ÖREGFIÚ A SZERETETRŐL ÉS A SZERELEMRŐL
Hogy öregfiú vagyok, csak egy adattal igazolom: 93 éves múltam 2013. aug. 17.-én. Amikor is kedves családomból, és barátaink közül népes publikum köszöntött. Beszámoltam előttük büszkeségemről, szép számú családomról. Öt gyermek, két fiú, három lány. Nyolc unoka, öt fiú, három lány. Tizennégy dédunoka, tizenegy fiú, három leány. Mert mindhárom korosztály képviseltette magát, igen boldoggá tettek. Anélkül, hogy a jövőt fürkészném indítást érezek, hogy az élet, számomra is igen nagy kérdését, a szeretetet, aminek nagyrészt ez a család is gyümölcse, megkíséreljem a magam módján, úgy ahogy én gondolom és megéltem, bemutatni, és azt is, hogyan jött el az igaz szerelem az én életemben.
Korábbi két házasságom felbomlása, bár a szeretet ott sem hiányzott, elsősorban miattam történt. Két kísérletem a szerelem megtalálására kudarcba fulladt. A harmadik kísérlet meg késett, csak néhány év multán jött el. Elmondom hogyan történt. – Beteg, testileg, lelkileg meggyötört ember voltam akkor, minden iránt csömört éreztem. Egy baráti összejövetelen, tábortűz mellet iszogattunk, beszélgettünk. Közben a földön nyugvó kezemhez ért egy hölgy keze. Nem vontam el a magamét és ez azzal folytatódott, hogy hazafelé a kocsiban, bár Ő mögöttem ült, ismét megkerestük egymást. Hazakísértem, aztán kerestük az alkalmakat és gyakran találkoztunk kettesben. Sok mindent tudott rólam, én majdnem semmit róla. Ő önmagáról beszélt, a szerelmet is érintette, én elárvultságomról mondtam egy s mást. Egyszer aztán ráébredtem, hogy lehetetlen dologba kezdtünk. Neki sem volt senkije, én is teljesen magányos voltam. Idegrendszerem felmondta a szolgálatot. Egymás után ért baleset. A fatális felismerés, hogy korban nem illünk egymáshoz? egészen összetört. Elhatároztam, hogy a kapcsolatot nem folytathatjuk. Egy kiránduláson, egy kies erdőben szántam rá magamat, hogy ezt tudtára adom. Megtörtént. A következményt nem írom ide, mert az igen csak megdöbbentett és máig sem mentettem fel magamat az önvád alól, hogy belém szerethetett. Persze igaz, hogy igencsak sokat voltunk együtt hónapokon át. Rengeteget beszélgettünk. Már ismertük egymást. Én Őt, mint addig senkit! Mégis, amit tettünk helytelennek minősült, akkor, számomra. Ott a fák alatt viszont újra meggyőződtem róla, hogy akarja a közös életet és a korkülönbség ellenére feleségem akar lenni. Nagyon szerettem akkor már, ám a szerelem még mindig késett.
Összeköltöztünk, összeházasodtunk. Feleségem első nagy kívánsága a közös gyermek. Számomra az volt a gond, hogy lesz-e időm felnevelni. Ez természetesem gátat jelentett. Meggyőzött: „bearanyozza majd öregségedet!” 1979. aug. 5.-én megszületett Áron fiunk. Emberfeletti öröm, büszkeség. Felnevelésében részt vállaltam pólyás korától. Párommal a gyes letelte után is rengeteget beszélgettünk most már főleg pedagógiai kérdésekről, hiszem ismét munkába állt és sok új tapasztalatot szerzett a középiskolában, ahol dolgozott. Ezek a beszélgetések csak szaporodtak, amikor igazgató lett a helyi közgazdasági szakközépiskolában. Közben a korkülönbség és életfelfogásunk eltérése miatt voltak súrlódások kötünk. Bizonyára emberi gyengeségeink szintén közrejátszottak, hogy nem mindenben lehetett közös a véleményünk. De talán ez természetes is! Persze, hiszen az ilyesmi abból következik, hogy minden ember más. Egyszer mégis, amikor beszélgetéseinket nem láttam eredményesnek, írtam egy levelet, amiben összegyűjtöttem a szerintem kifogásolható dolgokat. Párom részéről hallgatás volt a következmény. Se szó, se írás nem érkezett. Nagy lehangoltság vett erőt rajtam egy ideig. De akkor már, életemben először, szerelmes voltam drága hitvesemben. Tudtam, a szerelem a szeretett személyt teljes egészében, szép és jó tulajdonságaival, minden hibájával együtt fogadja el. Persze anélkül, hogy a kölcsönös jó szándék nevében, bárminek az elmondását tiltaná. Nem kétséges, hogy a szexualitás kérdésének a taglalása is ide tartozik. – Szerintem fontos kiegészítő, de semmiképpen nem a lényege a szerelemnek. A testi örömöket jelenti, de az utódnemzést, az emberi boldogság kiegészítését szolgálja. Persze szerelem nélküle is élhet. Nekem az aggkor értelmét, családom összes tagjának tudatos mély szeretetével együtt, ez a szex nélküli szerelem adja meg. És ez nem jelent mást, mint amit ez a kis történet, a közeli napokból, kifejez. Fáradtan feküdtem már. Feleségem megsimogatott. Azt mondtam neki „ugye sok a kötelesség-teljesítésből.” A válasza: „A szeretettel végzett munka nem kötelességteljesítés!”
/ A fentebb szóbahozott levél és a róla esedékes beszélgetés mindmáig feledésbe merült, mindkettőnk részéről. Persze az sem lehetetlen, hogy még előkerül. Most már kárt nem tehet!/
A fenti életrajzi ihletésű mondanivaló kötelez és sarkall, hogy elmondjam azt, amit a címben ígértem.
Mi hát a szerelem, szerintem?
Mielőtt a kérdést megválaszolnám, idézek néhány jeles személytől egy-egy gondolatot:
Platon szerint „az a célja, hogy világra hozza a szépséget.”
Pilinszki: „A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg, itt és most a világot.”
Fodor Ákos: „Ahogy a szél meglebbenti a függönyt.
Nem a szél, nem a függöny, a lebbenés.”
Petőfi a síron túli szerelemről énekel:
„Ha eldobod egykor az özvegyi fátylat…”
Ady Endre: „Ez az utolsó nászunk nékünk
Egymás húsába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron”
Tudósok is mondanak a szerelemről egyet, s mást: Egyikük szerint „a szerelem az oxitocin nevű hormon változása.”Más: „Csak biológiai, kémiai változásként értelmezhető.”Lehetnek ezek tudós gondolatok, nem tudom, de nem a szerelemről beszélnek az bizonyos, esetleg a szexről. Talán közelebbi, érthetőbb: „ A szerelem kulcs a lelki fejlődésben.”
Én a poétikai gondolatokhoz érzem közelinek a magam szerelemre vonatkozó nézeteit. Mégis, a szabad enciklopédia segítségét is igénybe véve, prózában is megfogalmazom az ide vonatkozó gondolataimat. Szerintem, és nálam a szerelem nagyon mély és intenzív vonzalom, érzelem, kötődés egy másik nembeli emberhez. Mivel keletkezhet el is múlhat, átadhatja helyét a szeretetnek. Az sem kizárt, hogy újra éled, valaki más iránt.
/Mert emberi, és az ember betegségekben is szenvedhet, a szerelem is megbetegedhet. Lehet beteges is.
Ilyen pl. amikor valaki azt gondolja, hogy egyidejűleg két, három személy iránt is érezheti ezt a vonzalmat. Az is, ha valaki azonos neműhöz érez kötődést. Pedofil esetekről is hallhatunk. És sok minden más e témát érintő szörnyűségről. Ezekben az esetekben azonban nem szerelemről van szó, hanem szexuális aberráltságról./
A téma úgy szólván lezárhatatlan. Most mégis pontot teszek az „öregfiú szeretetről, szerelemről” szóló mondanivalója végére. Szép és boldog, meg igaz szerelmet kívánok mindenkinek!