Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-load.php on line 24

Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-includes/load.php on line 333
KÖSZÖNÖM ÉLET @ Gondolatok oktatásról nevelésről…

KÖSZÖNÖM ÉLET

This entry was posted by on vasárnap, 2 június, 2013 at

Innen, a végéről köszönöm mindazt, amit a kilenc évtized s a még három év adott. Szüleinknek, akik mindent értünk tettek. Hogy tanítathassanak, a kies Göcsejből Kőszegre költöztek. Kemény munkával, nélkülözéssel megteremtették felkészülésünk feltételeit.

Köszönöm öt  gyermekemet, nyolc unokámat és 14 dédunokámat. Egészségesek, szépek mind. Jó gondolni rájuk! Köszönöm mindazt, amit kaptam és, amit adhattam is. Felsorolni képtelenség volna, nem próbálkozom hát vele. A hangom lassan elhalkul, emlékezetem hézagos, szavaim sárguló, hulló falevelek. Sokszor nehezen lélegzek. Mégis próbálkozom.

Ha botlásaimra gondolok, el-el komorodok. Az összkép mégis felemel. Képzeletem feltornáz, néha a felhők fölé emel. Máskor lesújt, mint a bárd a barmot. Sírok, mint akár a kisgyermek. Ez vagyok! Néha magamra sem ismerek. Persze az évek elrohantak, az élet egyre rövidebb. A végtől nem félek, csak addig nehéz most már, minden nap. Bírom, van kedves párom. Aztán most meg sok titkot kifecsegek. Beszámolok, dióhéjban, életemről.

Szüleim szárnya alól, az oklevél birtokában, szinte azonnal kirepültem, Reális emberek voltunk. Én gondoskodni akartam magamról. Családomnak könnyebbség volt az eggyel kisebb létszám. Sikerült! Kántortanító lettem a Káli medence csücskén, Salföldön. Egy év eltettével hívást kaptam Bácskába. A csángók ékeztek Erdélyből. Az út elején Margit kísért, alig ismerősöm. Leveleztünk. Szüretre hívtak. Esküvő lett belőle.  Tudtomon kívül, a behívó várt már. Egy hét multán bevonultam. Bakaruha. Háború! Klára lányom érkezése. Apósomékat bomba érte. Kis családom Kőszegen.  Az új hadsereg. Graz szomszédságában ért a béke napja. Lovas kocsival Kőszeg –Polgárdi. A tél érkezésekor kis családom Ábrahámhegyre költözött. Tavasszal megérkezett Ákos fiam. 1946 májusától a mindig óhajtott civil élet. Aztán három költözés.  Fonyód, saját lakás, kedvező munkahely.

Sok munka, gümőkór. Kórház hónapokra. Elkeseredettség. Kétségbe esés. Vigasztaló fiatal hölgy, nap mint nap a kórházban. Ő, bajom ellenére, mellém állt. Válás. Új házasság. Csalódás. Majd  Éva és Csilla érkezése. Zalaszentgrót, Nyíregyháza, Kaposvár. Feleségem betegsége. A magam összeroppanása. Sorozatos gépkocsi baleset. Elkeseredettség, tanácstalanság. Aztán, láss csodát, napjainkban ez a módi: egy, nálam harminc évvel fiatalabb nő jött segíteni. Szó szerint: megfogta a kezemet. Ő mondta: megszeretett. Vajúdás másfél évig. Második válás. Házasság. Későn jött, a plébános mondta: bűnös szerelem. Magunk is tudtuk, nem helyes, amit teszünk. Mégis akartuk. Megtettük! Jött párom kívánsága: gyereket akar. Meglátod: öregségedet bearanyozza! Fiunk születet: Áron. Ma 33 éves, építő mérnök, felesége doktorált, középiskolai tanár. Saját lakásuk van a 13. kerületben, az Ördögmalom utcában. Mindkettőjük pályája szépen, biztatóan ível. –  Mi, a harminc év korkülönbség dacára, szeretjük egymást. Azt nem gondoltam, hogy ez az életút ilyen hosszú lesz. Azt végkép nem, hogy egy mai fiatalasszony ennyi terhet vállal és elvisel.

A Borival együtt töltött 36 évet külön köszönnöm kell. Nagyobb zökkenők nélkül éltünk mindeddig. Nem emlékszünk, vagy alig tudjuk felidézni koccanásainkat. Tudjuk kezdetben egy-két nap tartott a „harag”, mostanában mindössze órákig. Máris következik az értelmes „eszmecsere”, aztán a lomtár. Legnagyobb öröm, ha ismét megérkeznek gyerekeink. Mindketten sokat vállalnak, végeznek. Szükségük van kikapcsolódásra. Időnként ügyesen meg is teremtik erre is a lehetőséget. Ismerkednek az országgal, szívesen horgásznak. Számomra megnyugvás, hogy a többi négy gyermekemmel és családjaikkal jó a kapcsolat. Borival kölcsönös a szimpátia. Keserédes, mégis megnyugtató három, velem közel egykorú testvéremmel való rendszeres telefonkapcsolatunk. Nehézség mindenütt akad. De egyaránt fegyelmezettek igyekszünk lenni! Ami ebbe a fejezetbe bekerült, azért van, mert ezeket is meg kell köszönnöm embernek, Istennek!

Van még egy fontos mondanivalóm a köszönő listán. Régi adóság ez.  Lerovására évtizede készülök. Péteri Atyát illeti hálás köszönetem, mert felbecsülhetetlen segítséget kaptunk Tőle Áron és Livi neveléséhez. Hogy gyermekeinkre büszkék lehetünk, abban neki elévülhetetlen érdemei vannak. Nem csak az életre történt felkészítést, de a jó Istenben való hit megingathatatlanságát is megkapták, Meg, kettejük összetartozásának érzését és tudását is megszerezték azokban az években, amikor Atya törődött velük.

Itt ahol ez az írás készül, a Tamási Várhegyen nem feledhetem kedves Apósomat. Ő teremtette meg számunkra azt a kies környezetet, amiben nemcsak gyümölcsfák, nagy szőlő ültetvény, kis hajlék, présház, nagy pince szolgálja kedvtelésünket, örömünket, de az év nagyobbik hányadára fenséges szállást, nagyszerű időtöltést is biztosít. Az évi szőlőmunkák, a szüret, a találkozások, barátságok is hozzájárulnak, hogy tartalmasan töltsük időnket, hogy jókedvűen, egészségesen éljünk. Fájdalmas, hogy Őt már húsz esztendeje elveszítettük. Egy fél éve Anyósom is követte őt. Most Bori és Áron a gazdák. Jó magam pedig nyugdíjas vincellérként, legföljebb vitatható tanácsokkal szolgálok. Ebben a gyönyörű környezetben szívesen teszem, még bukfenceznék is, ha tudnék.

A köszönnivaló végére ugyan nem értem, még is elmondtam, annak legalább egy részét, amiért köszönettel tartozok. Köszönök mindent, amit az Isten és az általa fenntartott Élet adott!


Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.