Gondolatok oktatásról nevelésről…

A cím, amit választottam olyan feladat elé állít, aminek számos előzménye van ugyan, mégis szinte önálló eszmefuttatást vár el. Az é r t é k fogalma a mindennapi tevékenység és gondolkodás során, de több tudomány /matematika, pedagógia, művészetek, stb./ művelése kapcsán is felmerül. Meglehetősen önkényesen, a szerző, gondolkodásának megfelelően, kap rendszerint tartalmat. Ez a körülmény késztet arra, hogy nem törekszem semmilyen általános érvényű definíció megfogalmazására. Két fajta érték tartalmának a felderítését célzom meg. Az általános emberi és az alapvető magyar nemzeti értékek tartalmát igyekszem körülírni, ill. összegezni. Ez a feladat, bár magam kreáltam, minden bizonnyal, összességében, túlnő lehetőségeimen. Ezért is már az első sorokban kérnem kell a hozzáértők észrevételeit, kiigazításait!

Az általános emberi értékeket, az ember

– életében,
– méltóságában,
– közösségeiben,
– környezetében,
– tulajdonában,
– alkotásaiban vélem megtalálni.

Ezek, minden bizonnyal, a legfontosabb a legáltalánosabb jót, szépet, igazat tartalmazzák. Tehát hangsúlyozásuk, megbecsülésük és v é d e l m ü k mindenkinek elemi kötelessége. Alá kell húzni, hogy a felsorolt értékek nagyon sommás tartalmakat fejeznek ki.  Ezeknek a felderítése majdhogynem vég nélküli feladat, mivel komponenseik szinte felsorolhatatlanok. Az egyes értékeket jelölő fogalmak tartalommal való megtöltése előtt, arra is rá kell mutatnunk, hogy a komponensek mondanivalója, sokaságuk mellett, eltérő jelentéseket is hordozhatnak, aszerint, hogy mikor és kik használják. Ez utóbbi körülmény igazolására, rendelkezésre áll egy életből vett példa. Hankiss Elemér és munkatársai itthon és az USA-ban, az ezredforduló táján, azt a feladatot adták egy-egy kísérleti csoportnak, hogy a felsorolt erkölcsi komponenseket tegyék fontossági sorrendbe.  Nem meglepő, hogy az eredmények a komponensek nagy megítélésbeli különbségét igazolták, a két ország kísérleti csoportjai szerint. Hasonló megfigyelések más időpontban, más közegben ugyan csak hasonló, jelentős eltérést mutattak. Akkor, amikor ezt tényként konstatáljuk, igen labilissá tesszük, ezzel is, azon törekvésünket, hogy helytálló és konzekvens megállapításokat akarunk mondani az emberi alap és az alapvető magyar nemzeti értékekről. –  Mégsem mondunk le az érdemleges megoldás kereséséről.

Mondanivalónk kevésbé bizonytalan az általános emberi értékeket illetően. Annyira nem, hogy a vélt értékeket, fentebb, már prezentáltuk is. Legfeljebb azt tartjuk valószínűnek, hogy egy-egy újabb alapértékre még rálelünk. Ezzel az előzetessel esedékesnek véljük a r é s z l e t e k b e  v a l ó  b e t e k i n t é s t!

Az emberiség egésze, de az egyes ember számára is alap az é l e t. Aki él, annak pedig az élet v é d e l m e.

Azt mondjuk tehát, már az embrió is, de az aggkorú is, egyaránt érték. Védelmük, istápolásuk társadalmunk egészének kötelessége, ez a feltétele a létezésünknek. Az élet két végpontja közelében az embernek nélkülözhetetlen az erejük teljében lévő korosztályok segítsége. Az embrió emberi csíra. Csak belőle lehet ember. Léte, védelme nélkül nincs emberiség. Az öreg meg, végzett munkájával szolgált rá legalább a kíméletre.  Meg hát az sem kizárt, hogy tapasztalatai, tudása hasznosodik, amennyiben igényt tartanak rá. Érdemes elgondolkodni, hogy a kevésbé „öntudatos” fiatalság az ókorban mennyire és mennyi haszonnal támaszkodott az öregekre. Megbecsülve értékeiket, mennyivel kevesebbet tévedett, tévelygett. Mindezen túl nem hallgathatjuk el azt sem, hogy bár az élet alapvető érték, csak szigorú önkontrol érvényesülése esetén töltheti be szerepét. Arány és mérték!

Az egyes emberi alapérték számos komponenst működtetve teljesedhet ki, valósulhat meg.

Utalásként néhány komponens, melyek együttesen járulnak hozzá, hogy az é l e t  v é d e l m e realitást nyerjen: bátorság, empátia, kötelességtudat, jóakarat, segítőkészség, stb. /A komponenseket, sokaságuk miatt nem sorolhatjuk fel, és mert a valóságban, tartalmuk, mindig konkrétan jelentkezik, az eseti szükségesség dönti el, hogy közülük hányat, melyiket kell felhasználnunk./

Érték a z   e m b e r  m é l t ó s á g a  is. Az a jogképesség, sajátos rang, aminek alapján mindenkinek kijár a tisztelet, mindenki megkövetelheti a megbecsülést. Az ide tartozó komponensekből néhány: tisztelet, bizalom, határozottság, tolerancia, stb.

Az emberi k ö z ö s s é g e k: /család, rokonság, lakóközösség, munkahelyi közösség, nemzet, nép, stb./ úgy szintén értéket hordoznak. Társas lény voltunkból következik ezek állandó és felbecsülhetetlen szerepe mindnyájunk életében és munkájában. Az ember nem képzelhető el közösségek nélkül. Csak egyértelmű félreértés lenne, ha valaki azt gondolná, hogy pl. a remete, akár csak rövid időre is, izolálhatja magát minden közösségtől. Az itt szerepet játszó komponensek pl. a felelősségérzet, a figyelmesség, kötelezettségvállalás, megbocsátás, nemzettudat, stb.

A k ö r n y e z e t érték voltát sem kell bizonygatni, hiszen benne van a lakhelyünk és  majdnem minden életfeltételünk. Ó v á s a ,  v é  d e l m e  egyre inkább indokolt, mert a telhetetlen ember, nem gondolva a jövőre ezt is kizsákmányolja. Figyelmeztetés lehetne az a sok fájó tapasztalat, amit egyre gyakrabban érzékelhetünk szerte a világban, a legkülönbözőbb természeti csapás formájában. Komponensek pl.: mértékletesség, önfegyelem, munkaszeretet, ésszerű gazdálkodás, stb.

Tárgyi általános érték az ember t u l j d o n a : vagyon, ház, ruhanemű, ékszerek, stb.

Tárgyiasult érték az ember minden a l k o t á s a : festmény, szobor, a ház amit épít, a termény aminek magvát elveti, kapálja. Az írás, amit papírra vet, lemezen tárol, könyvben publikál, stb.

Az általános emberi értékeken történt meditálás után tűzhetjük magunk elé azt a célt, hogy szólunk nemzeti értékeinkről is!

Az alapvető n e m z e t i é r t é k e k megtalálása igen aktuális, de egyidejűleg igen körülményes feladat. Szükségességét csak a szélsőséges internacionalista és kozmopolita elveket vallók vonják kétségbe. A ma fungáló pártok, bár fontosnak mondják, nem fordítanak időt, energiát arra, hogy a minimum, vagyis néhány mindenkinek elfogadható alapvető nemzeti érték megfogalmazódjon. Persze ennek csak azzal az elkötelezettséggel volna értelme, értéke, ha azokat minden körülmények között, tevékenységük minden fázisában figyelembe veszik, azok szellemében munkálkodnak, akkor is, ha más kérdésekben a szembenállás bármilyen éles is.

Alapvető nemzeti érték szerintünk:

A  n e m z e t  t ö r t é n e l m e, annak tulajdonképpen minden eseménye. A negatív történések is, amennyiben azokból a szükséges tanulságokat akarjuk levonni, ill. vonjuk le. Onnan, hogy büszkék vagyunk őseinkre, akik a nemzetett „felhozák Kárpát szent bércére.” Büszkék arra, hogy Szent István király intelmeiben azt olvashatjuk, hogy ebben az országban helyük van az idegeneknek is, hiszen tanulni is lehet tőlük. Hogy IV. Béla, bár Muhi mellett rosszul taktikázott, mégis, amint megteremtődtek a feltételek, hatalmas nemzeti összefogással, ujjá építtette az országot. Hogy a török ellen Európát védtük. Hogy szabadságharcos nemzet

voltunk-vagyunk. Nemcsak 1948-49-ben, de 1956-ban is.

Nemzeti alapérték a  m u n k a  is.  Annak fizikai, és szellemi formái egyaránt. A társadalom létezésének ez a mindenkori alapja. /Bár napjainkban egyre inkább a nemzetközi jellegét hangoztatják /pl. szabad munkaerő áramlás/, nemzeti érték voltát sem veszítette el!/ Vessünk egy pillantást a körülötte örvénylő polémiákra. A munkaerőnek, jelenleg, ha furcsán hangzik is, két tulajdonosa van. Aki előállítja, és aki megveszi. A vevő előnyös helyzetben van, ugyanis válogathat. Üzletet csak akkor köt, ha befektetésének, várhatóan hozadéka lesz. A szerzett többlet, lehetőséget teremt újabb, még előnyösebb üzletkötésekre. A tőkés ezt, profit éhsége miatt, sosem szalasztja el. Ám, a dolog másik oldala is megfigyelhető. Mint rendesen, ezzel is a munkás kerül hátrányos helyzetbe. Arra utalunk, ami a „sok a fóka” körülményből adódik. Azt mondjuk, hogy a munkaerő ára akkor is csökkenhet, ha sok a munkanélküli. Ilyenkor ugyanis kénytelenek, maguk a munkások lefelé licitálni. A „szocializmus,” módszereiből következően, meg pl. az indokolatlan „rokkant nyugdíjak” sokasága miatt, hazánkban ezt nem jutott érvényre. Ezzel ellentétben, inkább a munkakerülés lett jellemző. „Ha megvan a napi két sör, senkinek sem dolgozom.” A „segélyből élek könnyebben” szlogen igen népszerű lett. Ezért is, a közmunka, az ellenzék elmarasztaló érveinek egyikévé vált. A „leben und leben lassen” életfelfogás elharapódzott és gátjává vált a munka megszerettetésének, még olyan körülmények közepette is, amikor a gazdaság talpra állítása fokozott erőfeszítéseket igényelt. /Csak megjegyezzük: a háború után, az ujjá építés idején mennyire más volt a kép, pl. Budapesten!/

A földrészeken átívelő nemzeti összetartozás, amennyiben kialakul, szintén az egyik fontos nemzeti érték lesz. Ma még úton vagyunk feléje. Egy szétszaggatott nemzetnek nincs más lehetősége, létre kell hoznia. Persze a szó itt sem elég. Az összetartozást akarók számára a tettek bírnak meghatározó jelentőséggel.  A szó és a tett pedig együttesen tölti be a vízválasztó szerepet a jobb és a baloldal között. A napjainkig elért eredmények, a kibontakozó együvé tartozás terén, a jobboldal műve. Az összefogás pártjai ágáltak ellene és ellene is szavaztak. Pedig hát a különböző okok miatt, a más-más időpontokban emigrált, disszidált hazánk fiainak többsége ma is magyarnak érzi magát és legalább, a kettős állampolgárság megszerzésével, ki is akarja ezt fejezni. Régtől esedékes az egymásra találás, nem volt könnyű megtalálni a lehetőséget, még nehezebb volt megvalósítani az együvé tartozás alkalmas módozatát. Élesztése, karbantartása soha el nem hanyagolható, folyton művelendő feladat!

Felbecsülhetetlen nemzeti érték a tudományos és minden más s z e l l e m i a l k o t á s is. Tudósaink egy része, a jobb anyagi feltételekkel rendelkező országokban találja meg alkotó munkája feltételeit. Nem lenne ildomos ezért őket elmarasztalni. Mégis üdvözlendő, hogy az Akadémia erőfeszítéseket tesz az itthoni feltételek javítása érdekében. Íróink, művészeink, sportolóink itthon és másutt a világban mutatják meg kiváló tehetségüket, szereznek elismerést, megbecsülést önmaguknak és hazánknak. Büszkén tekintünk népművészeink alkotásaira, népi hagyományainkra.  Nemzeti értékeink gyöngyszemei ezek mind!

Az általános emberi, és az alapvető nemzeti értékeken túli érékek sokaságára nem célunk kitérni. Csupán megjegyezzük, hogy az értékeket számos módon lehet rendszerezni. A legáltalánosabb a tárgyi és nem tárgyi értékek szerinti csoportosítás. Az általunk bemutatott általános emberi és nemzeti alapértékek a nem tárgyi értékek közé tartoznak. Az egyes ember és a nemzet tárgyi értékeinek taglalása nem volt célunk, erre nem tértünk ki. Azért sem foglalkoztunk ezekkel, mert nem akartuk az egyébként is sok összetevőjű és fajsúlyos témát még bonyolultabbá tenni. Az a gondoljuk a tárgyi értékek feltárása más, külön feladat.

Az általános emberi értékek felelevenítése az iskolai nevelés és az un. népművelés során adhatnak orientációt a gyermekekkel és a felnőttekkel foglalkozóknak. Az alapvető nemzeti értékek felelevenítése pedig a nemzeti identitás erősítését szolgálhatja magunkban és emberi környezetünkben. Mindkettő aktualitása tagadhatatlan!