem igaz a feltámadás, de ha igaz, és nem úgy élek, ahogy az Evangélium tanítja, abból óriási bajom lehet.” A hivatkozott személyek jeles tudósok. Okuk lehetne önmagukat nagyra tartani. Náluk mégis összefér a tudomány és az Istenhit.

Nézzük a dolog tartalmát is!

A keresztény tanításból kiemelkedik az erkölcsre irányuló mondanivaló. Már Mózes a kőtáblákon meghirdette, a zsidó népre vonatkozó, elvárásokat. A három első, a szakralitás követelménye. A hét következő az emberre vonatkozik. Ma is érvényes kívánalmak, elengedhetetlen elvárások. Modern formában talán úgy lehetne fogalmazni, hogy a keresztény egyház, híveinek, de minden embernek ajánlja azokat a magatartásbeli kritériumokat, amelyek lehetővé teszik az emberek közötti kölcsönös megbecsülést és az egymást támogató viszonyt. Ezek: az ember életének, méltóságának, közösségeinek, környezetének, tulajdonának, alkotásainak megbecsülését és védelmét jelentik. Ez a szemlélet biztat arra, hogy szorgalmazzuk: minden ember emelje fel szavát a vallások védelmében. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a hit és a keresztény erkölcs elengedhetetlen az emberiség számára.  Azért a keresztény erkölcs, mert ez a legkidolgozottabb, magatartásra vonatkozó, elvárás és bizonyságot nyert, hogy általános emberi értékeket képvisel és érdekeket szolgál.

Az ugyan kétséges, hogy minden ember a maga erejéből eljut a „megvilágosodásig”. Az viszont bizonyos, miszerint az egyházak felismerték, hogy a földi élet átmenet csupán. Hogy van túlvilág, van Isten. Neumann fentebb idézet gondolata útmutatást ad arra, hogy az Evangélium szerinti élet hogyan lehet a biztonság, a megnyugvás záloga.

Aki hiszi az igazságot, az egyes ember, jelesül az egyház, nem hallgathat. A templom, de minden fórum, vagy két ember együttléte is, alkalmas az igehirdetésre. Sőt, a politikának is tartozéka a hit és az erkölcs védelme. XVI. Benedek Amerikában szólt arról, hogy az állampolgárnak, de az egyháznak, nemcsak joga, de kötelessége hallatni szavát minden a hitet és erkölcsöt érintő kérdésben. Hozzátesszük, hogy az egyházak összefogása igen hatékonnyá tehetné azt, a ma már elkerülhetetlen polémiát, amit némely politikai szervezettel vállalni kell, az érintett kérdésekben.

Ülök a tornác előtt. Az elém táruló természet feltölt a teremtett világ csodáinak ámulatával. Menyem telefonon arról értesít, hogy megjött Milánóból. Eltűnődök menyire érdekes egy-egy nap itt a Várhegyen, a világ végén. Gondolatok a végtelenről, napi hír: és felelevenedik a most papírra vetett egyik világesemény helyszíne. Nem hallgathatok!


Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.