Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-load.php on line 24

Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-includes/load.php on line 333
TÖRVÉNY A NEVELÉSÜGYRŐL, A NEVELŐKRŐL @ Gondolatok oktatásról nevelésről…

TÖRVÉNY A NEVELÉSÜGYRŐL, A NEVELŐKRŐL

This entry was posted by on csütörtök, 13 május, 2010 at

Nem szabad késlekedni. Májusban kritikák jelentek meg az iskolai munkáról, a társadalom egyéb kérdéseinek és az oktatás viszonyának a tarthatatlanságáról. Volt, aki az oktatásügy „vészhelyzetét” konstatálta. Nem megalapozatlanul tették ezt: ugyanis számos az analfabétánk, még több a funkcionális analfabéta. Tény a kontraszelekció jelenléte a pedagógusok körében. Mégis egyoldalú kép ez. Az iskolák, a pedagógusoknak köszönhetően sők-sok értéket, értékeset őriznek. Azok az intézmények, melyek spontán vagy tudatosan kivonták magukat, munkájukat a korábbi oktatásügy irányítása alól, jobb, esetenként jó eredményeket produkáltak.

Elismerve a fogyatékosságokat, ám számolva a megőrzött értékekkel kell most hozzáfogni a megújításhoz, az új közoktatási törvény kidolgozásához.

Az előttünk fekvő vitairat első olvasata nyilvánvalóvá teszi, hogy hatályba lépésével új időszámítás veszi kezdetét az óvodában, az általános iskolában és a középiskolában. Az elmúlt hat évtizedben okozott „elszegényedés” nem folytatódik. A fordulat bizonyítékai már A törvény új vonásai és az Alapelvek című fejezetekben megmutatkoznak. Egyértelművé válik, hogy a gyermekek és a társadalom érdekeit, értékeit akarja szolgálni. A Vitaanyag megcélozza a jelen oktatási-nevelési hibák elhárítását, másrészt határozott utat mutat egy lényegében új nevelési-oktatási szisztéma megvalósítására. A gyermeket fejlesztő, az önerőket felszínre segítő, önmagát és a közösségeket is szolgálni tudó és akaró nevelési metódus megvalósítását szorgalmazza. Tudja, hogy az ember annyiféle, ahány. Ennek megfelelően és a társadalmi szükségletek szerint a képzés személyiséget fejleszt, és közösségi igények kiszolgálására alkalmas embert nevel. Javasol, formájában nem új intézményhálózatot, új szakszolgálatot: mentort, szakértőt, szaktanácsadót, vizsgaelnököt. Érdeme a követelmények fokozatos növelése, valamint a kötelességek és jogok összhangba hozatala.

 A Vitaanyag tanulmányozása közben az alábbi megfontolásra váró észrevételeim születtek: 

  1. Az Alapelvek között szívesen látnék egy passzust, ami bázisát képezné mind a törvény, mind a nevelőmunka elméleti és gyakorlati tennivalóinak. Javaslatom Pálvölgyi Ferenc (Mester és Tanítvány 2009/23, 149.) egy gondolatán alapszik. Alkalmazását az alábbi megfogalmazásban tartom lehetségesnek, szükségesnek: a nevelés-oktatás alapértékei: az ember élete, méltósága, környezete, közösségei, javai, alkotásai, ezek védelme és szolgálata.
  2. A törvénynek a köznevelési törvény címet adnám.

– A vonatkozó életkor (3-18 év) dominánsan nevelőmunkát igényel. Az oktatás is nevelési eszköz, talán a leghatékonyabb (értelmi nevelés).

– Az érett személyiség a 18. életév táján/után alakul ki. Az önfejlesztés szerepe ebben az időben válik lassan meghatározóvá (bár az információ átadása és a tanári munka a felsőoktatásban is képvisel nevelő momentumokat).

– A miniszter (államtitkár) „nevelési-oktatási” címet viselhetne.

– A vitaanyagban számos helyen, helyesen, a nevelés-oktatás megjelölés szerepel.

– (A felsőoktatásban az „oktatás” megjelölést meghagynám.) 

  1. A Köznevelési Törvény célját a köznevelés szabályozásaként értelmezem.
  2. A köznevelés (-i rendszer) célját az alábbi részletes megfogalmazásban ajánlom: az ember biológiai és társadalmi szükségleteinek szolgálata, szellemi (tudati) fejlődésének elősegítése: a test fejlesztése, erősítése, edzettségének, munkabírásának (tanulási képességeinek) fokozása, a higiéné szükségének felismertetése. A társadalom életében való részvétel megalapozása. Ismereteinek, képességeinek, jártasságainak, attitűdjeinek, erkölcsi értékrendjének, akaratának, érzelemvilágának erősítése, gazdagítása. Az alakuló személyiség harmonikus társadalmi illeszkedésének segítése. Hazafiságra, a nemzet, az ország építésére és védelmére való készség kialakítása. „Célja továbbá…. aktívan részt vesz.” – ig.
  3. A követelmények jelentős emelése igen indokolt. A középszintű érettségi „átkeresztelésével” nem értek egyet. Nem kellene erőltetni az érettségizettek számának növelését. Ez ugyanis azt vonja maga után, hogy már nagyon szűk, igen gyenge ismerettel, elemi intelligenciával nem rendelkező fiatalok mondhatják magukról, hogy érettségizettek. Talán nem kellene megalapozatlan, téves ítéletalkotásra késztetni a fiatalokat és önmagunkat.
  4. A nemzeti Alaptanterv iránt támasztott alapkövetelmények teljesítése feloldja a ma érvényben lévő ellentmondásokat, igénytelenséget. – Tervezetének elkészülte után széleskörű véleménycserére van szükség. Időnkénti korrekcióval így is számolni kell, egyrészt, mert a tartalmi követelmények növelése egy csapásra nem keresztülvihető, másrészt, mert a nevelés-oktatás elméletének a fejlődése (például konstruktivista pedagógia) is napirenden van.
  5. A tehetséggondozás mindig időszerű munkájába a szülő bevonása is indokolt. A módszert úgy képzelem, hogy az óvodába lépéskor az óvodapedagógus beszélget a szülővel a korán megmutatkozó kedvező jelekről. (Igaz, a szülő elfogult lehet, ám ez hamar kiderül.) A szülővel történő együttműködés az általános- és középiskolás korban is indokolt. Az egyeztetés és a szakmai tapasztalatok nyilvántartását, talán, már az óvodában nyitott könyvecske tartalmazhatná, ami a gyereket a pályaválasztásig kísérhetné. Sőt, a tudományos diákköri, majd a tudományos felkészítési időszakban is segítség lehetne.
  6. A finanszírozás is állami feladat! A mostani rend (állami, fenntartói, intézményi) igen megnehezíti az anyagi ellátást. Következmény: a sok súrlódás, elégedetlenség az intézmények ellátottságának egyenetlensége stb. Egységes állami finanszírozásra lenne szükség.
  7. A köznevelés hivatali irányítása lehetne egyszerűbb. Az elvi irányítómunka minisztériumi feladat. A megyei kormányhivatalok elláthatnák a szakfelügyeletet, az OH feladatait, a tanterv, a nevelési terv ellenőrzését. A fenntartókkal, az intézményeknek építészeti kérdésekben kellene csak egyeztetni falu-, városrendészeti szempontból. Az egyházi- és magánintézmények egyezkedés alapján vállalhatnának anyagi terheket. A szakmai ellenőrzés kettős jelleget kaphatna, az állami ellenőrzés jogát ezekben az iskolákban is meg kell tartani.
  8. A szakmai ellenőrzés újraszervezése igen indokolt. Nélküle az irányító munka is megalapozatlanabb lenne. Az intézmények, csupán belső ellenőrzéssel, reális önértékelés esetén se kaphatnak elegendő szakmai segítséget, nem használhatják a szakfelügyelők szakmai tapasztalatait, hozzáértését. A külső ellenőrzés önmagában is jelentős inspirációt jelent. – A szakértőket és a szaktanácsadókat a megyei kormányhivatalok szervezésében működtetném. Az intézmények anyagi és szakmai helyzetét közvetlenebbül érzékelve, az OH munkakörét is gyakorolva szilárdabb megítélés volna lehetséges. Az iskolák munkájának, szükségleteinek számbavétele, a közvetlenebb irányító-és ellenőrző feladatok ellátása hatékonyabb lenne egy új lépcső (járás, kistérség) beiktatásával. A középfokú intézmények kormányhivatalhoz való tartozását nem kérdőjelezném meg.
  9. Az általános iskolára háruló feladatok körül a felzárkóztatás adja a legtöbb gondot, munkát. A ma adott körülmények között a gyermekek jelentős hányada szorul külön segítségre. Ezért, és hogy a nevelőmunka jobb eredmények irányába elmozdulhasson, legalább átmenetileg, ott, ahol erre szükség van, lehetővé kellene tenni a 15 fő körüli osztálylétszámot.
  10. A jogszabályok jegyzékébe azok a problémák kerültek, nagyon indokoltan, amelyek törvényi szabályozást nem igényelnek, illetőleg azok, amelyeket gyakran kell változtatni, módosítani.
  11. Vajúdás után szántam rá magamat, hogy javasoljam a törvény „függelékébe” néhány alapfogalom definíciójának (körülírásának) a szerepeltetését. (Egységes értelmezés, fontos fogalomtartalmak!)

a)      A nevelés az a pedagógiai folyamat, amely az ember biológiai, társadalmi, tudati adottságait fejleszti szakember irányításával, a nevelt aktív közreműködése mellett.

b)      Az erkölcsi nevelés az a pedagógiai folyamat, amely plurális környezetben stabil és ésszerű értékeket képvisel úgy, hogy az életben jelentkező problémákat kritikusan és alkotó módon megoldani törekvő embereket nevel.

c)      A személyiség az ember biogén és szociogén (tudati) összetevőinek organikus egysége, exogén és endogén erők együttes hatására alakul ki, változik, fejlődik, lehetővé téve a megkülönböztethetőséget, a felismerhetőséget.

d)      Az oktatás a nevelés legfontosabb eszköze (értelmi nevelés), új ismereteket közvetít, amiket a tanuló igyekszik megérteni, és konstruktív módon bedolgozza meglévő ismeretei rendszerébe.

(A meghatározásokat úgy interpretáltam, ahogy azokat valaha tanultam, és ahogy kilencven éves agyam megőrizte azokat.) 

Az életpályamodell tervezet szakszerűen átgondolt, precíz munka. Bevezetését aktuálisnak és igen hasznosnak vélem. Esszenciája: Igényes munkát, illő bért! 

Új világ van születőben az iskolákban. Kodály szavaival kérem: „Tanügyi Bácsik! Engedjétek énekelni a gyermekeket!”

Comments are closed.