Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-load.php on line 24

Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-includes/load.php on line 333
TANULÁS – TUDÁS – TEHETSÉG – ALKOTÁS A KÖZOKTATÁSBAN @ Gondolatok oktatásról nevelésről…

TANULÁS – TUDÁS – TEHETSÉG – ALKOTÁS A KÖZOKTATÁSBAN

This entry was posted by on szerda, 15 január, 2014 at

Az iskolázással az állam – ha tetszik, ha nem /van, akinek nem? Érthetetlen!/ – rászorítja a tanköteles fiatalt, hogy a társadalom által értéknek tartott ismeretek egy részét megismerje és megtanulja. Ez a kötelezettség az un. alapismeretekre érvényes. Más a helyzet az ugyancsak értéket képviselő, magas fokú tudnivalókkal kapcsolatosan /pl. relativitáselmélet/. Ezeket a nagy értékű ismerteket már, a nem kötelező, felsőfokú intézmények prezentálják. Vannak, akik tudás, tehetség, alkotó képesség birtokában, nem csak elsajátítják, de felhasználni is megtanulják ezeket, sőt új ismereteket is kreálnak, értékes alkotásokat hoznak létre. Einstein egyik figyelmet érdemlő gondolata a következő: „Mindenki úgy tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud és megvalósítja.” Két érdekes probléma hever az eddig mondottakban. Az egyik, hogy a civilizált társadalom a tanulás kötelezettségét előírja és a tudás bizonyos hányadát be is vasalja. Ezzel tudatosan és tervszerűen növeli az emberek műveltségét. A másik érdekesség, hogy nagyon sok tudnivaló megismerését lehetővé teszi, szorgalmazza is, de számol azzal, hogy az emberek egy részének képességei, törekvései ezek érdemleges hasznosítását gátolják. Mégis, mert fontosak, szükségesek és, mert tudja, hogy van olyan emberi kapacitás, amely megbirkózik az ilyen feladatokkal, lehetőséget teremt ezek propagálására, sőt oktatására is. Továbbá, mert van esély, hogy az eddig meg nem oldott feladatok megoldásához a szükséges ismertek felderítése is sorra kerülhet, jelentős költségvetési tételeket biztosít a kutatásra.

Gondolatmenetünk oda tendál, hogy kimondjuk: a tanulás egymásra épülő, értéket gyarapító funkciója lehetővé teszi az kreativitást, ám ez költségvetési fedezetet feltételez.

A címben felsorolt fogalmak értelmezése:

A tanulásról szóló felfogásunk alapja az a pedagógiai viszony, amely a pedagógiai praxisban valósul meg. Elemei a következők:
Az e n t i t á s /objektiváció, eszme, tudásrendszer, képesség, magatartás, stb./ amelyet az állam, ill. a társadalom a közjó szempontjából tanulásra szükségesnek ítél, vagyis az é r t é k.
Az e g y é n, aki az értéket elsajátítja, azaz a t a n u l ó.
Az a s z e m é l y, aki az érték elsajátításában tevőlegesen közreműködik, aki t a n í t.

Mint minden, sajnos ez a három elem is tartalmazhat fogyatékosságokat. Hibás lehet az érték preferálása. A tanuló lehet pl. érdektelen, hanyag. A tanító képességei, képzettsége lehet hiányos. Zsolnai ezek mindegyikét a pedagógiai patológia esetének minősíti. Ezt a megítélést súlyosnak véljük. Szerintünk inkább fogyatékosságokról van szó. Azt viszont nem vitathatjuk, hogy eredményrontó tényezők, a tanulás eredményességének gátlói.
A pedagógiai praxis eredménye, kedvező esetben, a tanuló által elsajátított értékek felhalmozódása és rendeződés a tanuló tudatában: a t u d á s. A rendezett ismeretrendszer pedig alap, bázis a végzendő tevékenységhez. Az alapképzés á l t a l á n o s humán, reál és művészeti ismereteket ad. Ezek szerepe a végzendő munka szellemi megalapozása. Az élet által napirendre tűzött, ill. lehetővé tett konkrét munka persze még szakmai értékként értelmezett ismereteket és gyakorlatot is feltételez. Kívánatos megjegyezni, hogy a manapság is sokak szerint elvárható magas fokú gyakorlati felkészültséget az közoktatástól, de a szakiskolától, egyáltalán az iskolától elvárni irreális. Persze azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a szellemi mellett a f i z i k a i munkának is be kell épülnie a köz- és a felsőfokú képzésbe. De jó szakembert a gyakorlat farag! Az általános, és a szakismeretek birtokában végzett gyakorlati munka produkálhatja az igényelt munkaeredményeket. Az a megjegyzés még ide kívánkozik, hogy a nagyobb általános műveltség még a napi tevékenységben is hozzájárul a jobb eredményekhez, és fokozott mértékben hasznosodik a magasabb igényű munkavégzésben.
A t u d á s az elméleti és a gyakorlati ismeretek összessége, ezek rendszerezettsége. Az így értelmezett tudás pedig biztos alapja, az eredményes tevékenységnek, de az ismeretek folytonos gyarapodásának is.
A tanulás, a tudás és a tehetség az a l k o t ó m u n k a feltételei, de nem elegendő biztosítékai. Az igen sok személyiségben meglévő alkotó munkára való hajlam, képesség, nem mindig érvényesül. Pl. mert számos esetben, nincs, aki felismerné, és ezért homályban marad, sőt elkallódhat. Még gyakoribb, hogy a tehetség azért marad látens, mert nem volt alkalma, indítéka arra, hogy megmutassa magát. Igen gyakori, hogy elmarad a megismert tehetség segítése.
Adósak vagyunk a tehetség fogalmának tisztázásával. R e n z u l i n szerint a tehetség megnyilvánulhat:

– átlag feletti általános,
– átlagot meghaladó speciális képességben,
– kreativitásban, /alkotó-, teremtőképesség, képességek együttműködése az alkotás iránti elkötelezettségben./

/Erre a kérdéskörre: a t e h e t s é g f e l i s m e r é s é n e k és s e g í t é s é n e k kérdésére még visszatérünk!/

A fentebb mondottak miatt elkerülhetetlen, hogy a tehetségtan /talentológia/ és az alkotástan /kreatológia/ alapkérdéseiről is szót ejtsünk. /A piros aláhúzásokból is kiderül, hogy ez a két fogalom annyira új, hogy az internet sem vette még fel a szótárába./ Többek között Zsolnai használja ezeket, és közben azt is elárulja, hogy mi a mondanivalójuk. A tehetségtan és az alkotástan közös és megkülönböztető jegyekkel is rendelkezik. Közös bennük, hogy az alkotással, az értékek preferálásával foglalkoznak. A tehetségtan az embert, az értékek megismerőjét, felismerőjét vizsgálja, az alkotó személy eredeti, egyedülálló teljesítményével, a teljesítmény létrejöttével, a teljesítő személyiségével, az alkotástan pedig az alkotást magát veszi górcső alá, a pszichológiai tudományok /alkotáspszichológia, alkotástipológia, alkotásmódszertan, stb./ szemszögéből. Összegezve tehát, a talentológia az alkotó személyiséget, munkásságát tekinti tárgyának, a kreatológia pedig az alkotás folyamatát, az alkotást magát vizsgálja. /A mondottak egyértelműn utalnak a kölcsönösségre./
Néhány gondolat az alkotó tehetség felismerésének és segítésének kérdésköréből.
Ezt a témát sokan, sokféleképpen feldolgozták már és napirenden is tartják. A dolgunk ezért mind össze annyi, hogy utalunk ezekre. Reményeink szerint nincs egyetlen általános és középiskola sem, ahol ez a feladat ne lenne folyamatosan napirenden. Ám, ha azt a kérdést fogalmazzuk meg, hogy egy-egy osztályban a tehetségek milyen arányban váltak ismertté, már más lesz a mondanivalónk tónusa.
Elsőnek idézzük fel azt a tényt, hogy az ép, az egészséges gyermekek mindegyike, igaz más-más téren, értékeket hordoz, akkor is, ha mint rendesen, erre csak a hivatott gondol. /Megjegyezzük, hogy a hivatását végző pedagógus egyik fontos feladata a tehetségek felismerése és felkarolása. Nem ritka az sem, hogy bizonyos körülmények között, az osztálymunka segítője egy-egy tehetséges gyermek. Segíthet pl. az elkapatott gyermekek valóságos értékeinek megláttatásában.
Az alkotó tevékenységre való alkalmasság, képesség az iskolában, a legkülönbözőbb módon nyilvánulhat meg: pl. a gyorsan elvégzett feladatmegoldásban, a munka precizitásában, küllemében, a gyermek megjelenésében, magatartásában, stb. Ezek a különböző utalások mind-mind lehetőségek valamilyen képesség tényleges meglétének felderítésére. /A munkának ez persze csupán a kezdete./ Ebben a fázisába a cél a valóságosnak bizonyuló tehetség megállapítása. A tenni való dandárja csak ezután következik: külön feladatok kreálása, társak segítése, beszélgetés egy-egy témáról, azaz egy individuális segítségnyújtás a közösségen belül a tehetségnek alkotó személyiséggé válása érdekében. Igen nagy feladat ez a pedagógus számára. Mert egy-egy osztályban számos hasonló tennivaló valószínű, a mindennapi osztálymunka mellett, ill. közben, nem csoda, ha a kolléga elfárad. Mivel minden tehetség egyenként és összességében is érték, a hivatás-, a küldetés-tudat nem engedheti ezek elkallódását!
Zárásként néhány szó az oktatás-irányításról:
A pedagógus munkát végzők és ennek a munkának minden érintettje /gyermek, szülő, különböző közösségek/ hálásak, ill. hálásak lehetnének, azért ami az elmúlt közel négy évben az oktatásügyben történt. Joggal korszakalkotónak minősül a pedagóguspálya-modell és a vele járó fizetésrendezés, /úgy is, ahogy erre az anyagi feltételek csak fokozatosan voltak megteremthetők./ Jogos az-az igény is, amit az előléptetések feltételeként elvárnak. Esedékes és kívánatos volt a közoktatás állami kézbe vétele. Mind a modell megalkotása, mind a központi irányítás kivitelezése természetszerűen okozott zökkenőket. Ezek elviselhetők és ahol szükséges korrigálhatók. A közoktatás tartalmi fogyatékosságainak felszámolása pedig, egy csapásra, lehetetlen. A korábbi oktatás-irányítás közismert bűneinek megbocsátása megtörténhet, de hatásának káros következményei, évek múltán is csak nehezen számolhatók fel. Az általános iskolai munka elégtelenségének következményeit a középiskolák, a kettőét együtt pedig a felsőoktatás néhány évig még megsínyli.
Sajnálatos, hogy a tennivalók tömkelegében néhány zavaró momentum is becsúszott. Felesleges teher a kollégák munkaidejének adminisztrálása, és bántó, meg haszontalan is. Izgalmas számukra a szakfelügyelet. Részletes tájékoztatást vártak volna erről, és a feljebbsorolásukkor esedékes megmérettetésről is.

Javaslatok:

A pedagógus pálya presztízsének növeléséhez a hallgatói ösztöndíj, minden bizonnyal hozzájárul.
Szükség lenne a társadalmi elismerés, megbecsülés megszerzésére is. Az iskola, az iskoláztatás szerepe igen megnőtt, de a pedagógusok megbecsülése sok kívánnivalót támaszt.
Meggyőződésünk, hogy a közoktatás színvonalának növeléséhez a szülők megnyerése, és aktív támogatásuk elengedhetetlen. A szülők felelősségtudatának felélesztéséhez széleskörű társadalmi akcióra van szükség. A civil egyesületek és a kormány ezt a nyár folyamán napirendre tűzhetné.
Az iskoláknak a mai, nem kevés feladatuk mellett, pedagógiai központoknak is lenniük kellene, mert az iskola körzetében lakóknak ez elemi érdeke. Sok szülőt érdekel számos pedagógiai probléma.
A tankerületi vezető és minden iskolaigazgató elsősorban pedagógiai vezető legyen, és e mellett lássa el az egyszemélyi vezető megrostált feladatait. Az egyéb igazgatási feladatokat a helyettesek végezhetnék, ésszerű munkamegosztásban.
Ez utóbbi gondolatokat a gyakorló pedagógusok közül jó-néhány ismerős, rokon kolléga vetette fel. A közvetlen tapasztalatunk is az, hogy jogosak ezek, és vannak még itt el nem mondott egyéb jogos észrevételek is. Tudomásunk van arról is, hogy a minisztérium részéről a tájékoztatásra, de a korrekcióra is nagy a készség.
Mondanivalónk témája a tanulás, tudás, tehetség, alkotás. Erre visszatérve, a befejezés szándékával mondjuk, hogy kollégáink felkészültségüket, tapasztalataikat felhasználva, kritikával hasznosítsák, amit szerény mondanivalónkból érdemesnek tartanak. Talán mégsem igaz:, hogy „Nil novi sub sole” /Nincs új a Nap alatt./


Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.