Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-load.php on line 24

Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-includes/load.php on line 333
ÖSSZEMBERI ERKÖLCSI ÉRTÉKEK @ Gondolatok oktatásról nevelésről…

ÖSSZEMBERI ERKÖLCSI ÉRTÉKEK

This entry was posted by on szerda, 28 január, 2015 at

A Dalai Láma „Túl a valláson” című könyvét elolvasva, vele a „világi etika” megalkotásának aktualitását illetően, szinkronban, arra teszünk kísérletet, hogy az összes hívő és hitetlen /ateista/, vagyis mind a hétmilliárd ember számára elfogadható erkölcsi elvek kidolgozását kezdeményezzük. Ezt a feladatot teljesíteni képtelenségnek látszhat ugyan, keresése viszont nem csak lehetséges, de talán, ma már esedékes is. Az önbizalom onnan ered, kapja a támogatást, ahol az emberi tömegek közös lényege lakozik. Ezt a közöst kell megtalálni. Persze a feladat nem egyszerű. Egyik akadály, hogy mindig az egyes emberrel találkozunk, és ő személyiség is.  A személyiség, bár a közöst, a lényeget is hordozza, az egyediséget, a különbségeket tárja mindenek előtt elénk. Persze az sem kétséges, hogy benne a lényegi közös is ott van, hogy mindenkiben lakozik a lényegi azonos, amit mindnyájan, az emberi faj egyedeként hordozunk. Ez a minden más létezőtől megkülönböztető lényeg, az emberi specifikum pedig nem más, mint a t u d a t o s t u d a t. /Megértett ismeret./ Az a képesség, hogy az érző idegek, és érzékszervek által felfogott érzetek az idegpályákon az emberi agyba jutva tudatosulnak. Ezek birtokában vehetünk tudomást környezetünkről, önmagunkról, sőt emlékezhetünk a múlt történéseire, de a jövőbe is betekintést kaphatunk. Továbbá, kivitelezésre megtervezhetünk olyan dolgokat, amiket csak ezután hozunk létre.

A magunk elé tűzött feladat, első látásra is, szerénységre int. Szó sem lehet, erre nem vagyunk képesek, hogy valamiféle új etika tankönyvet írjunk. Mindössze az „össztársadalmi etika” legfontosabbnak tűnő elveit, az alapelveket próbáljuk keresni és megfogalmazni! Ám ez sem egyszerű. /Tudjuk azt is, hogy amit erről mondunk bizonyosan korrekciókra és kiegészítésekre szorul./

A lényegre térve abból indultuk ki, hogy a tudattal rendelkező ember számára, a viszonylagosan zavartalan élethez is szükséges valami támpont, szabály, ill. szabály rendszer, ami eligazít a jó, a rossz, az igaz, stb. megítélésében, az élet vitelében.

Keressük tehát az erkölcs fundamentumát. Napjainkig ezeket csaknem kizárólagosan a vallásban vélték megtalálni. Anélkül, hogy a vallást, mint fontos alapot kétségbe vonnánk, biztosra vehetjük, hogy van magában az emberi természetben és a társdalomban is olyan saját tényező, ami alapját képezi az etikai normáknak. Ezt a vallások sem cáfolják. A tízparancsolat első három „paragrafusa” ugyan a szakralitás körébe tartozik, a többi hét azonban emberi, társadalmi elvárás. Nem meglepő tehát, hogy vannak, akik ezt tekintik meghatározónak. Ugyanis pl. a katolikus vallás és egyház maga is számos alkalommal, pl. a Második Vatikáni Zsinaton /1962=1965/ is foglalkozott ezzel, a nagyon fontosnak tekintet problémával. Megvitatták az aktuális etikai témákat is.

Vannak, akik az alapokat, az ember életének, méltóságának, közösségeinek, környezetének, tulajdonának, alkotásainak tiszteletében, védelmében találják meg.

A fentiekből kitűnik, hogy az erkölcsnek a bázisát, de a lényegét is eltérő módon lehet értelmezni, interpretálni. Ezek a lehetséges különbözőségek vezetnek oda, hogy nézeteltérések támadnak az egyes felfogások között és, hogy mást és mást minősítenek pl. jónak, igaznak stb. Ennek a nem kívánatos, sőt káros következményekkel járó állapotnak a felszámolásához járulhat hozzá, ha keressük és ki is dolgozzuk az emberiség közös lényegéből és érdekeiből fakadó erkölcsi értékeket, és az összemberi etikát. Mi most csupán az etikai alapokat, és nem az etika teljességét keressük.

Azt találtuk, hogy az összemberi etika két pilléren nyugodhat. Az egyik pillér annak felismerése, elfogadása, hogy emberi mivoltunk közös, lényege azonos, úgy ahogy mindenkiben közöst az egyéni boldogságra, és a szenvedés elkerülésére való törekvés.

Ez a lényeg pedig nem más, mint a t u d a t u s   t u d a t. A másik ilyen meghatározó tényező annak megértése és elfogadása, hogy az e g y m á s r az   u t a l t s á g az emberi létezés feltétele. /Még a remete is rászorul mások termékeire, közreműködésére. Csak így folytathatja imádságos életét!/. A bemutatott két tényező, egyrészt utal a saját és mások boldogulása összhangjának alapjaira, másrészt indokolja az etikai tudatosságnak és a belső értékek ápolásának fontosságát.

A vallások többsége szerint az embert Isten t e r e m t e t t e. A természettudományok egy része azt állítja, hogy az evolúció során, egy emberelődből fejlődött ki, és népesítette be a Földet. Akkor is, ha az egyik, akkor is, ha a másik, az eredet tényleges magyarázata, egyet értés van abban, hogy a h o m o s a p i e n s legrégebbinek vélt leletét Cro Magnonban találták meg. Ő és társai a gondolkodó, a tudatos tudattal rendelkező ember első ismert egyedei. Valószínűleg Afrika szülöttei. Innen származhattak és széledhettek szét a Föld minden tájára. Ma ugyan több mint hétmilliárd főt számlálnak, de minden kétséget kizáróan,

e m b e r  v o l t u k l é n y e g, ebben, a z o n o s. Valamennyien emberek. /Ahogy a majmok majom voltukban valamennyien majmok./ Specifikumuk, hogy valamennyien képesek a tudatos tudatukat, valamilyen szinten használni. Ebben áll emberi mivoltuk lényege, és ez minden emberben azonos. A tudományok igazolták, és ma már a köztudatban is elismerik, hogy leszármazottaik, emberi lényüket tekintve, megőrizték, ma is őrzik, sőt gyarapítják ezt az emberré avató specifikumukat: a t u d a t o s – t u d a t o t. Természetesen a személyiségüknek megfelelő, különböző szinteken.

Az e g y m á s r az   u t a l t s á g, akár csak a közös lényeg felismerése és elfogadása, szintén emberi voltunkból következik. Abból, hogy társas lényként tehetünk csak szert, egyre bővülő szükségleteink kielégítésére. A termelés, már kezdeti fokon is, bizonyos munkamegosztást követelt. /Volt, aki a vadak elejtésében, más a ház körüli munkákban találta meg az adottságainak megfelel tennivalót./ Az akkor lehetséges szükségletet is a különböző munkát végzők állították elő és biztosítottál egymásnak a termékek cserjével. Ma sincs másként! = A csere, a felesleg megjelenésével természetes emberi kapcsolat lett.

Vállalkozásunk legnehezebb feladatát véljük a fentiekkel előkészítettnek. További feladatunk, hogy megkezdjük kidolgozni az összemberi etika fundamentumát jelentő a l a p o k a t. Meg akarjuk találni azokat a legfontosabb erkölcsi elveket, amelyek az ember értékeit és érdekeit képviselik, figyelemmel a már körülírt két fundamentális alapra, amiket úgy interpretáltunk, hogy azok a közös etika alapjai.

Szándékunk szerint a vallástól ugyan nem független, de mégsem a vallásra támaszkodó, a politikai elvektől szintén nem független etikán munkálkodunk, de elzárkózunk a politika sokszínű, újra és újra csalódást okozó erkölcsi kívánságaitól. Emberi etikát akarunk, a minden ember számára elfogadható etikai elveken keressük!

Nézzük, hát mire futja erőnkből, felkészültségünkből.

Hangsúlyt kíván az a tény, hogy vallásos ember vagyok. A római katolikus egyháznak a tagja. Ennek megfelelően a tízparancsolatot és a hegyi beszéd mondanivalóját tartom erkölcsöm vallásos pilléreinek.

Tudom viszont azt is, hogy a számszerűen meg sem határozható hitvallások és a természeti vallások mindegyike, sőt az ateisták is hisznek a világ folyamatait, történéseit meghatározó természetfeletti, vagy természeti tényezőben / a materialisták pl. az anyagot tekintik minden létező alapjának/. Tagjaikkal szemben a legkülönbözőbb követelményeket támasztják, és ez erkölcsi téren sincs másként. Kiugró példa ugyan, de az iszlám az emberölést, a hit terjesztése érdekében, túlvilági jutalommal ígéri honorálni. Az ateisták a természet „műveit”, öntörvényű fejlődésnek, önfejlődésnek minősítik.

Mindezek ellenére mi összemberi erkölcsöt keresünk, ill. szeretnénk kimunkálni. Ennek szükségességét, többek között, pl. az erőszakmentesség elvének érvényre juttatása /Gandhi/ is szorgalmazza. Fenti fejtegetésben a „világi” erkölcs  a l   a p j a  i t  az ember közös lényegében és egymásra utaltságában véltük megtalálni Ezt követően azt fogjuk, megkísérelni, hogy megfogalmazzuk az erkölcs legfontosabb szuperértékeit, azzal a céllal, hogy rámutassunk a legfontosabb, és mindenki által elfogadható fundamentális erkölcsi alapokra, azokra a sarkalatos értékekre, amelyek az összemberi etikában meghatározó szerepet töltenek be,= i l y e n e k: anélkül, hogy tartalmukat most kifejtenénk:

– az ember élete értékének, méltóságának,

– a családnak és más közösségeknek,

– az igazságnak és a szabadságnak,

– a testi és a lelki egészségnek,

– a szellemi értékeknek,

– a természeti környezetnek,

– az anyagi javaknak a megbecsülése, védelme, gyarapítása.

Mai tudásunknak megfelelően ezeket az értékeket tekinthetjük a legfontosabbaknak. Nem kitaláltuk, hanem, reményeink szerint, megtaláltuk őket! Mindannyian evidens tartalommal rendelkeznek. Ezért a magyarázatuktól eltekinthetünk, és csak jelzésként, mondjuk, hogy pl. a szabadság jelentése, közismerten anyagi és/vagy szellemi függetlenséget hordoz, ami mindenkit megillet,

Meg kell jegyezni, hogy az entitások érvényre jutását akadályozhatja egy-egy adott személyiség. Ugyanis az ember általános lényege mellet, a környezeti hatások és a nevelés révén, egyediségre is szert tesz. Az egyediség pedig lehetőség az általánostól való elkülönülésre, pl. az egyén külön-véleményének a kialakítására.

Utalnunk kell arra is, hogy a személyiségtől függően van vallásos érzület és tudat is. Ebben kapnak helyet a szakralitás tényezői. Felfogásunk szerint ezek az összemberi etikai értékek mellé, azokhoz kapcsolódva, egymásra  hatással képezhetik az ember etikájának részeit. A Dalai Lámától kölcsönzött gondolatnak megfelelően a viszonyuk olyan, mint a víz és a tea viszonya, /a tea lényege is a víz, de fűszerrel./

Záró gondolatként még annyit, hogy az általam szuperértékeknek nevezett társadalmi elvárások megértése, elfogadása csak tudatos tanulást követő elkötelezettséggel lehetséges. Csak ilyen közegben adhatja meg az alapját az egységes erkölcs létrejöttének. A tanulás számos eszköz segítségével, azok alkalmazásával mehet végbe, lehet eredményes. Azt is feltételezve, hogy az eszközöket tudatosan használjuk. A szuperértékkel vezérmotívumokként számolunk, alkalmazkodunk hozzájuk. Mindegyikük számos komponens figyelembevételével és felhasználásával válik tartalmas mondanivalóvá. Hatékonyságukhoz persze nélkülözhetetlen és elengedhetetlen, hogy a belső emberi értékeinket is folyamatos ápoljuk! Ezek a belső értékek, mint a szeretet, a tolerancia, a becsületesség, a békevágy, a kedvesség stb. stb. pedig rendszeresen kapnak támogatást a vallásoktól is, a vallásos emberek esetében, és ez nem lebecsülendő erő meggyökeresedésük tekintetében. Ugyanakkor többségük az ember természetes igénye is, és mint ilyen, nem csak a vallásos ember belső értékei. Joggal tekinthetjük tehát az erkölcsöt az emberi természet következményének, és a vallásos ember esetében, a vallás által is támogatott mindennapi szükségletnek. ,

Hogyan nézzünk, ezek után, a szekularizációra? Kétségtelen, hogy a történelem adott szakaszaiban, a vallás visszaszorításának eszköze volt, de a társadalom és a tudomány fejlődése nyomán lehetőség kínálkozik arra is, hogy a hit és az emberi természet etikai összetevőinek összekötő kapcsa szerepét is betöltse.

Bizonyos, hogy valami nincs rendjén abban, ahogy manapság életünket éljük. Talán az, hogy nagy figyelmet szentelünk a külsőségeknek, az anyagiaknak, és túlságosan keveset az erkölcsnek, a belső értékeknek. Amit pedig ez utóbbiakra fordítunk, az meg, esetenként, megoszt bennünket. Olyan etikára van tehát igény, amely elfogadható azoknak, akik hívők és azoknak is, akik nem.

Budapest, 2015. január 10.


Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.