Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-load.php on line 24

Warning: error_reporting() has been disabled for security reasons in /var/www/clients/client23/web95/web/public_html/ferenc/wp-includes/load.php on line 333
CSALÁD ÉS ISKOLA @ Gondolatok oktatásról nevelésről…

CSALÁD ÉS ISKOLA

This entry was posted by on szombat, 1 március, 2014 at

A társadalom fontos bázisai. A fiatal nemzedék oktatásának és nevelésének történelmileg kialakult, átfogó két nélkülözhetetlen tényezője.

A család az óvodával együtt lerakja, ill. megalapozza az iskolai tevékenység alapjait. Ennek a nevelési ciklusnak legfontosabb teendője az anyanyelv tanulása és az egymáshoz tartozás élményeinek kialakítása. A gyermeki tudat- és szokásrendszerbe hihetetlen mennyiségű ismeret és szokáselem épül bele hat éves korig. A megszerzett ismeretek és magatartásformák egyrészt az alapokat képezik, másrészt korrekciókra és rendezésre szorulnak, hiszen a tudás- és magatartáselemek még halmaz jellegűek. A szülő ugyanis többnyire nem pedagógiai szakember, és szülői mivolta szerint is, az érzelemmel való telítettség irányítja a gyermekével való viszonyában. Ezért még a legkedvezőbb esetekben sem várható el tőle a gyermeki tudás és szokás kívánatos színvonalának biztosítása. /Ezekkel az általános tényekkel szemben persze vannak eltérések is, pl. ha a szülő pedagógus, vagy pl. akkor, ha a gyermeknevelésre valamiért alkalmatlan./

Az óvoda szerepe napjainkban igen megnőtt. Ez azért is hangsúlyozandó, mert a kötelező óvodáztatás minden gyermek számára biztosítja az ezzel járó előnyöket. /A szülőt pedig felmenti, legalább egy éven át, az óvodában töltött időre, a gyermeknevelés feladatai alól./ Az óvodában a legáltalánosabb eszköz a mese. A gyermekek persze nagyszámú ismeretet szereznek. Látnak, gyakorolnak számos magatartási szituációt. Tehát az óvoda az együttes játék, a sokféle foglalkozás, a társakhoz való viszony, alkalmazkodás gyakorlásának kiváló lehetősége. Az óvoda tartami munkájával kapcsolatosan a leglényegesebb és egyben a legfontosabb mondanivalónk, hogy legalább az utolsó évben lépések történjenek a játéktól a munkajellegű tevékenység fontosságának, szerepének megértetése, sőt gyakoroltatása terén is. Néhány évtizede olyan körülmények alakultak ki hazánkban, amelyek között, főként a fizikai munka jelentőségét, fontosságát, szükségességét negligálták, elhanyagolták. A munka becsülete, becsülése igencsak háttérbe szorult. Már-már a szükséges rossz kategóriájába került. Pedig valódi jelentősége az ember, ember voltának kiteljesedésében ragadható meg. Ezzel szemben, évtizedekre az élet nyűgévé degradálódott. Mondanivalónk illusztrálására konkrét, de jellemző esetet prezentálunk a közelmúltból: Szőlőmunkásra volt szükség, egy jó erőben lévő ötvenes, „rokkant nyugdíjas” a felkérésre szó szerint a következőt mondta: „ Amíg napi két sörre a nyugdíj futja, senkinek nem csinálok egy kapavágást sem!”

A jelzett helyzetben, mert ez általános, és akkor is, ha ma sok a munkanélküli, véleményünk szerint, már az óvodában is van ez ügyben mit tenni. Lesz is még jelentős ideig!

Az iskoláknak pedig olyan szemléletre van szükségük, ami a munka szerepével, jelentőségével, megbecsülésével kapcsolatos problémáinkat segít a helyére tenni. Talán szokatlan és sokak számára unszimpatikus is, hogy valakik, az iskolával kapcsolatban azt hangsúlyozzák, hogy a tanulás rendkívül fontos munka. Pedig nagyot tévednek mindazok, akik azt gondolják, hogy játszva, játékosan is meg lehet mindent érdemlegesen, színvonalasan tanulni. Ezzel természetesen nem azt állítjuk, hogy a játéknak, a játékos tevékenységnek nincs tanító, nevelő szerepe. Persze akadnak /kevesen/, akik számára a tanulás nem csak érdekes, izgalmas, de élvezetes tevékenység is. Mégis a gyermekek döntő többsége csak nagy erőfeszítés árán, megfeszített és nemszeretem attitűddel jut el, akár csak az i betű szépen ívelt leírásáig. Mennyivel több erőfeszítést, esetenként megfeszített szellemi munkát követel, mondjuk /ugyan, néhány évvel később/ a logaritmus megértése, használni tudása. A tanulás munka jellegére kívántunk rámutatni és jelezni azt, hogy ma igen időszerű a munkához való, korábban a társadalmat átfogóan jellemző pozitív viszony helyre állítása.  Hangsúlyozzuk, nincs ellenvetésünk, ellenkezőleg szorgalmazzuk a jó hangulatú munkát, mert az ilyen légkörben még a nehéz is könnyebb. Tehát távolról sem akarunk az iskolai légkör derűje ellen szólni. A kellemes, könnyed hangulatú intézmények pártján állunk, ahol van helye a játéknak, a játékosságnak is. Hiszen, a jókedvvel, a játék, a derűvel végzett munka hatékonyabb, hasznosodása is valószínűbb.

Úgy ítéljük meg, hogy a „család és iskola” téma megkívánja, az alapkérdéseket illetően, a szerző álláspontjának, véleményének fenti, talán kissé terjengős kifejtését. A két nagyon fontos társadalmi közösség szerepe a jelen és a jövő szempontjából felbecsülhetetlen. A család a társadalom teremtője, gyermekei a jövő letéteményesei. Az iskola, az iskolaügy feladata pedig, hogy kiválogassa a jövő szempontjából elengedhetetlen szellemi értékeket, és azokat szerepük, fontosságuk szerint osztályozva továbbadja a felnövekvő nemzedéknek. A család a gyermek meleg fészke, óvó menedéke. Annak kellene, kell lennie! Az iskola a gyermek jövőjét alapozza meg azzal az ismeretátadással és nevelési eredményekkel, amivel szolgálni tud. A közös mindkét fél számára a gyermek, akinek érdekében az együttműködés elengedhetetlen, mind a tudás, mind a neveltség vonatkozásaiban. Az iskola, mint erről fentebb már szó esett, szakemberekkel teszi a dolgát. Olyan hozzáértőkkel, akik a pedagógia ismerői és több-kevesebb tapasztalattal is rendelkeznek. A pedagógiai törvényszerűségek ismeretében és számos egyéb szakismeret birtokában / pl. a kémia tanár, kémiai ismeretekkel/ a társadalom igényei szerinti válogatásnak megfelelően, közvetít meghatározott mennyiségű tudásanyagot és egyidejűleg fejleszti a gyermek szellemi és érzelmi világát, neveli, segíti a személyiség fejlődését, buzdít a jóra, szépre, igazra. Hogy ez a tanító-nevelő munka minél eredményesebb legyen, elengedhetetlen a szoros együttműködés a családdal.

A kérdés tehát most már az, hogy ez az együttműködés hogyan, milyen formában, milyen tartalommal, jöjjön létre.

Az iskola igazgatója, ideális körülmények között, pedagógiai vezető. Amennyiben nem, akkor helyettes, vagy az osztályfőnöki munkaközösség-vezető kaphatja ezt a feladatot. Nagyobb tantestületek esetén a poszt betöltése nem okoz problémát. Kisebb, akár egy tanerős intézmény estében szükségmegoldás, de a kolléga ezt a feladatot is kénytelen vállalni. /Nincs kétségem, saját és más kollégák tapasztalata szerint is, csupán arról van szó, hogy gondolnak-e erre a feladatra./A pedagógiai vezető dolga, hogy szervezze és tartalmában irányítsa a szülőkkel való együttműködést. – Jelenleg a legnagyobb gond e téren, hogy a kapcsolat igen laza.

Az elmúlt évtizedek oktatás-irányítása, a liberális elvektől, pl.„az iskola szolgáltató – intézmény,” vezérelve, ilyen és hasonló,  kapcsolatrontó nézeteket preferált. A következmény az lett, hogy egyes szülők, hozzáértés nélkül, bele akartak szólni szakmai kérdésekbe.  Ezzel egyidejűleg történt a gyermekjogok túlhangsúlyozása is, ami meg azt vonta maga után, hogy számosan alul tejesítettek, az eredmények leromlottak. Ennek a hatásnak a tetőzéseként szülői, sőt gyermek atrocitásokra is sor került. Mindez alapvetően a felső iskolairányítás bűne. –  A fenti és a hasonló egyéb következmények kiküszöbölése igen nagy erőfeszítést igényel. Megoldás csak akkor várható, ha a tantestület képes pedagógiai közösségként működni, kizárólagosan pedagógiai elvek alapján. Ez a feltétele, egyrészt az egységes nevelői hatásnak a gyermekek körében, másrészt, ha működik ez a közösség, a szülők tudnak hová fordulni, problémáikkal. Csak kölcsönös bizalom esetén oldódhat fel, a talán meglévő feszültség, az iskola és a szülői ház között. Az együttműködés kimunkálása napjaik egyik, legnagyobb feladata. A tantestületeknek, vélhetően szükségük lehet hattósági, de minden képen hathatós társadalmi támogatásra, beleértve az oktatásirányítás által felkérendő sajtót, és médiát is. /A „Ridikül” egyes adásai pl. akár már most hasznosodhatnak./

Amennyiben a szülőket sikerül megnyerni a hatékonyabb együttműködés ügyének, az a további tennivaló, hogy alkalmas együttműködési formák szülessenek. Ilyenek eddig is voltak, ma is léteznek. A fogadóórák, családlátogatások individuális problémák megbeszélésére alkalmasak. A szülői értekezletek pedig a legkülönbözőbb általános kérdések megbeszélésre valók. A lehetséges témák sokaságából, a régtől szokásos és szükséges témákra csupán ennyiben utalunk. Hangsúlyozni kell, hogy a megbeszélésre szoruló dolgokat a gyakorlat szüli. Amennyiben pl. tipikus, hogy az érzelmi nevelés terén vannak gondok, akkor ezt kell napirendre tűzni, Lehet a maga konkrétságában /pl. rideg hangulat a gyermekek között/, de elképzelhető, hogy általánosságban az érzelmi nevelés megbeszélése válik szükségessé. Ez utóbbi estben egy rövid /20 perces/ bevezetőt lenne jó talán tartani és kérdések, vélemények szerint megbeszélést kezdeményezni. Jó kapcsolat esetén, alkalmazható a „Szülők iskolája” forma, egy konkrétan aktuális témasorozatot megbeszélésére. /Nem gondoljuk, hogy évi négy-öt alkalomnál többre lenne igény és lehetőség. A szülői értekezletek akkor hatékonyabbak, akkor adnak nagyobb segítséget, ha azokat osztályonként tartják.

A fenti mondanivaló sokéves és többszintű /alsó és felső tagozat, középiskola/, e témához kapcsolódó tapasztalat alapján született. Az a felismerés inspirálta, hogy a család és az iskola között, az utóbbi két-három évtizedben megromlott viszony, súlyos gátja az oktatás-nevelés jobb eredményeinek és ebbe nem törődhetünk bele. Az általános és a középiskolák számára feladat és sajátos érdek ennek a nemkívánatos állapotnak a felszámolása. Fel kell vállalni, mert kollégáink eredményes munkájához a szülői házzal való jó kapcsolat elengedhetetlen, még akkor is, ha ma számos új tennivaló is akad a folyamatban lévő reform miatt. Ha a misszió sikeres lesz, /hiszem, hogy az lesz!/ a leghatékonyabb pozitív eszköz kerül a kezükbe és felbecsülhetetlen szolgálatot teszünk, és nem csak az iskolaügynek!


Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.