Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-load.php on line 24

Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-includes/load.php on line 333
ERKÖLCS – FELELŐSSÉG – SZABADSÁG @ Gondolatok oktatásról nevelésről…

ERKÖLCS – FELELŐSSÉG – SZABADSÁG

This entry was posted by on kedd, 22 január, 2013 at

             Erkölcs – felelősség – szabadság                                                                   

A napokban idősebb fiam megrótt, mondván: „ nem teljesült az a terved, hogy megírod az . erkölcsről vallott nézeteidet. Mondta, tudja a téma kényes. Sokan sokféleképpen gondolkodnak róla.”- Minap történt, hogy sok időm lévén rejtvényt fejtettem. A sok blőd, semmitmondó, vagy éppen szaftos megfejtés között akadt egy, amire oda kellet figyelnem:” A lavinában egy hópehely sem érzi magát felelősnek ”- Vajon az embergörgetegben lévő pehely  sem érzi magát annak?  Hajlamos vagyok azt mondani, hogy nem bizony! Pedig hát az embernek van akarata, választási lehetősége. Mégis hagyja sodortatni magát? A tömegpszichózis ellen nincs védelem? Annak ki vagyunk szolgáltatva?

A múlt év decembere óta látott néhány százas egyetemista, középiskolás felvonulás, úgymond demonstráció, részvevői sem érzik felelősnek magukat? – kérdezném, ha várhatnék   választ.

Persze megint egészen más a minap tartott Köznevelési Konferencián vitézkedő három fiatal magatartása. Ők megkapták minősítésüket egy oda hivatalos felnőttől:”a fiatalurak adtak egy pofont szüleiknek, azzal amivé lettek.”  Minősítették magukat azzal is, hogy „dolguk végeztével” elfogyasztottak néhány szendvicset és  odébbálltak. Felelősségről nem akartak tudni. Nekem meg Shakespeare Macbethjét juttatták eszembe. „Ha trónra  szánt, emeljen rá Sors.  Én semmit sem teszek.”Meg Lady Macbethet és hát a vészbanyákat. Van aki uszít, van aki felelősséget elhárít. Mondhatjuk ilyen a világ. De nem mondjuk, nem igaz!

Fiam buzdítása, meg a fentiek sarkallnak, hogy keressem a ma élő erkölcs mondanivalóját  Elsőként egy általánosan elfogadott definíciót, mindenek előtt azért, hogy ahhoz alkalmazkodva fejtsem ki gondolataimat. Ilyennek tűnik az alábbi: „Az erkölcs a magatartást irányító, a megítélést segítő, társadalmilag helyesnek ítélt szabályok összessége, ill. ezen szabályok érvényesülése. Erkölcsös, aki az erkölcs szabályai szerint él.” Ezek a szabályok társadalmi termékek, ill. a társadalom által elfogadott követelmények. –  Mivel az emberi közösségek nagyon heterogének, az erkölcsi szabályok is eltérhetnek. Ha az erkölcs tartalmáról gondolkodunk, beszélünk, meg kell mondanunk, hogy melyik társadalmi csoport

felfogását képviseljük. A továbbiakban a konzervatív erkölcsről lesz szó. Ezt azért tartjuk helyénvalónak mert korunkban, Európa történetét is figyelemben tartva, ennek az álláspontnak az elfogadottságát látjuk a leg megalapozottabbnak és a legszélesebb körökben elfogadottnak. Azért is mert, a keresztény teológia az egyedüli, amely folyamatosan gondját viseli ennek a kérdésnek, ez az  az erkölcstan amely keresztény álláspontot képviselve is összemberi értékeket mond magáénak. Értékrendjének fundamentuma a szakralitás mellett az ember élete, méltósága, közösségei, környezete, tulajdona, alkotásai. Az igazságosságon, a szereteten, az emberi jóságon, stb. nyugszik. A tízparancsolat pedig azokat az általános, maradandó komponenseket mondja el, amikre az emberiségnek hosszú időn át szüksége van.

Vallja, hogy az egyes ember szabad akarattal bír és hogy ebből származik szavaiért, tetteiért a felelőssége. A szónak, a tettnek ugyanis mindig van alternatívája. Tehát a szabad akarat lehetőség a jó választására. A rossz választása pedig a felelősségre vonást  vonja maga után.         Amit választunk azért felelősséggel tartozunk!

Az erkölcsi szabályok antropológiai jellegének, társadalmi hatásainak biztosításáért a legtöbbet a keresztény egyházak tették Európában, ill. a keresztény világban. A Második Vatikáni Zsinat /1962 – 65/ pl. a béke, az igazság, a biológiai etika kérdésköreivel foglalkozott igen behatóan. Úgy ítélte meg, hogy ezek korunk igen fontos etikai gondjai,. ezeken a területeken szenved legtöbb hiányt az emberi együttélés. Jelezte azt a felelősség tudatot, amit az emberiség egészéért érez. Kifejezetten hangsúlyozta, hogy a politika egyik elsőrendű tennivalója, társadalmi elvárás, hogy megszabaduljon, mindennemű erkölcsbe ütköző tevékenységtől. Érvényesítse jogrendjében is az etikai elvárásokat. Nem kétséges, hogy a   politikai erkölcs bázisa is az erkölcsteológia. Ez a tény kötelezi a politikusokat, és nem az  egyház akaratából, hanem társadalmi érdekek miatt.

Az egyházak számolnak azzal is, hogy az  erkölcs elvárásait sem az egyes ember,sem a közösségek nem mindig képesek betartatni. Ezekben az esetekben a szabályok az iránytű, a jelzőoszlop szerepét töltik be. Módosítások, kiigazítások, újragondolások, stb. válhatnak szükségesekké. Ezek halogatása, még inkább tagadása, csak tetézi a bajokat.

A szabad akarattal visszaélve jutnak el egyesek, akár csoportok, az erkölcs más és más értelmezéséhez. Pl. ahhoz az állásponthoz, hogy kinek- kinek egyéni dolga  dönteni, hogy mit tart erkölcsösnek, mit jónak, mit rossznak. A liberális „eszmeiség” pl. hazug módon bánik az emberi szabadsággal. Beszélnek ugyan róla, de maguk is tudják, hogy a jólét szabadsága csak munka árán valósulhat meg, annak mennyisége és minősége alapján. A munka feltételeinek megteremtése viszont, szerintük már nem az ő dolguk. Csak az foglalkoztatja  az „eszme” képviselőit, hogy saját jólétük legyen minél inkább rendben. Ennek a nézetnek a gyökere az értelmiség egy részének „elit képzetéből” fakad. Azt a képzetet vallják, hogy a tudás világában az értelmiség a meghatározó tényező. Nélküle nincs felemelkedés. Persze igaz, hogy nélkülözhetetlenek. Ám azt sem szabadna feledniük, hogy rajtuk kívül sok és sokkal  nagyobb embertömegek szintén nélkülözhetetlenek.  Megállna az emberiség szekere, ha a munkás és paraszt tömegek nem tennék, szintén nélkülözhetetlen dolgukat. Az itt elit képzettnek titulált jelenség és erkölcsi következményei persze egyszerű, felületes kezeléssel nem oldhatók meg. Nagy körültekintéssel és megfontolt kezeléssel akkor léphetünk előbbre, ha sikerrel munkálkodunk az egyes ember érdekeinek és az emberiség érdekeinek kölcsönös

egyeztetésén, ezen a  kikövezetlen úton.

A kifejtett gondolatok három szorosan összefüggő fogalmat értelmeztek. A gondolatok papírra vetésének indokai fentebb szóba kerültek: fiam intése, a diákok felvonulásai és magatartásuk, azok az erkölcsi és politikai kérdések, amelyek minden  bizonnyal szintén akadályai a gödörből való kikászálódásnak.

A legnagyobb teret az erkölcs kérdései és ebben az egyház  szerepe kapta. A felelősség és a szabadság csupán az erkölccsel kapcsolatosan szerepel. Hiánypótlás, hogy most ezek lényegére is kitérünk: a felelősség az a kötelezettség, amiért valaki elszámoltatható. Létezik jogi és politikai felelősség is. Szabadság az az állapot, helyzet, amelyben valaki független. A felismert lehetőségek között dönthet. Megtehet valamit, amit maga választ./Abszolút szabadság persze nem létezik!/

A tárgyalt három kérdéskör napjaink kardinális társadalmi kérdései közé  tartoznak. A társadalmi légkör javítása érdekében nélkülözhetetlen, hogy az erkölcs, a felelősség, a szabadság  kellő figyelmet kapjon. Gondolkodásunkban, életünk gyakorlatában, mindennapjainkban, döntéseinkben, mindenütt ott a helyük.

 

Nem hagyhatjuk el, hogy a próza mellé a lírát is hívjuk, legyen Ő is társunk a jó és a szép szolgálatában:

Vén- ember, aki vagyok, erkölccsel már alig hadakozok. A múlt egyes epizódjaiért lelkem ugyan még háborog. Nyugovásért Adyhoz fordulok :

.

„ Mikor elhagytak                         , Nem harsonával,

Mikor lelkem roskadozva vittem,Hanem jött néma, igaz öleléssel,

Csöndesen és váratlanul               Nem jött szép, tüzes hajnalon,

Átölelt az Isten.                             De háborús éjjel.

 

És megvakultak

Hiú szemeim.Medhalt ifjúságom,

De őt, a fényest, a nagyszerűt.

Mindörökre látom.”

 

2013. 01. 24.

Érfalvy Ferenc


Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.