ARCHAIKUS SOROK
Érfalvy Ferenc
Archaikus sorok
Szurkosszeren (Nova) születtem
egy kicsike házban.
Kiskertünk aljában patakba
ért lábam.
Gyermekkorom Göcsejben telt,
Apám
és a zalai paraszt lett
a példám.
Ifjúságom bölcsője Kőszeg,
az Alpok alján,
pályám indítója a képző
a Gyöngyös partján.
Nagy szerelmem a Balaton
Somogyban,
partjait szívesen jártam
magamban.
Vétettem Isten s ember ellen
gyakorta,
meg is szenvedtem érte
dohogva.
Ennek vége harmincöt
éve, végre
egy hajadon huszonhét évével
kezét adta érte.
Most itt vagyok öregen
elaggva,
mint Krisztus a keresztfán
megroggyadva.
Ám amiért e sorokat ide
vetem,
Köszönő szó akar lenni
Szívem.
Köszönni akarok valamit,
amit alig lehet:
Szerelmedet, gondos szép
kezedet.
Most engedd el a további
szép szókat,
ez a dadogás nagyon
fojtogat.
Mégis el kell mondanom
valamit,
bár tudjuk mindketten,
hogy mit.
Te vagy s leszel számomra
az élet,
míg Szent Mihály lován
itt a végítélet.
Te és fiunk, meg Lívi
utamat kísérni
jöttetek és lesztek, kik
messzire mentek.
Felidézek másokat is szorongva,
szeretettel,
ám veletek élek igaz nagy
hittel.
A hit telve szkepszissel,
reménnyel,
oldja a gondokat égi
fényességgel.
S amikor elmegyek s csak
emlék leszek,
gondolatban újra eljövök,
és öledbe rózsát teszek,
mert ott is igazán szeretlek.
Jó lesz nekem,
ti lesztek. mint vagytok.
vigaszom, mindenem.
De most félre a kicsinyes
gondot,
legyetek, mint vagytok.
igaz magatok!
Kaposvár, 2011. 11. 01.