Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-load.php on line 24

Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-includes/load.php on line 333
A KÉTSZINTŰ ÉRETTSÉGI KUDARCA @ Gondolatok oktatásról nevelésről…

A KÉTSZINTŰ ÉRETTSÉGI KUDARCA

This entry was posted by on hétfő, 21 szeptember, 2009 at

Egyik legfontosabb mutatója a közoktatás hatékonyságának az érettségi. Története során – a közelmúltig – betöltötte funkcióját. Három éve azonban az általános divattá vált innováció részeként sor került a kétszintű érettségi alkalmazására is. A kezdeményezők törekvése az volt, hogy kiváltják a felvételi megmérettetést, hiszen a továbbtanuló fiatalokat két közeli stresszhatás terhelte. Ám a felsőfokú intézmények másként gondolkodtak. Többségük elfogadta a középszintű érettségit, másutt pedig továbbra is „vegzálták” a jelentkezőt alkalmassági „beszélgetéssel”.
A csőd azzal következett be, hogy a központi vizsgakövetelményeket liberális meggondolások alapján szabták meg. Ezt azzal is tetézték, hogy középszinten a teljesítményt már 10 százalék felett elégségesnek minősítették. A felsőfok viszonyulása a vizsgateljesítményhez, a vizsgakövetelmények liberalizmusa már az alkalmazást követő évben azzal járt, hogy a tanulók döntő többsége középszinten érettségizett (ez az első évben is jellemző volt!), sőt a tanulmányi idő alatti teljesítmény is határozottan romlott. Summa summarum, az érettségi vizsgák képe és tartalmi (nem jegyekben jelentkező) értéke szégyenletesen visszaesett. A kompetenciák hangsúlyozása pedig azzal járt, hogy a tanulók megpróbáltak ismeretek nélkül „valamit” alkalmazni. Holott a feladat a kompetencia ismeretek alkalmazása, felhasználni tudása lenne. Röviden: ismeretszerzés nélkül akartak boldogulni. Az érettségi életre/vagy a felsőfokú oktatásra való felkészültséget dokumentáló szerepe leépült.
Most az „új” vizsgarendet harmadszor alkalmazó időszak elején már a minisztérium egyes képviselői is a felülvizsgálat, a változtatás szükségessége mellett voksolnak. Nem tudni, hogy az a felismerés van-e a háttérben, amely szerint: jobb és jó eredmények azokban a középiskolákban vannak, ahol részben vagy egészében kivonják magukat a minisztérium hatása alól, ahol teszik a dolgukat: nevelnek, tanítanak. A közelmúlt oktatásirányítása ugyanis spontán vagy tudatosan fellazította az iskola elengedhetetlen, természetes rendjét, túlhangsúlyozta a diák jogait, ám a kötelességekről hallgatott.
Lerontotta a nélkülözhetetlen pedagógusi tekintélyt. Leszállította a tantárgyak követelményszintjét. A pedagógust adminisztratív feladatokkal elvonta az oktató-nevelő munkától. Az iskolaigazgatót megfosztotta pedagógiai vezető szerepétől, menedzserré degradálta. Esetenként elképesztő állásfoglalásnak lehettünk tanúi: a mindenhatónak minősített digitális tábla, vagy hogy az alapkészségek, alapkompetenciák kimunkálását követően a pedagógus csupán kalauz legyen, afféle túravezető a tudás ösvényén.
Összegezve: a kétszintű érettségi megbukott. Hatása a tanulmányi idő egészére negatív. Az oktatásirányítás téves úton jár, feladatát félreértelmezi. Az alapprobléma, hogy a szükséges megújulás elképzelései nem a jelenlegi, nem a tényleges, valós helyzet elemzéséből indultak ki. Fikciókra, másutt alkalmazott koncepciókra épül. Nem pedagógiai-pszichológiai megalapozottságú. Pártos oktatáspolitikát képvisel. A közoktatás tartalmi munkájából a kompetenciaalapú oktatásra és a pedagógusok nyelvi továbbképzésére koncentrál. Holott a tartalmi munka a nevelő-oktató munka egésze.
Azt gondolom, a tartalmi munka jobbításának vázlata az alábbiakban összegezhető: az eredményes nevelés-tanulás; a pedagógiai-pszichológiai megalapozottságú tanítás; az együtt dolgozó pedagógusok munkájának kölcsönös megismerése, egymás segítése, támogatása; a pedagógus, a tanuló és a szülő együttműködése; központi tanterv helyi igényeknek helyt adva; központi rendtartás, helyi elvárásokkal; képzett, tehetséges pedagógiai vezető (lehetőleg az igazgató, menedzser lehet más is); a pedagógus megbecsülése, ösztönzése; alkalmas dologi feltételek (megteremtésük az alapeszközökkel kezdődik és fokozatosan jut el a modern technikáig).
Tehát a tartalmi munka központi alakja a tanuló. Meghatározó szereplője a pedagógus, aki együtt dolgozik a diákkal és a szülővel. A szülő felelősségének tudatosítása és számonkérésének formája megoldandó feladat. A közoktatás alapfeladata, hogy már az óvoda lásson el alapvető szocializációs feladatokat; az alsó tagozat alapkészségeket, alapkompetenciákat alakítson ki, a felső tagozat rögzítse az alapkészségeket, kompetenciákon munkálkodjon (ne tantárgyakat tanítson); a középiskola adjon széles körű alapműveltséget, ami elég az életben való elinduláshoz, illetve a felsőfokú képzésben való helytálláshoz.
Másfelől a közoktatás valósítson meg átfogó erkölcsi nevelést az általános emberi értékeket megismertetve és ajánlva. Az érettségi ismét adjon képet a megszerzett általános műveltségről és az általános emberi értékek ismeretéről. Olyan vizsgakövetelményekre van szükség, amelyek inspirálják a tanulókat a tanulmányi idő egészében. A piacgazdaság a teljesítményt értékeli, az iskolának erre is tekintettel kell lennie.
Az érettséginek a múltban rangja volt. Érettségi? Korunkra az a feladat jutott, hogy a szó mögül a kérdőjel eltűnjön.

Comments are closed.