Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-load.php on line 24

Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-includes/load.php on line 333
A MŰVELTSÉGBŐL SOSEM ELÉG @ Gondolatok oktatásról nevelésről…

A MŰVELTSÉGBŐL SOSEM ELÉG

This entry was posted by on szerda, 13 március, 2013 at

„Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” /János, 12.24./

Zsolnai Józsefre emlékezve fakadt fel ez a gondolat. Ő, immár két éve, „a földbe esett,” itt hagyott bennünket. Alkotásai révén mégis velünk van. Velünk marad, mert érlelője számos, igen értékes gyümölcsnek a tudományban, jelesül a pedagógiában. Biztos vagyok benne, mert a kaposvári tanítóképző főiskolán együtt eltöltött néhány év meggyőzött talentumáról. !Ő a pedagógiai tanszéket erősítette, magam filozófiát, etikát oktattam. Sokat beszélgettünk. Igen széleskörű és mély ismeretei voltak szakágában, de általános műveltsége is kimagasodott. Talán egyszer Ő fogalmazta meg a most címnek választott gondolatot. Aztán hirdettük hallgató és oktatók körében, Jóska a tudománypedagógia művelőjeként, magam a tanszékeken, főig. h-ként.

Most arra vállalkozom, hogy „A tudományok egésze” című monográfiájából bemutatok néhány izgalmas gondolatot, az érett „gyümölcsök” közül.

Tudománypedagógiai eszméi közül: a pedagógiai alapviszony három elemét a következőkben láttatja /Valószínű, hogy ez az ideálisnak minősíthető séma általánosan elfogadott/:

  1. Az érték, ill. az értéknek tartott entitás /a dolog tulajdonságainak összessége/, amit az állam és a széles közvélemény is, a közjó érdekében tanulásra érdemesnek tart.
  2. A tanulói szerepet betöltő egyén, aki az értékesnek tartott entitást elsajátítja, megtanulja.
  3. Az a személy, aki az értéket, mint elsajátítandót képviseli, segíti a tanulót az értéknek tartottakat az elsajátításában.

Ez a három összetevő együtt biztosítja az eredményes tanulást, a műveltség gyarapodását. Szerző észrevétele, hogy mindhárom összetevő sérülékeny:

  1. Tévedés történhet az érték preferálásakor. /A következőket kell szem előtt tartani: olyan fundamentális értékekre van szükség, amelyek összemberi törekvéseket, igényeket fejeznek ki. Elgondolásom szerint ezek pl. az ember élete, méltósága, közösségei, természeti környezete, tulajdona, alkotása, lehetnének. Mert ezek mindegyike számos összetevőt is hordoz, keresni kell a  komponenseiket. Rengeteg ilyen van. Csak jelzés szerűen: pl. ilyen a mózesi tízparancsolat hét utóbbi elvárása /a 3 első a szakralitást érinti/. De ilyen pl. a becsület, az igazmondás, a hazafiság, stb. stb. is.
  1. Eléggé általános, hogy a tanulók mellőzni igyekeznek a szükséges erőfeszítéseket, elhanyagolják feladataikat, esetleg szembe is szállnak az elvárásokkal, lusták, slendriánok.
  2. Nem kizárt, hogy a tanulást segítő személy pedagógiai, műveltségbeli hiányosságai jelentenek gátat. /Pl. a kontraszelekció következményei./

Zsolnai ezeket a problémákat a pedagógiai patológia eseteinek minősíti. Talán ebben van némi túlzás, de az bizonyos, hogy a pedagógiai alapviszonyok, itt idealizált elemeinek bármilyen sérülése gátja, akadálya az eredményes nevelő-oktató munkának.

A tárgyalt monográfiában érdekes, újszerű gondolatok egész sorát találjuk a tudománypedagógia, a kutatásmódszertan,  kreatológia, a tehetségtan kérdéseiről. Az ezekben való jártasságot a pedagógus számára elengedhetetlennek minősíti a szerző. Fenntartásunk csupán az lehet, hogy elismerjük ugyan az igényt, de amíg a képző intézmények ennek az oktatásához fel nem nőnek, addig az ön- és a továbbképzés jelenthet fokozatosan előrelépést.

Igen tanulságos, izgalmas, amit a sorstanról megtudunk. Az anankológia problematikáját Szondi Lipót Ember és sors című tanulmányára építi. Szondi szerint az egyes ember sorsa a kényszer- és a választott sors együttes hatásainak eredménye. Kényszer sors összetevői: az elődöktől származó örökség, az ösztön, az érzelmi-indulati természet, a szociális és a mentális környezet. A választott sors elemei az Én hitfunkciója és a legfőbb instancia, a szellem.

Zsolnai, Szondi nézetét továbbgondolva kimondja, hogy „a megszületet egyén legfőbb „dolga”, hogy felismerje:  az egyén nem csupán rabja a családnak, nem csupán kiszolgáltatottja az iskolázás modern kényszerének, mivel sorsáért önmaga is felelős.” Ezért is elengedhetetlen a sorstudomány hitről és bizonyosságról szóló tanítása. Az ember magával cipeli sorsát, az örökölt dolgok: az ösztöntermészet, a szociális és mentális környezet, valamint a hit és a szellem terheit. Az ember ezek együttese, kombinációja. Amiben a hit és a szellem jelenléte az egyed felelősségének megalapozója. Ez az egyes ember aktuális lényege.

A Zsolnai tanulmány további figyelemre méltó mondanivalója a tehetségkereséssel és a tehetséggondozással kapcsolatos. A vonatkozó fejezet címe: „Az alkotás és a tehetség gondozás a tömegoktatás körülményei között.” Azokat a kérdéseket feszegeti, hogy ma az általános- és a középiskolákban kell-e, lehet-e tehetséget találni és fejleszteni. A sommás válasz: lehet is, kell is! Az aktuális gond, hogy van-e elegendő akarat és felkészültség a feladat elvégzéséhez.

Az iskolák  mindegyikének nevelési programjában található passzus a tennivalókkal kapcsolatosan. A nevelők többsége teszi is, ami tőle telik. Gond persze akad.  Egyik nehézség, hogy nincs elegendő tapasztalat , ismeret és kevés az alkalom a hiánypótlásra. Pedig az itt említetten kívül  számos tanulmány, esszé foglalkozik az itt érintett kérdésekkel./Internet!/

Amikor A tudomány egész című tanulmány elolvasásához kezdtem emlékezni akartam a szerzőre. Az olvasás során aztán kényszer született, hogy legalább néhány általa inspirált gondolatot papírra vessek. – Fentebb ezt tettem.

Akkor amikor a tudományok természetes sokasodása, polarizálódása van soron: egyre több és több diszciplína lát napvilágot , akkor találkozom, igaz íráson, emlékezeten keresztül csupán, egy olyan szerzővel, aki  tudomány egészét, integrálódását is képviseli ,igen nagy élmény. A valamikori tudomány, a filozófia csaknem három évezred után  visszatekint önmagára, miután számtalan tudományt inspirált. Ez az élmény megdöbbentő. Ámulatot szül.

Szorgalmazni megismerését már- már képtelenségnek látszik. Persze nem is arról van szó hogy  mindent tudni akarunk. Csak arról, hogy estünkben, a pedagógusok körében nem elég egy vagy két tudományban elmélyedni. A pedagógia elméletei és gyakorlata csak abban az esetben tölthetik be hivatásukat, ha az érintkezési felületeken, a találkozási pontokon is van tájékozottság. Tehát nem is lehet a mindentudás a cél,  hanem az egyre többet tudás igenis követelmény. Sőt  felhasználva az elődök eredményeit magunk is bővíthetjük a szellem és a gyakorlat értékeit. Mindenki felelős is saját sorsáért, de embertársaiért is, mégpedig a tettek mezején. A válaszható sors determinálja a felelősséget a hit és a szellem segítségével. A hit abban az értelemben ,ahogy időnként „váratlanul átölel az Isten” /Ady/, de abban az értelemben is, hogy hiszünk önmagunkban, munkánk hatékonyságában, testünk, agyunk erejében, alkotásaink hasznosságában és az emberiség jövőjében.

 

Kaposvár,2013. 03. 12.

Érfalvy Ferenc


Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.