Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-load.php on line 24

Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-includes/load.php on line 333
CENTRUMBAN A MORÁL @ Gondolatok oktatásról nevelésről…

CENTRUMBAN A MORÁL

This entry was posted by on szerda, 7 december, 2011 at

Megjelent:

Mester és Tanítvány 27.

2010. augusztus 132.o.

 

Elolvastam a Szárny és Teher (ajánlás a nevelés-oktatás rendszerének újjáépítésére) c. fajsúlyos összegezést.

Egy alapos átszervezést az oktatásügyben minden érdekelt elengedhetetlennek tart. Engem az esedékes tennivalók közül elsősorban a nevelés, azon belül az erkölcsi nevelés megújítása foglalkoztat. Az ehhez a témakörhöz illeszkedő gondolataimat vetem itt papírra, mert a fejlesztő munka lényege a nevelés, és mert a mai hazai válságjelenségek közül az erkölcsi züllést tartom, egyrészt mindenre kiterjedőnek, másrészt a legveszélyesebbnek. „… ha az erkölcs megdől, Róma rabigába görbed”, figyelmeztet a múlt. – Az iskola ma még őriz fontos nevelési-oktatási értékeket, ám ránehezedik egy sor téveszme (tudásgyár, szolgáltató intézmény, vegyük át a termelés módszereit), a rohampszichózis, a globalizmust szolgálni akarása, a nevelő-oktató munka és a pedagógus lebecsülése, stb. (Itt jegyzem meg és húzom alá, hogy az oktatást eszköznek tartom. Igaz, a nevelés legfőbb eszközének!)

 

Átfogó, mindenre kiterjedő összegezést a már idézett Szárny és Teher c. munkában találtam. Én csak résztennivalókkal foglalkozom, olyanokkal, amelyek elhanyagolása, vagy átértelmezése káoszhoz vezetett a múltban, s amelyek az iskolák érdemleges, hatékony munkáját csaknem ellehetetlenítették.

 

Előzetesen egy hézagos történelmi vázlat az iskola, a nevelés múltjáról:

Az ifjú nemzedék nevelése a régmúltban a szülő és a közvetlen közösségek feladatai közé tartozott. A korábbi nemzedékek felhalmozott tapasztalatainak a summáját átadták az utódoknak. Ez azzal is járt, hogy, mert a fiatalság könnyebben, eredményesebben akarta elvégezni tennivalóit, nemcsak átvette a régit, de saját tapasztalata, gondolkodása eredményeivel bővítette, gazdagította is azt. Javult a munka eredményessége, szaporodott, de korrigálódott is az ismeretanyag. Lassan megszületett, külön vált az ismeretközlő személye, megjelent az iskola szükségessége. A sumerok 3000 évvel ezelőtt leírták, hogyan kell földet művelni, szántani, vetni. A leírtakat az olvasni tudók felolvasták, elmondták a földművelőknek. – Hazánkban az első iskolát a Szent Márton hegyen kolostorukban a Bencések alapították 996-ban, előbb, mint Szent István koronát kapott. Innen számítva a 2009/10-es tanév az ezertizennegyedik. – Mekkora távlat. Mekkora utat járt be a tanügy kies hazákban! Az egyházi iskolák elemi, vallásos ismereteket nyújtó intézményeitől az első (pécsi, budai, nagyszebeni) egyetemig, a ma megújulásra váró, felmérhetetlen értékeket megőrző iskolák sokaságáig. Virágzó évtizedek. Tatár-, törökdúlás, Trianon hatása, hogy csak végleteket jelezzek. Jellemző, ami a haza megcsonkítását követte, Klebelsberg nevével fémjelezve. Visszafejlődés a szovjet megszállás idején, zuhanás az iskolák államosítása következtében. Ismét éledés 1989-től, az egyházi iskolák újjászervezésével, párhuzamosan „a sokoldalúan fejlett ember” víziójával, majd a szociálliberális ámokfutás veszélyeivel szemben. – Ma ismét reális remény, hogy az új oktatásirányítás talán már a 2010-11-es tanévben megkezdi, és fokozatosan véghezviszi a feltétlenül szükséges tartalmi változásokat, hogy az iskolák magukhoz térhessenek, tehessék a dolgukat: nevelhessenek, taníthassanak.

 

Az új oktatásirányításnak – tudjuk – nem lesz könnyű dolga. Az előkészületek nagyon is sok segitséget jelentenek, ám mérhetetlenül sok még a feladat.

 

  1. Alapkérdéssel kezdem.

A tudatos pedagógiai tevékenység mindig is feltételezte a célra irányultságot. A cél megfogalmazása a mai plurális viszonyok között csaknem lehetetlen, ha mint eddig, valamely társadalmi osztály vagy ideológia elvárásait akarjuk érvényesíteni. (A többi társadalmi csoportnak ez derogálna!) Az is kivihetetlen, hogy minden réteg, ideológia érdekeit külön megfogalmazva, rétegiskolákat szervezzünk. Miután a mai plurális társadalom felszámolását semmi sem indokolja, sőt megmaradását szinte mindenki evidensnek tartja, a pedagógia egyik feladata megtalálni azt a közöst, ami minden csoport, a teljes népesség valós érdekeit kifejezi, és ami egyidejűleg a gazdasági és az általános kulturális fejlődésének is bázisa. Van ilyen közös alap, mi magunk, azaz az ember. Köztudott, hogy minden ember egyidejűleg biológiai, szociális és szellemi lény. Persze az egyes ember személyiség is: az ember általános jellegének egyedi, sajátos konkrétsága. (Ember, egyidejűleg személyiség.) Az embernek, mint biológiai lénynek egészségre, edzettségre, munkabírásra, szórakozásra, stb. van szüksége. Szociális lényként sokféle társadalmi viszonynak az „eleme”, bizonyos társadalmi szerepeket tölt be („játszik el”), szellemi tevékenységet folytat: gondolkodik, akar, erkölcsiséggel, jellemmel rendelkezik. –   E két jelleg egysége adja a nevelési cél megfogalmazásának az alapját. Eszerint a cél, az általános emberi (biológiai, szociális, szellemi) fejlesztése, a személyiség (az egyediség) fejlesztésével párhuzamosan. Ez a munka a szülő, a pedagógus, a társadalmi és a természeti környezet, valamint az egyén együttes, egymást kiegészítő tevékenysége. Az ember exogén és endogén erők hatása, kölcsönhatása eredményeként fejlődik, lesz más, fejlődik, nevelődik. – Lesz többet érő!

 

Azt gondolom, hogy a nevelési célnak is megvan a maga történetisége. Szerintem abban az értelemben, ahogy erről Heller Ágnes beszél a genezis könyvének elemzése során, indokolva, miért szereti olvasni a Bibliát: „… az ezeken a szövegeken való gondolkodás kivezet – az éppen most – imádatába beleszédült korunkból, mivel minden, amiről itt szó van, túlmutat az időbeliségen. A nagyon ősi nagyon jelenvaló, a nagyon jelenvaló nagyon ősi.”1 A múlt, a jelen és a jövő egymásra épülnek, az utóbbi nem megtagadja az előbbit, hanem ráépül. Ha a folyamat pozitív, meghaladja azt. Végül is egységet alkotnak. Azt gondolom ez a felismerés is alátámasztja a nevelés általános céljairól mondottakat.

 

Az általános cél felismerése lehetővé tesz bizonyos konkretizálást is. A közoktatás célját a következőkben fogalmazom meg: a korosztály fejlettségét figyelembe véve fejleszti, edzi a gyermek testét, megismerteti a fontos egészségügyi és higiéniai elvárásokat, sarkall ezek betartására, a közösségekhez (család, osztály, iskola, lakóhely, nemzet) való tartozást tudatosítja, alakítja, képviseli „az egymásért is vagyunk” gondolatot és gyakorlatot. Megtaníttatja a korszerű általános műveltség elemeit, alapvető összefüggéseit, alakítja a pozitív erkölcsiséget, a szilárd jellemet és akaratot. Segíti az egyénnek megfelelő szakma megválasztását, megalapozza a szakmában, illetve a felsőoktatásban való helytállást.

 

  1. A célok megvalósítását csak a fejlesztőtényezők, az exogén és endogén erők együttműködése esetén, és csak akkor várhatjuk, ha nevelőtevékenységünk átgondolt, aktuális és pozitív entitásokra támaszkodik. Az általános értékrendszer fundamentumát már Mózes II. könyvében megtalálhatjuk. A tízparancsolat 3 első igéje a vallásos ember értékei, ám a többi általános emberi, társadalmi értékeket ír le. Ezeket én fundamentális értékeknek tartom. (Pálvölgyi szerint a fundamentális értékek: védd az ember életét és méltóságát, védd az ember környezetét és közösségeit, védd az ember alkotásait és javait.)2 – Az emberiség történetének utóbbi két és fél évezrede bizonyság, hogy majdnem mindenütt elfogadják, kívánatosnak tartják ezeket. Viszont az is tény, hogy nagy rendszerességgel sérülnek. Mégis ható erők, figyelmeztető, óvó jelzőtáblák.

 

  1. Napjaink szakírói – minden bizonnyal, mert társadalmunk  válság jelenségei közül a morális válság látszik a legsúlyosabbnak, – egy aktuális etika  kidolgozását tekintik sürgősnek.

3.1. Abból indulnak ki, hogy bár a XX. század elején még Jean Piaget nyomán, a fejlesztő feladatok közül a mentális rendszer látszott dominánsnak, mégsem ez a meghatározó. A kutatások arra utalnak, hogy az információ mennyisége és ezek feldolgozása meghatározóbb szerepet tölt be a nevelésben, nevelődésben, így az erkölcsi nevelésben is. Ez a körülmény arra ösztönözte a szakírókat, hogy az új koncepciót a konsturktivista pedagógiára /az uj ismeret a már meglévő tudásanyagra támaszkodva jön létre / építsék.3 Pálvölgyi Ferenc ezen az alapon dolgozta ki Az erkölcsi nevelés univerzális értékközpontú modelljét.  

3.2. Kívánatos lenne az említett modell alapos megismerése, de, mert  az eredeti mű megtalálható, most csak a modell érték rendszerét ajánlom az új oktatásirányítás figyelmébe az iskolákban történő terjesztés és felhasználás céljából.

Tehát, a részletekről a fent idézett tanulmány IV. fejezete5 ad teljes képet. Itt a modellben kidolgozott értékrend vázlatát idézem:

3.2.1. Az első pedagógiai szuperérték: Az emberi élet védelme

Komponensei /lehetséges összetevői/:

  • életvédelem
  • bátorság
  • empátia
  • jóakarat
  • kötelességtudat
  • önfeláldozás
  • segítőkészség, stb.

3.2.2. A második szuperérték: Az emberi személy értékének és méltóságának védelme

Komponensek:

  • bizalom
  • elfogadás
  • értéktudat
  • határozottság
  • önfegyelem
  • tisztelet
  • tolerancia, stb.

3.2.3. A harmadik szuperérték: A család és a társadalom védelme

Komponensek:

  • felelősségérzet
  • figyelmesség
  • kötelezettségvállalás
  • közösségi szellem
  • megbocsátás
  • nemzettudat
  • szeretet, stb.

3.2.4. A negyedik szuperérték: Az igazság és a kölcsönös szabadság védelme

Komponensek:

  • döntési képesség
  • emlékezőképesség
  • etikai érzék
  • igazságosság
  • kongruencia
  • méltányosság
  • önérvényesítés, stb.

3.2.5. Az ötödik szuperérték: A testi és lelki egészség védelme

Kompetenciák:

  • aktivitás
  • alkotóerő
  • gyakorlati érzék
  • harmónia
  • nyitott gondolkodás
  • kreativitás
  • önkifejezés, stb.

3.2.6 A hatodik szuperérték: A szellemi értékek védelme

Komponensek:

  • céltudatosság
  • értékszemlélet
  • jövőkép
  • hagyományőrzés
  • kíváncsiság
  • műveltség
  • önfejlesztés, stb.

3.2.7. A hetedik szuperérték: Az anyagi javak védelme

Komponensek:

  • becsületesség
  • megbízhatóság
  • pontosság
  • munkaszeretet
  • karitativitás
  • mértékletesség
  • helyes gazdálkodás, stb.

A szuperértékek és a komponensek itt csupán tájékoztatásra, figyelemfelkeltésre szolgálnak. Felhasználásuk a fentebb idézett eredeti tanulmány ismeretét feltételezi. Azzal is csak orientációs szerepet tölthetnek be. Domináns bennük az erkölcsi, de univerzális értékeket is megfogalmazna, egyrészt abban az értelemben, hogy mindenkire érvényesek, másrészt, hogy elemei a nevelés egyéb területeit is áthatják.

Az ebben az írásban kidolgozott nevelési cél és az idézett értékközpontú erkölcsi nevelés (Pálvölgyi) jó összhangban vannak. A neveléselmélet az erkölcsi nevelés fő feladataként a közösségi, a humanizmusra, a munkára, a fegyelemre, a hazafiságra nevelést jelölte meg. E mellett értelmi, testi, esztétikai, technikai és világnézeti nevelést szorgalmaz. (Ez a mondat csak emlékeztetni akar!)

 

  1. A személyiség fejlődésének az alábbi szakaszai különíthetők el az erkölcsi nevelés szempontjából:

4.1. Családi/óvodai fejlődési periódus, ahol a pozitív szokások, a magatartás, a viselkedés szabályainak elemei alakulnak ki a példa és a szoktatás, részben a meggyőzés eszközeivel is.

4.2. A 6-10 éveseknek a normák megértésével, jelentőségével is barátkozniuk kell. Sokféle ismerettel gazdagodnak. Pozitív és negatív viselkedési, magatartási jelenségeket is megítélnek már.

4.3. A 10-14 évesek előtt az a feladat áll, hogy a szociális környezet társadalmi, világnézeti jelenségeit megértsék, bírálják, sőt képesekké kell válniuk az egyezkedésre /párbeszédre/ is.

4.4. A 14-18 éves korban végbemegy a személyiség kialakulása, egyes személyiségjegyek megerősödnek, a morális tapasztalatokat értékelik, és azokat követik vagy bírálják. /A felnőtté válás időszaka./

4.5. A 18. éven túl alakul ki az érett személyiség, ám ez a korszak a köznevelés határain kívül esik már.

 

  1. A továbbiakban az oktatásirányítás egyéb esedékes, változtatást igénylő tennivalóit jelzem:

5.1. Az oktatásirányítás munkájának fontos területe a NAT kidolgozása. Végre olyan NAT-ra van szükség, amely ténylegesen nemzeti, de európai műveltségi tartalmakkal is rendelkezik. Olyanra, ami alapértékeket, tudnivalókat, normákat tartalmaz. Előhívja a 18. életévig megszerzendő tudnivalókat, az ajánlott emberi értékeket. Ezek ismeretét meg követeli. Behatárolja a korosztályok ismeret- és kompetencia anyagát. Meghatározza a feljebblépés elvárásait.

5.2. A pedagógusképzést ki kell emelni a bolognai rendszerű egyetemi képzésből. Önállóvá kell tenni!

5.3. A felsőoktatásba történő belépéshez engedhetetlenül szükséges a felvételi vizsga. Ott meg kell kísérelni az alapműveltség meglétének vizsgálatát, és a pályaalkalmasság felderítését is.

5.4. Az 1-8. osztályok tanítóinak a képzésére 4 év elegendőnek látszik. Az alsó tagozatban használt módszereket ne váltsa fel azonnal a tanári magatartás. Egyrészt a 8. osztály befejezéséig ügyelni kell az alsó tagozatban szerzett készségek megerősítésére, fejlesztésére, másrészt a „szaktárgyak” anyaga vegye figyelembe, hogy a középiskola is tanítja ezeket. Tehát jól válogatott bevezető ismeretelemeket,  alapismereteket kell tanítani.

5.5. A középiskolák részére 2 szakos tanárképzés szükséges. Ehhez 5 év kell.

5.6. Mindkét képzésben jelentősen mélyebb, alaposabb neveléselméleti, oktatáselméleti és oktatáspszichológiai képzésre van szükség. Nélkülözhetetlen a metodikai és a meghosszabbított gyakorlati képzés.

5.7. A viselkedéskultúra kialakítása a középiskolában történhetne, ám mert ott sokszor elnagyolt, és mert a pedagógus munkájában átlagon felüli jelentőségű, kiegészítésére az egyetemi képzés során is szükség van.

5.8. A közoktatásban a tantervi követelmények fokozatos, erőteljes növelését látom szükségesnek (káros, ha nem értékelnek, ha nincs házi feladat, ha nem lehet osztályt ismételni, stb.). Az iskola az életre készít fel, az élet igen kemény munkát vár el! A középszintű érettségi igényszintje az érettségi leminősítése. Inkább végbizonyítványt! Az emelt szint követelményei sem érik el az érett ember nívóját.  (A magasabb érettségi követelményeket meg kell alapozni az általános iskolában és a középiskola első osztályától.)

 

  1. Az iskolarendszer újjáépítésben káros lenne mindenfajta rohammunka. A jelen nívóra tekintettel alaposan előkészített, fokozatosan megvalósuló innováció indokolt.

 

  1. Az új minisztérium rendelkezzen belső és külső elméleti bázissal (pedagógiatörténet, neveléselmélet, oktatáselmélet, oktatáspszichológia). A változtatásoknál szakemberek kontrollja szükséges.

A miniszter elismert szakember legyen. Az oktatáspolitikát beosztott (államtitkár) képviselje, aki pedagógus képviseletet is ellát (költségvetés, a pedagógiai presztizse).

  1. Meg kell oldani a szakfelügyelet újraszervezését (elengedhetetlen az irányító munkához, de mindenekelőtt szaktanácsadást és ellenőrzést végezzen).
  2. Országos Rendtartás kidolgozása is esedékes. Úgy, ahogy a NAT, ez is adaptálandó az iskolában (helyi igények, sajátosságok, tapasztalatok).
  3. Gátat kell szabni a jogszabálydömpingnek és annak a gyakorlatnak, hogy az iskolákkal készíttetnek szabályzatokat.
  4. Az iskoláknak nyugalomra van szükségük! A pedagógus eredményes és hatékony munkát csak bizalmi légkörben képes végezni.
  5. A médiák bevonásával országos mozgalmat lenne jó indítani a szülői felelősség újraélesztésére, az iskolával való jó együttműködés szorgalmazása érdekében!

 

Az erkölcsi nevelés megújulása hitem szerint hozzájárul a nevelőmunka jobb eredményeihez. Ahhoz, hogy minden megszülető magyar, műveltségben több, akaratban erősebb, erkölcsben, lélekben tisztább, sorsban eredményesebb legyen elődeinél.

 

 

 

Jegyzet:

  1. Imhol Vagyok, Múlt és Jövő Kiadó 2006. 286. o.
  2. Pálvölgyi Ferenc: Az értékközpontú nevelés konstruktivista rendszere, III. rész Mester és Tanítvány 23. szám 149. o.
  3. Nahalka István: Hogyan alakul ki a tudás a gyermekben. Konstruktivizmus és pedagógia
  4. Pálvölgyi Ferenc: Az értékközpontú nevelés konstruktivista rendszere III. rész Mester és Tanítvány 23. szám 135. o.
  5. Pálvölgyi Ferenc: Az értékközpontú nevelés konstruktivista rendszere IV. rész Mester és Tanítvány 24. szám 117. o.

Comments are closed.