VÁRHEGYEN
Várhegyen, hűs lomb alatt
Diszkrét zene mellett
Igaz mesét mondok
Annak, kik rám figyelnek.
Kis családunk gyakorta
Utazott Apóshoz napokra.
Az Ő érces hangja,
Rossz a fülem, mégis hallja,
Minket köszönt és barátot
Mindenkit szívvel látott.
A tanyája mindig tárva
Lelkének nem volt zárja
Várt tréfás szóval, jó borral
Nem törődve futó korral.
Aztán, váratlanul itten hagyott
Csapot-papot, pincét, vezérbotot.
Lánya lett az örököse
Mindenét neki gyűjtötte.
Unokája ki most gazda
A szüretet irányítja.
Gyűl a szőlő, ledarálják
A préslevet hordóba tárolják.
A kotyogó kittyen-kottyan
Forr a bor, ki ne fusson!
Töltögetés és derítés
Ízlés szerint keverés.
Ismétlődő kezelés
Nagy munka a borfejtés.
Karácsonyra kiderül
Vinkó, jó bor sikerül?
Tavasszal, ha megérjük
Harmadfejtés megmondja
Lett-e az új bornak
Szomorodni bukéja?
Várhegyen majd jövőre
Vidám nótát hallgatva
Köszönjük mit múlt adott
Kérünk vidám holnapot.
Érfalvy Ferenc