Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-load.php on line 24

Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-includes/load.php on line 333
ROSSZ ÚTON? @ Gondolatok oktatásról nevelésről…

ROSSZ ÚTON?

This entry was posted by on szombat, 1 szeptember, 2012 at

Erős indulatokat és ennek megfelelően talán nem eléggé tárgyilagos megítélést váltott

ki az aug.24-én megjelent hír a nevelés-oktatásirányitás munkájának bírálatáról Pokorni Zoltánra hivatkozva.

Nem is azonnal írtam le gondolataimat egyrészt, mert nagyon fontosnak tartom a közoktatás minden kérdését, másrészt a szubjektív megítélést indulatok esetén mindig, de általában is amennyiben csak lehetséges, kerülendőnek tartom. Hogy a közoktatás egyik igen fontos társadalmi alapkérdés, azt senki nem vitathatja. Ha hanyatlik a nívója a felsőoktatás is, de a társadalom egésze is szenved tőle. Nem akarok sem a régmúltban kalandozni, sem a részletekben elmerülni. Csak annyit jegyzek meg, hogy például Klébersberg és munkatársai-a trianoni sokk után az oktatás, a közoktatás javításának eszközeivel segítette kiemelkedni nemzetünket a fejbekólintás bódulatából. Néhány év múltán a szellemi, de a gazdasági élet is újrapezsdült. Ez a lendület tovább élt az iskolákban még a szovjet megszállás első éveiben is. Értékeket közvetítettek, eredményesen oktattak , Az ötvenes években kezdett betörni az iskola falai közé a szocialista-kommunista eszmeiség és ezzel párhuzamosan állították a napi politika szolgálatába. Meglódult ez a folyamat a nyolcvanas években, majd vészesen negatív lendületet vett liberális tartalommal Magyar Bálint miniszterségei idején. Meg kell jegyezni, hogy a folyamat gátját képezte a pedegógusok jelentős része. Számos iskolában negligálták az oktatásirányítás elvárásait. Tették dolgukat, értéket közvetítettek, voltak elvárásaik a tanulókkal szemben. Ezekben, az iskolákban az általános zuhanás ellenére születtek jobb, jó eredmények is. Ennek ellenére a középiskolák arra kényszerültek, hogy az első tanév elején helyesírást, ételes, érthető, értő olvasást, számolási alapokat tanítsanak. Ám így is maradtak hézagok az alapismeretek terén. A felsőoktatás is rákényszerült „pótló szemeszter” tartására. Még jelentősebbek voltak a hiányosságok a nevelés területén. Ezt tetézte a Magyar-Hiller időszak azzal a következménnyel, hogy az iskolák egyrésze alig haladta meg a gyermekmegőrző rangját.

Ez a vázlat csupán utalhatott a volt oktatásügy hiátusaira. Ám így is jelzi, hogy a köznevelést, de a felsőoktatást is új elvi alapokra kell helyezni, vissza kell találni arra az útra, amelyen a magyar oktatásügy járt ezer éven át. Erre kell építeni a megroggyant oktatásügyet. Ez az alap kétségtelenül konzervatív abban az értelemben, hogy nemzet, hogy értékeket képvisel. Például az erkölcs kétezer éves értékeit: az ember életének és méltóságának, közösségeinek, környezetének, tulajdonának és alkotásainak védelme. Ezek az értékek természetesen magukba hordozzák a folyton változó embert, a megváltozott körülményeket és az új, modern alkotásokat is. Vagyis a konzervatív nem pusztán a régi, de a ma aktuálisan újat, az új értékeket is kifejezi. El akarja érni, hogy a köznevelés megalapozza az általános műveltség és kutúrált magatartás pilléreit. Ezért erőfeszítéseket kíván nevelőtől és tanulótól egyaránt.

A fentiek ismeretében érthetetlen, hogy Pokorni Zoltán egy konferencián miért illette”erős kritikával”az oktatási kormányzat mostani tevékenységét. Szétaprózottnak, szelektívnek az iskolarendszert. Az új NAT szerinte „túlterjeszkedik” „előírásait képtelen megtanulni bármelyik gyermek” „illúzió, hogy a nemzeti egységet szolgálja”. Azt állította:”tovább megyünk egy rossz úton, egy tantárgycentrikus úton”. A pedagógus életpálya modellről az a véleménye:”nem tudni a plusz pénz képes lesz-e különbséget tenni jó és rossz tanár között”.

Azt gondolom ezek az aggodalmak korábban lettek, volna aktuálisak. Akkor, amikor szociálliberális elvek érvényesültek a közoktatásban. A vélemény nyilvánítók többsége nem aggódik, és abban bízik, hogy a közeljövő már eleveti ezeket az agályokat. Az aggodalmak akkor is indokoltak lettek volna, amikor a felsőoktatást a bolognai rendszerre állították át. Ezt ugyanis a nélkül tették, hogy megvizsgálták volna a magyar felsőoktatás hagyományait. Azt sem mérlegelték kellőképpen, hogy melyik intézményekben lehet egyáltalán alkalmazni. Témánk szempontjából a pedagógusképzésbe történő bevezetése különösen érdekes. Az alapképzés után, ugyanis számosan nem tudtak mit kezdeni végbizonyítványukkal. A mesterképzés is maradt a „tantárgycentrikus”alapokon.

Úgy tűnik jelentősen könnyebb egy induló új rendszert bírálni, semmint jól megvalósítani valamit, amit a körülmények a mi asztalunkra tettek. Az is tény, hogy a különböző társad-alomfelfogások meghatározzák látásunkat és azokat az eljárásokat is, amelyek ebből következnek.

Most a fentebb értelmezett konzervatív szemlélet tesz próbát!


Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.