VISSZAEMLÉKEZÉS
/A jelen őrzi a múltat. Néha persze kozmetikáz!/
Szerelmünk
Tisztasága, a hegyi forrás vízére,
Mélysége, a tengerek mélységeire,
Ereje a vízesés zajgó zuhatagára,
Nagysága a rónák végtelenségére,
Szépsége aranyhidas naplementére
emlékeztet.
Minden,
A szép téli tájék bágyadt, ragyogó fehérje,
Szilaj szikrázón, rohanó szán csilingelése,
Duruzsoló kályhánk meghitt szobánk szögletén,
Megértő, szelíd szó, megsejtett gondolat,
Ölelés, felejtés, elrebegett mondat,
csak Rólad beszél.
Ez volt:
A Neked aggódva okozott ború, s gyötrelmek,
A tán csak percekre mért szegényes örömek,
Vágyódás és veszély, rajongás és szeszély,
Jövőnk távol ködlő messze fénye,
Egymásba fonódó szívünk minden reménye
mindössze a kezdet.
Budapest, 2015. január 28.