Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-load.php on line 24

Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-includes/load.php on line 333
FOLTOZGATOTT KÖZOKTATÁSUNK @ Gondolatok oktatásról nevelésről…

FOLTOZGATOTT KÖZOKTATÁSUNK

This entry was posted by on kedd, 2 december, 2014 at

Számolni sem lehet, hogy hányszor toldozták, hányadszor foltozták közoktatásunkat. Sok ez még a laikusnak is. A pedagógusnak nem csak sok, de a munkája eredményességét gátló körülmény is.  A gyerekeknek meg zavart okoz. Arra felelni, hogy miért teszik, ugyan biztosan lehet, de nem lenne ételme. Hiszen mindenki tudja, így tovább már nem mehet!

A történteket meg sem próbáljuk hát elemezni. Viszont fennszóval kimondjuk: ez már a pedagógus lelki megnyomorítása, de egyúttal a közoktatás ellehetetlenítése is.

Élethívatásomból következik, hogy nem csak érintett vagyok, de értetlenkedem is. Ugyanakkor nem csak sejtem, de tudom, mit rejt ez az eszetlen zűrzavar. Kimondom magyarán, aki ezt teszi, a dolgát nem igazán értheti! És mert párt és ideológiai háttere van a dolognak, nem képvisel, nem is képviselhet általános emberi érdekeket, pedagógiai szempontokat. Márpedig az iskolának az általános emberi érdekek, értékek szolgálata, és pedagógiai törvényszerűségek képviselete a feladata.

A dolog lényege már a tanítás iskolarendszerűvé válását megelőzően felsejlett. Akik gyermekekkel foglalkoztak sejtették, érezték, hogy a gyermeknevelésnek, a tanításnak egyik összetevője az entitás /érték/, amelyet el akarnak a tanulóval sajátítatni. A másik szereplő, aki az entitást meg akarja ismerni, vagy kényszeresen elsajátítja. A harmadik pedig, aki az entitást közvetíti, és aki ezzel párhuzamosan segíti a tanulót az „ideál” felé vezető göröngyös úton, a „emberebbé válás útján”.

Neves pedagógiai gondolkodók képviselik azt az álláspontot, hogy amennyiben ezeket a tényezőket bármiféle károsodását éri, a pedagógiai patológia esetével van dolgunk. Az kétségtelen, hogy amennyiben ezek közül akármelyik károsodik, az eredmény is sérül. Hogy ez be ne következzék a közoktatási államtitkárság feladata ennek a három összetevőnek a pedagógiai gyakorlatba történő sérülésmentes beültetése. Részegesebben az államtitkárság konkrét feladatai:

Tartalmi tennivalók:

A legfontosabb a t a n t e r v, az entitások tárházának elkészítése úgy, hogy annak szellemében a pedagógusok helyi tanmenetet készíthessenek, képzettségükre támaszkodva, a helyi igényekkel is kalkulálva. A tantervnek tartalmaznia kell az életkori sajátosságoknak megfelelően, az alapkészségeket, a fontos és időszerű természeti és társadalmi ismereteket, a nemzeti identitás kialakításával, megerősítésével kapcsolatos és az emberebb ember nevelésével összefüggő tudni valókat, a magatartási elvárásokat, többek között, mivel a társadalomban eluralkodott a munka, különösen a fizikai munka lebecsülés, az ezt korrigáló tennivalókat is.

Az iskolák számára r e n d t a r t á t is kell készítenie. /Központi rendtartásra azért van elkerülhetetlenül szükség, mert az iskolaváltásokat nem lehet elkerülni és ebben az esetben, ha csak helyi rendtartás lenne, az egymástól való különbözőségek sok problémát okoznának a diáknak, a szülőnek, de az iskolának is./

Feladat a p e d a g ó g u s k é p z é s t végző intézményekkel való szoros kapcsolat. Többek között a közoktatási intézményekben folyó gyakorlati munka kívánalmainak közvetítése.

Nélkülözhetetlen a s z a k f e ü g y e l e t megszervezése. A segítő irányultságú szakemberek felbecsülhetetlen értékű támogatást tudnak nyújtani a mindennapi oktató-nevelő munkához.

Eligazítást kell adni a pedagógus iskolai munkájának szervezését illetően is, tartózkodva minden bürokratikus előírásától.

A pedagógusok t o v á b k é p z é s é n e k a szorgalmazása ugyancsak feladat. A munkájukhoz kapcsolódó, az azzal érintkező tudományok /pl. anankológia, talentológia, kreatológia, stb./ alapjainak elsajátítása jó szolgálatot tehet. De mindenekelőtt elengedhetetlen a pedagógiai, és a pszichológiai ismeretek felelevenítése, időnkénti megújítása. Pedagógusok „vizsgáztatására” is szükség lehet, mert ellenszenves volta ellenére is, jól hasznosodhat. Portfoliók készítése nagy feladat, és csak keveseknél hasznosodik igazán. A reflektív pedagógus munkastílus meghonosodásának szorgalmazása viszont közvetlen oktatási- nevelési eredményekkel kecsegtet.

Megjegyezzük, hogy továbbképzést csak személyre szólóan kívánatos előírni és azt indokolni kell. Mert „kényes” tennivaló, jó, ha az illetékes kolléga és az őt ismerő vezető megbeszélésének tárgyát képezi.

Gazdasági, ügyviteli tennivalók:

Az iskolák a leosztás módszere alapján jutnak ellátmányhoz. Az anyagiak kezelője vagy háttérintézmény, vagy az államtitkárság egyik osztálya. A lényeg azonos. A rendelkezésre álló összeget vagy megyékre, vagy járásokra osztják tovább. Ma az utóbbit favorizálják. Úgy tűnik ez az egyszerűbb! A járás a tanintézetekkel való közvetlen kapcsolatban finanszíroz. Úgy tűnik minden tanintézet számára újra feltölthető kassza lenne alkalmas, az előre nem látható apróbb kiadások fedezésére. A pedagógusokkal való személyi „gazdálkodás” alkalmas helye, úgy tűnik, a járás.

A körzeti–tagiskolai szerkezet /mamutiskola rendszer/ nem válhat be, mert, többek között, lehetetlenné teszi a vezető pedagógiai vezetőként való működését. Márpedig az iskolavezető /igazgató vagy bármilyen titulusú/ nem csak a tantestület, a diákok, hanem a szülők pedagógiai vezetője is. Csak ebben a szerepében érhető el, a tantestület és a szülők nélkülözhetetlen együttműködése.

/Egy, két nagyobb és akár több kis iskola együttműködése persze, a fentiekre tekintettel is, sérelem nélkül, megvalósítható./

A tanítást segítő személyzet alkalmazását engedélyezni a járás tennivalója. Ezt a feladatot jól ellátni csak a helyi vezetőkkel való egyetértés esetén lehet. A helyi ismeret hiánya a helytelen döntés kútfeje!

 Ö s s z e g e z ő  g o n  d o l a t o k

Az iskoláknak nyugalomra van szükségük! Mindenki tudja, hogy egyetlen reform sem születhet meg úgy, hogy ne lennének zökkenők, szükségesek bizonyos korrekciók, de a közoktatásnál manapság zajló átszervezési folyamatok gyakorisága, kuszasága azt igazolja, hogy ötletek, nem végig gondolt tervek megvalósítása történik.

A kísérletezésnek véget kell vetni.

Az életkort figyelembe kell venni. 

Ugyanis mintha megfelejtkeztek volna, hogy a közoktatás a 6 – 14 éves gyermekek nevelését-oktatását látja el. És, hogy ennek az intervallumnak az első 3-4 évében a tanuló, korához képest már komoly munkát végez, de nem alkalmas arra, hogy naponként 4-5 óránál többet üljön iskolapadban. Már József Attila is tudta ezt: „.. jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiad…”mondja. Mint ha a mára kialakult gyakorlat megfelejtkezne a gyermekkornak erről az időszakáról.

Úgy gondoljuk, hogy a három pedagógiai alapviszonyról fentebb mondottak teszik lehetővé, hogy korrekciót alig igénylő közoktatási torvényt alkossanak. Persze ehhez a pároknak egyetértésre kell jutniuk a nemzeti elkötelezettséget illetően, mert a jelenleg meglévő politikai és ideológiai különbségek mindig újra élesztik az egyet nem értést, a vég nélküli változtatás igényét. Ugyanakkor arra is utalni akarunk, hogy azonos politikai alapállás mellett is történtek, a közelmúltban is, új és új próbálkozások az aktuális, az érvényben levő törvények totális megváltoztatására, ami persze elvileg nem kizárt, de mert az „új” törvény nem a pedagógiai alapviszonyokon nyugszik, hanem egyedi elképzeléseken, – csupán kísérletezésnek minősíthetők.


Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.