Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-load.php on line 24

Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-includes/load.php on line 333
PÁRBESZÉD, PÁRBESZÉD, PÁRBESZÉD @ Gondolatok oktatásról nevelésről…

PÁRBESZÉD, PÁRBESZÉD, PÁRBESZÉD

This entry was posted by on csütörtök, 10 október, 2013 at

Párbeszéd, párbeszéd, párbeszéd

Mi a magyarázata annak, hogy a cím háromszor ismétli a párbeszéd szót? Adjunk egy rövid választ elöljáróban, hogy azt követően részletesen meditálhassunk arról, hogy miért van szükségünk a párbeszédre ebben a kies hazában, itt a Kárpát-medencében és a Földön mindenütt.

Lássuk a kurta választ: azért, mert manapság a jó egyéni képességek nem forrnak össze kollektív cselekedetekké. Akadályai vannak, hogy országos, talán világméretű csapatjáték bontakozzon ki. Pedig az összehangolt, jól tervezett edzések és a csapatmunka az egyetlen eszköze a holnap és a holnapután esedékes, eredményes meccseknek.

Talán Hankiss Elemér beszél valahol arról, hogy jó lenne végre kerek asztalt is gyártani kies hazánkban. Bizony végre készíteni kell legalább egyet, jó nagyot, hogy számosan leülhessünk köréje és meghányhassuk-vethessük végre dolgainkat, mégpedig kultúrember módján. A nagy asztal mellett sokan elférnek. Lehet, a döntésekhez kisebb kerek asztal kellene, hát ilyet is csináljunk. Sok ember, sok gondolat. A kisebb asztalhoz kevesebben férnek, ám ott azoknak van helyük, akik bizonyították kvalitásukat. Oda állam-férfiakat lenne jó ültetni! –  Ma nincsenek országos méretű konszenzusok, nincs egységes nemzettudat! Márpedig, könnyű belátni, hogy ezek, vagyis az összefogás kultúrája képviseli a meggyőző erőt. Azt is, hogy általuk teremthetjük meg jövendőnk feltételeit. /Talán a Világnak is szüksége lehet ilyen asztalokra, lehet, nem is sok idő múltán!/

Napnál világosabb, hogy az állandósult ellentétek és ellentmondások szinte átláthatatlanok és talán áthághatatlanok is. Ebben a helyzetben belátni, hogy ez így nem mehet tovább, talán nem is olyan nehéz. Akinek nehéz, azon nem lehet segíteni, azt ki kell hagyni a játszmából.

Mégis melyek, a napnál is világosabb összefüggések meglátásának, megtalálásának az akadályai?                 Egyik minden bizonnyal, hogy úzussá vált: nem azt keressük, ami összeköt! Nem! Inkább, ami elválaszt! Bizonyára vannak ennek történelmi okai. Az egyik minden bizonnyal a pártoskodás, a régi átok. A másik ok-halmaz minden bizonnyal a gazdaságpolitika és az ideológia többfélesége, nem utolsó sorban az időnkét bekövetkező gazdasági krízis. –  A gazdaság szervezése, irányítása legalább kétféle elmélet szerint történhet. Az ideológiák sokasága van kéznél. Egy adott ország-vezetés rendszerint egyik vagy másik mellett kötelezi el magát. Az ellenzék pedig, sokszor nem ellenfél, hanem ellenség. Ez a képzet, esetenként, akár „gyilkos” konkurenciát is szül. Ilyenkor nincs kímélet. Rendszeressé válik a félretájékoztatás, nem ritka a becsmérlés, rágalmazás. Az is gyakori, hogy nem az ország dolgai, hanem az egyéni sérelmek lépnek az első helyre. –  Krízis idején pedig a másik fél okolása van a meghatározó politikai képlet központjában. Mindezek a nehézségek csak súlyosbítják a világ, gazdasági válságának gyötrelmeit. Akadályozzák a kilábaláshoz elengedhetetlen feltételek kimunkálását. A krízis, rostáló szerepe helyett, a megoldás végleges akadálya is lehet az ilyen, feje tetején álló világban. A komparatív /kölcsönös előnyök/ megoldás helyett létrejöhet egy szervezetlen atomhalmaz a társadalom méhében. A megszülető utód pedig, minden bizonnyal torz képződmény lesz. Az emberi társadalom valamiféle elembertelenedett változata. Ez a veszély, még ha nem is valószerű, elképzelhető. A vészharangot kongatni inkább megengedett, mint bénán várni egy összeomlást.

Meggyőződésünk, hogy a huszonnegyedik órában élünk. De az is, hogy az emberiség, a magyarság is megtalálja a jövő felé vezető, talán göröngyös, utat. Ennek az útnak a legfőbb állomása pedig az összefogás, az emberek egymásra találása. Annak a kultusza, elfogadása, hogy valamit másoktól mindig kaphatunk, tehát szükségünk van rájuk. Ki kell munkálnunk egy olyan általános szemlélet, amely azt sugallja, hogy mindenkinek adhatok, és én mindenkitől kaphatok. A kölcsönös egymásra utaltság tudata és gyakorlata éltető forrásvíz. Az előítélet meg fal, méghozzá igen vastag. Szinte áttörhetetlen!

Az összefogás kultúrájára, egymás megértésére, elfogadására van szüksége az emberiségnek. Ez a kultúra, tudnunk kell, nem tűri a durr hangnemet, mert az érdes, kemény. Nem kellenek hozzá dollár milliók, nem igényel sok iskolát, oklevelet sem /persze jó, ha vannak!/, csak mollra hangolt nagy szívet!  Az meg teljesen mindegy, hogy a gazdája palotában vagy kunyhóban látta meg a napvilágot.


Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.