A bodor felhőre ülünk. Megyünk Pestre.
Két egymásnak teremtett füsti fecske.
Generációink bár nem esnek egybe,
A légeget mégis együtt szeljük, rendre.
Az út kellemes, nem is nagyon hosszú,
Járgányunk öreg, ám cseppet sem lassú.
A Reitter utcában keressük otthonunk.
Fészkünk kész, csak meg kell találnunk.
Gyermekeink rakták, valóságos csoda.
Amit alkottak, földi éltünk új otthona.
Érkezéskor a vénség lepihen nyomban,
A fiatal meg szárnyra kél és kisurran.
Körülnéz, majd lendületből, hirtelen
A nagystílű, tág teraszon terem.
Rendez, csinosít, otthont teremt.
Párja álmélkodva néz, és ért mindent:
Megérkeztünk, otthon vagyunk.
Istenünknek, teljes szívvel, hálát adunk.
2014. november