Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-load.php on line 24

Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-includes/load.php on line 333
CSODABOGARAK @ Gondolatok oktatásról nevelésről…

CSODABOGARAK

This entry was posted by on szerda, 28 január, 2015 at

A világ tele van érdekességekkel. Színes a természet, de a társadalom is. Nagyszerű nézni, ahogy rügyeznek a fák, hajtanak a bokrok ágacskái. Ahogy sarjad a fű, nő a friss szőlő- vessző. Érdekes betekinteni egy óvodába az apróságok közé. Egy üzemcsarnokban megnézni a sürgés-forgást. Egy irodában a rendet, a pedantériát. Ellesni egy bírósági tárgyaláson a vádló és a védő érvelését. A természet és a társadalom a rendet preferálja. Megköveteli az embertől az értelem szerinti magatartást, a fegyelmet, a normális viselkedést, az ésszerű életvitelt. Ez az általános! — Eszerint kellene a dolgoknak folyniuk, így lenne jó mindenkinek: fűnek, fának, állatnak. embernek.

Az emberi valóság azonban más. Színesebb, ha tetszik zagyvább.

Nekem most a nem jellemzőről, az emberek közötti különlegességekről, az emberi „csodabogarakról” van némi mondanivalóm. Vegyük mindjárt a korosztályomat, az öregeket, mondjuk nyolcvanon felül. Tisztelet a kivételnek. Vannak százasok is akik „százasan”élik, szerencséjükre, vígan tengetik az életüket. De bizony a döntő többség különccé, csodabogárrá válik. Közülük a többség bizony  szellemi és testi elesettséggel van „megáldva”. Róluk a humánum által megkövetelt tisztelet hangján illik szót ejteni. Nehéz nekik! A bonyolult életvitel még azzal is megterhelte őket, hogy utolsó idejükben úgy viselkednek, úgy élnek, hogy már nem tudnak önmagukért semmit sem, felelősséget végkép nem, vállalni. Ők is csodabogarak. Ők, azonban kegyelmet kaptak, hogy testi meglétük elviselhető maradhasson és szellemük is pislákolhasson legalább, sőt néha még „lángra is lobbanhasson.” /Ilyenek is, nem kevesen vannak/. A többi közül kerül ki a „Csodabogarak” egyike – másikja. Kellemetlenek ők, de azért nem veszélyesek. Inkább a bogaraik miatt kell velük foglalkozni. Van egy-egy rögeszméjük, ezt, azt képzelnek magukról.  Nehezen várják ki az esedékes történéseket, az lesz a jelmondatuk: „Adjad uram, de mindjárt!” Türelmetlenek, de megbékélésre is hajlanak. Vitatkoznak, zavarja őket, mert nincs igazuk. A partnert marasztalják el. Aztán hamar megbékélnek és várják a következő elmarasztalni valót. Égnek, mert már nem sokáig!

A másik „Csodabogár” az újságíró. /Amit róla írok nem általános érvényű, de kevés a kivétel!/ Ő már a nemkívánatos kategóriába tartozik. Hatalma van, de élni vele nem tanult meg. Visszaélni annál inkább. A másik jellemzője, hogy a hazugságot nem tartja undorítónak, ellenkezőleg megengedhető eszköznek, céljai elérése érdekében. A harmadik

Fő bűne hogy esetenként valaki mást szolgál, dús pénzekért. Az előbb röviden, négy sorban itt együtt van a róla alkotott általános megítélés lényege. Csodabogár, a kártékony fajtából.  Mellesleg arra is hajlamos, hogy keverjen-kavarjon. Ha napjainkban egy-egy párt korifeusa, szócsöve, akkor ez a státusz különösen alkalmas, hogy kiélje valódi énjét.— /Persze tudom, hogy most esedékes lenne a híreket továbbító pozitív szerepéről is szót ejteni. Meg is tenném, ha nem a csodabogarakról beszélnék./

Az imént utaltam már arra, hogy ki a harmadik „Csodabogár”: a politikus, ill. közülük, aki a közszolgálat helyett, mellett saját zsebét tömi. Ráadásul azt gondolja, hogy érdemei hegycsúcsként magasodnak. A politika, mint közszolgálat, az egyik elengedhetetlen tevékenység minden emberi közösségben. Már a család is igenli az érdekeit szolgáló szervezést, vezetést. Ez már elemi politika már. Elengedhetetlenül szükségessé vált, amikor őseink családdá szerveződtek. És mindaddig pozitív szerepet játszik, amíg a kisebb, vagy a nagyobb közösségek érdekeiben, azaz közösségi érdekben tevékenykedik. Csakhogy az ember egyik ősbűne a nagyra vágyás. A másik, a gazdagodási vágy, aminek következtében, háttérbe szorul minden más, minden. ami emberi, ami az ember számára a megmaradás, az együtt élés, az együtt munkálkodás feltétele. Eluralkodik a z emberi munka gyümölcsének az igazságtalan elosztása, a k i z s á m á n y o l á s.

A politika tehát korunkra, szükségessége mellett, óriási teherré is vált. Ha nem sikerül szennyétől megtisztítani, elveszejt.

A fent körülírt három „csodabogár” tulajdon képen két kategóriába sorolható.  Az öregember állat, a maga genetikai és pszichikai eredetű bogaraival, fogyatékosságaival az élet természetes, kiküszöbölhetetlen. Utolsó szakasza. Nincs eszköz kiiktatására, ha meg mégis lenne, ill. ha alkalmaznák, akkor, embertelensége miatt, a kulturált társadalom tiltakozna ellene.

A másik csodabogár „fajta” merőben más megítélésre szerzett „érdemet”. Még magyarázkodásra sincs jogosultságuk. Annyira bűnösök és kártékonyak, hogy kegyelemre sem tarthatnak igényt. Országon belüli, országok közötti machinációikból többet már nem visel el az emberiség. Mert újságíró, politikus nélkül a modern világ elképzelhetetlen, tőlük várjuk a megújulást, a tényleges közszolgálatot. Másként és az anyagiakról is szólva: a megszolgált bérre mindenki jogosult, a politikus, az újságíró is. Mindössze a hivatásszerű, a közösséget szolgáló tevékenységre tartunk, ezért igényt. Azaz tartsák nyilván, hogy az újságírás, politika közszolgálat. Erre feladatra jött létre, ez a funkciója.  Attól újságíró, attól politikus vaklaki, hogy meg tanult élni a hatalommal és nem él vele vissza, meg, hogy sosem hazudik.

Csodabogár számos vénember. Ezt toleráljuk. Az itt szóba hozott másik két „Csodabogár” azonban, kíméletet nem érdemem, amíg csodabogár önmagát fel nem számolja.

Budapest, 2015. január 4.


Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.