MAGYAR CREDO @ Gondolatok oktatásról nevelésről…

MAGYAR CREDO

This entry was posted by erfalvy on hétfő, 5 szeptember, 2016 at

Magyar credo

Hiszünk Magyarország felvirágzásában.

Hiszünk a magyar nép életerejében.

Hogy vezetőink nemzetünket szolgálják,

Hogy kiteljesedik a nemzeti identitás

És érvényesül a szociális szabadság.

Hogy a szerető családi közösség

És a szakralitás újraéled.

Hiszünk, mindnyájan akik öntudatos

És kötelességteljesítő polgárok vagyunk.

Category: önmegfogalmazás
You can follow any responses to this entry via RSS.
You can skip to the end to leave a comment. Trackbacks are currently not allowed.

Önmegfogalmazás

Mikortól a pedagógus-munka hivatásom lett két gondolat lebegett folyton előttem. Gorkij szerint a nevelés szine qua non-ja:”Vágyat ébreszteni, hogy felülmúljuk mindenkori önmagunkat a jó, az igaz, a szép keresésében és szolgálatában.” Széchenyi a Hitelben azt írja: „A jól elrendelt munka, szóval az ész a nemzeti gazdaság talpköve.” A nevelés pozitív személyiségfejlesztés, benne az oktatás a leghatékonyabb eszköz, aminek feladata a „nemzeti gazdaságot” is rendben tartani, eredményessé tenni. Míg ezt felismertem hosszú, színes utat jártam meg. Eszembe jut gyermekkorom: a göcseji táj, a „szeg”-ek világa: a kemény munka, a földszeretet, a közösségi szellem, ami a parasztot a húszas évek fordulóján, a válság idején is jellemezte. Megmaradt élmény, meghatározó érték! Aztán a diákévek a kőszegi prepakondiában: nagyszerű tanárok, pedagógus minta, fajsúlyos követelmények, aminek az induló évfolyamlétszám alig több mint egyharmada felelt meg. Míg ketten maradtunk is élő „folamszellem”, megbonthatatlan együvé tartozás az évek során magunk írta „folamnapló” enyvezése eredményeként. 58 hónapos kemény katonaélet, benne a második világháború és az új hadsereg szervezése. Tanítói, tanári feladatok. Közben megszakítás nélküli tanulás. Járási osztályvezetőként, igazgatóként gazdag tapasztalatgyűjtés. A legtöményebb, legtanulságosabb a tanító- és tanárképzésben végzett két évtizedes munka. Ez dióhéjnyi summája előéletemnek. Főiskolai főigazgató-helyettesként kértem nyugdíjazásomat. Azóta vincellér vagyok a fiam szőlejében, mellette műkedvelőként írogatok emlékezve tapasztalataimra és felhasználva a kiterjedt családi és egyéb pedagógus kapcsolatokat, akik az aktuális gyakorlattal szembesítenek. Írásaimban óhatatlanul érintek politikai vonatkozásokat, mert az oktatásirányítással van a legtöbb bajom. Mindamellett drukkolok hazánk talpra állásáért, gyermekeink boldogulásáért.

h	k	s	c	p	s	v
« Sze
1	2	3	4	5	6	7
8	9	10	11	12	13	14
15	16	17	18	19	20	21
22	23	24	25	26	27	28
29	30

Gondolatok oktatásról nevelésről…

MAGYAR CREDO

Leave a Reply

Legutóbbi cikkek

Önmegfogalmazás

Archívum

Keresés

Bejegyzésnaptár

Kapcsolódó honlapok

Elérhetőség