Gondolatok oktatásról nevelésről…

Rubinstein könyvét olvasva felfigyeltem az alábbi két gondolatára: „… minden tevékenység a személyiségből, mint szubjektumból indul ki.”, „… a létezés síkján, minden adott szakaszban, a személyiség a kiinduló, a kezdőpont.” (Sz. L. Rubinstein: Az általános pszichológia alapjai. Ak. Kiadó II. köt. 1041. o) Magam is azt tapasztaltam, hogy a személyiség a pedagógus, de minden gyermekkel foglalkozó szakember számára igen fontos. Mégsem találtam olyan körülírást, meghatározást, amelyből egybehangzó lenne az egyetértő vélemény. Sőt B. Inhelder és J. Piaget a következőt mondja: „… ami a személyiséget illeti nincs rosszabbul meghatározott fogalom az egyébként is nehezen egyeztethető pszichológiai szótárban” (B. Inhelder és J. Piaget: A gyermek logikájától az ifjú logikájáig. Ak. Kiadó 1967. 335. o.)

A múlt század hetvenes éveiben megkíséreltem felderíteni az ide vonatkozó irodalmat. A személyiség fogalmát, körülírását kerestem. 53 próbálkozást találtam. Többségük pszichológiai ihletettségű. Van a biológiai, van a társadalmi összetevőket és van a biogén és szociogén elemek összefüggéseit bemutatni igyekvő megoldás. Tanulmányaim, tapasztalataim és vizsgálódásom termékeként eljutottam egy újabb próbálkozáshoz.

Gondolatmenetem sémája, hogy az ember az ontogenezis során alakult személyiséggé. A személyiség összetevői a testi-szervezeti és a szellemi részrendszer. Összeállt egy vázlat is, amit azért közlök itt, mert a továbbiakban mondanivalóm vezérfonala lesz.

                            Törzsfejlődés                                       Az egyed organizmusa

                             (filogenezis)                                               (ontogenezis)

                          előember                                                       test

                                                                              szoma       zsigerek

                          Homos Sapiens                                             érzékszervek

                          (Cro Magnon)                                               idegrendszer       működésük

                     Közösségek

                          család

                          nagycsalád          társadalmi viszonyok                szellem

                          nemzetség           szerepek

                          törzs

                          -.-                                                                 személyiség

                          ősközösség                                                      a szoma, a szellem

                          rabszolga t.                                                      a társadalmi viszonyok, szerepek

                          feudalizmus                                                      egyedisége

                          kapitalizmus                                                     alkati, szellemi,

                          -.-                                                                   viselkedési különbözőségek

                          szocializmus

Az ember filogeneziséről

Az emberiség előtörténetének felvázolása, az időbeli távlatok és a rendelkezésre álló anyag szűkös volta miatt, sok bizonytalansággal terhes. A történtek távlatai oly nagyok, hogy a tudományok (geológia, archeológia, antropológia, őslénytan) megállapításai inkább feltevések, következtetések. Nincsenek megdönthetetlen bizonyítékok sem az időtartamokat, sem a történéseket illetően. Ezt figyelembe véve mondjuk, hogy az előember (Homo habilis) 2 millió éve élt. A Homo erectus (felegyenesedett ősünk) másfél millió éves. Az ősember: a Neandervölgyi ember 50.000-100.000 évvel ezelőtt jelent meg. A gondolkozó ember (Homo sapiens) első leleteit a Cro Magnonban találták meg. Kb 30.000 évvel ezelőtt élt.

Bennünket most az ember ontogenezise foglalkoztat. Ennek megértéséhez elkerülhetetlen megvizsgálni azokat a körülményeket, amelyek az ember kialakulásához egyedi és szociális jellegrajzához hozzájárultak.

A munka szerepe

Az ember szociális jellege bizonyos tárgyak eszközként való használatával és az együttes tevékenység előnyeinek észlelésével fokozatosan alakult ki. A közösségekben az együttműködés alapja és tartalma a munka. Ez az együttműködés, egyre több eszköz használatával teszi lehetővé, hogy az ember kiemelkedjék a természetből, és fokozatosan úrrá legyen raja. Hogy valóban úrrá lehet-e, az nem egészen egyértelmű. Különböző természeti erők (földrengések, szökőár stb.) arra figyelmeztetnek, hogy az ember e téren se bízhatja el magát. A tevékenység munka jellege azt jelenti, hogy tudatosul, amit tesz, amit társaival együtt tesznek. Vagyis a tevékenységet előre megtervezi, megtervezik. Ez a „tervező munka” már primitív fokon is feltételezi a munka eszközeinek, tárgyának, saját lehetőségeinek, sőt az elérendő célnak az ismeretét is. Tevékenység közben kiigazítások, módosítások válhatnak szükségessé. Ezek növelik a munka eredményességét. Más megközelítésben, az együtt végzett tevékenység a közösségek létrejöttét is eredményezi. Megtörténik a család, nagycsalád, a nemzetség, a törzs kialakulása, majd idővel a nagyobb egységek is megjelennek: az ősközösség, a rabszolgaság, a feudalizmus, a kapitalizmus formációiban. Történelmi tény, hogy a XX. század második évtizedében kialakítottak egy szocializmusnak nevezett formációt, előre készített elmélet (Marx-Engels) alapján. A történetek bizonysága szerint, ez a próbálkozás nem volt sem megalapozott, sem életképes. Az alkalmazott brutális erőszak, a despotikus diktatúra hatására rövid időn belül meggyengült, hatalmas gazdasági és erkölcsi pusztítás után, a népek ellenállása miatt, szükségszerűen került le a történelem színpadáról. (Kína ugyan ma is szocialista államnak mondja magát, ám berendezkedése egyértelműen kapitalista, állama pedig diktatúra.)

Az ontogenezis tehát a Homo sapiens megjelenésétől számítható és ma is ismétlődik egyre tökéletesítve a munkát és korrigálva a közösségeket. (Kétséget kizáróan ez a fejlődési folyamat manapság lassulni látszik és világszerte feszülő problémákkal terhes.) Az egymásra következő generációk ontogenezise természetesen tartalmaz filogenetikus elemeket. Ám bizonyos, hogy bekövetkezik az emberi törzsfejlődés lemenő ága.

Az ontogenezis lényege

A törzsfejlődés hosszú időszakában a generációk rendre váltották egymást. A generációk tagjai az egyes emberek. Az ontogenezis minden egyes ember élete során lejátszódó egyedi történés. A mai, akár az őserdőkben, akár a legfejlettebb európai vagy amerikai városokban élő ember születésekor rálép az egyedfejlődés útjára, ezt végigjárva jut el a mindannyiunk számára elkerülhetetlen enyészetig.

Az egyedfejlődés során a test, a zsigerek, az érzékszervek és az idegrendszer a kezdő zygota állapottól eljut a kifejlődésig, majd az elmúlásig. Ez idő alatt természetes szükséglet a test és a szellem karbantartása, fejlesztése, ápolása.

A törzs- és egyedfejlődést végigtekintve talán sikerült megalapozni a személyiségről való fejtegetést. A személyiség az egyed testének és szellemének egyedi megkülönböztető jellegzetessége. Alábbiakban külön lesz szó a szomatikumról és a szellemről. Ez azonban csak elméletileg lehetséges, ugyanis a kettő a valóságban elválaszthatatlan. Az elkülönítés a jobb megértés miatt mégis kívánatos, sőt elkerülhetetlen. Lássuk az egyik részrendszert:

A szomatikum a személyiség egyik összetevője. A testi szervezet a szakemberek (orvosok) körében jól ismert. „Az ember testi-szervezete (szomatikum) az ontogenezisben akként alakul, ahogyan a filogenezisben beprogramozott és a csirasejtek egyesülésekor a zygota állapotban egybeszerveződött alapvető „törvényszerűségek”, a vezérlési rendszer előírja.” (Gegesi Kiss Pál: Gyermekgyógyászat, 1978. nov. 409. o.) A zygotaállapotból kiindulva minden emberben kialakul az egyéni sajátosságokat is hordozó testi szervezet, az élettani, a morfológiai működés is. Az egyed testi organizmusának alapegységei a testrészek, a zsigerek, az érzékszervek és az idegrendszer az agyközponttal. Ez a szervezet már a Cro magnoni embernek is sajátja. A ma felé haladva csupán jelentéktelen különbségek észlelhetők aszerint, hogy a természeti és a társadalmi környezet milyen alkalmazkodást tesz lehetővé, illetve „vár el”. A testi szervezeti organizmus szabályozórendszereként is működik. Működése elsősorban az egyed fennmaradását, életben tartását érvényesíti, ám a faj fennmaradását is szolgálja. Az érzékszervek és az idegrendszer, mint a részrendszer elemei elsősorban az érzékelés és az észlelés, másrészt a gondoskodás eszközeként megalapozza a testi szükségletek kielégítését, de javítja a faj fennmaradásának lehetőségét, és alapot teremt a szellemi működéshez is. A testi szervezeti részrendszer így tölti be a szerepét.

A tudat, a szellem és a lélek fogalma

Mielőtt a másik szabályozási rendszerről szólnék, szükségesnek gondolom, a fent jelzett fogalmak tisztázását. Ennek elkerülhetetlensége abból adódik, hogy a pszichikum, a pszichológia fogalmakat, jelentésük szerint használva (lélek, lélektan) azok félreértéseket generálhatnak.

Az egyik gond, hogy a tudat vagy a szellem fogalom használata helyes-e. A tudatot tudatos tudatként szokás értelmezni. Álláspontom szerint a személyiség második részeleme több ennél. Mégpedig alkotó képességeivel. Eszerint a szellem alkotó tudatos tudat.

A másik probléma, hogy a lélek és a szellem fogalmak sem tisztázottak. Úgy gondolom a megoldás az lehet, ha a lelket, eredeti jelentése szerint Isteni adományként értelmezzük. Aki az egyén halála után tovább él. – Az emberi szellem pedig alkotó tudatos tudatként, egyedi emberi termék, az egyes ember produktuma, változik, fejlődik, alkot, felejt, a test enyészésével megszűnik, ill. tartalma írásban, médiákban, alkotásokban fennmaradhat.

A szellem a személyiség másik összetevője

Nem egyszerű, ahogy érzékeltettük, a szomatikumot mint a személyiség egyik szabályozó rendszerét bemutatni. Ettől is nagyobb feladat az emberi szellemet mint a másik jelzőrendszert körülírni. – Egyértelmű, hogy a szellemi tevékenység anyagi eszközei az érzékszervek és az agyközpontú idegrendszer.

Az öt érzékszerv külső vagy belső ingerek hatására lép működésbe és az idegrendszeren keresztül közvetít impulzusokat az agyközpontba, úgy hogy stimulálja az idegvégződéseket, az érzékszerveket. Az így keletkezett ingerületek, az idegpályákon keresztül az agyközpontban vagy tudatosulnak, vagy a tudatküszöb alatt maradnak. A szakirodalom ez utóbbiakat feltétlen reflexként tartja számon. Hatásuk a reflexíven keresztül spontán jelentkezik (nyálképződés, szopásmimika, stb). A tudatosulást előidéző ingerhatások ugyancsak reflexíven keresztül, azt bejárva, szellemi tevékenységet generálnak. Fontos tudni, hogy a szellemi tevékenység csak az élő szervezet egészében működik. Sem az agynak, sem az idegrendszernek nincs önálló, az élettől független, különálló tevékenysége. A szellemi élet minden megszületett emberben előröl kezdődik és az ontogenezis során folyamatosan alakítja ki az éppen aktuális szellemi tartalmakat. Ezek a tartalmi elemek tanulással válnak sajátunkká. A tanulás a régebbi generációk szellemi produktumait is tartalmazza.

A szellemi termékek nem tárgy, hanem működésszerűségek. A környezethet (természet, társadalom) való tartozás alkalmazkodást, függést, változtatásra vagy tartalékolásra való törekvést jelent. Vagyis az ember egyidejűleg függ, alkalmazkodik, változtatni akarja a környezetét vagy tartalékolni akarja, amit a természettől, a társadalomtól kap. Meg kell jegyezni azt is újra, hogy a szomatikum és a szellem funkcionális egységet alkotnak. Ezek figyelembevételével tekinthetjük át a szellem tartalmát és lényegét. A szellem tartalma az értelmes, alkotó tudás, amit az agy az idegrendszer segédletével dolgoz ki, vesz át, vagy „tárol”. Ám ezekhez még érzelmi, akarati, erkölcsi, értékelési, értékítéleti, stb. mozzanat is társul. Feltárja bensőnket, megjeleníti a természeti és társadalmi környezetet, az összefüggéseket stb. Tudatosítás után az egyes tartalmakat és összefüggéseket felhasználja, dolgozik velük. Például mesevilágot teremt, megfogalmazza a jövő lehetséges perspektíváit, stb. A szellem tehát alkotó tudatos tudat, mint ilyen a személyiség egyik részrendszere.

A személyiség

A két részrendszer: a szomatikum és az emberi szellem elemzése teszi lehetővé a személyiség lényegének feltárását, megértését. Az emberősök, az előember még csak lehetőségei, előzményei az embereknek, a személyiség kialakulásának. Még nem emberek, tehát nem járják be az emberi ontogenezis útját. Az első egyedi ember a Homo sapiens, egyik korán felfedezett alakja a cro magnoni ősünk. E fejlettségi stádium jellemzője az emberi szomatikum teljessége. Ezen belül az agy térfogatának jelentős növekedése (ma 1500 cm3 körüli). Ezzel a szellemi tevékenység megalapozása a szomatikum oldaláról. Innen számítjuk az ember ontogenezisét, az egyedfejlődés kezdő időpontját. Azt a korszakot, amikortól az egyedfejlődésnek a tényleges lehetősége megteremtődött. Az emberi egyed fejlődése azzal jár, hogy a testi fejlődés, a környezeti hatások, a tevékenység, a szellemi erőfeszítések, stb. következtében eltérő, megkülönböztetésre alkalmas jellegzetességek alakulnak ki. Ezek az eltérő jegyek, a szomatikumban és a szellemi tevékenységben, adják az egyén egyediségét, összességük pedig a személyiség tartalmát. Az eltérő sajátosságok teszik ténnyé, hogy minden ember egyedi, hogy mindenki mindenki mástól különbözik, megkülönböztethető. Az alkat, a testrészek, az agytérfogat, a tapintásérzék, a hang, a beszédstílus és ritmus, a gondolkodásmód és eredményei stb. alapján minden egyén más, megkülönböztethetővé, felismerhetővé lett az ontogenezis produktumaként.

Az mondhatjuk, hogy a személyiség az ember egyedisége, a biogén és a szociogén összetevők mássága, ezek összessége. Exogén és endogén erők hatása, kölcsönhatása eredményeként alakul ki, változik, fejlődik lehetővé téve a megkülönböztethetőséget, a felismerést.

Mondanivalóm inspirálója Rubinstein két, fent idézett gondolata, másrészt pedagóguspályám személyiség formálással kapcsolatos tapasztalatainak sokasága, ezen tanulságok összegzése.

Az egyik tanulság, hogy a lényeget tartalmazó személyiségfogalomra van szükség. Ennek birtokában és felhasználásával lehet eredményes személyiségfejlesztést folytatni. A többi tanulság azt tartalmazza, hogy a fogalom tartalmát ismerve mit kell tenni, mik a személyiségfejlesztés alkalmas módszerei.

Újra ismétlem, hogy a személyiség összetevői a testi-szervezet és az emberi szellem bonyolult rendszerének egyedisége. A szomatikum a genetikailag beprogramozott utat járja be a biológiai érzés során. Eközben kifejleszti az ember morfológiai és élettani funkcióit és sajátosságait. A szellem függ a megszületés utáni egyéni életet körülvevő természeti és főleg társadalmi hatásoktól. Ezek közül a korai szakaszban meghatározóak az egyénhez közel állók érzelmi töltésű hatásai.

A testi- szervezet morfológiai- élettani összetevői, jellegzetességei lényegében nem változtathatók. Annyit tehetünk, hogy közülük a kedvezőket erősítjük, a nemkívánatosakat gyengítjük. A szellem viszont az ontogenezis során jelentősen alakítható, sőt megszorítással, átalakítható. Születéskor az egyén biológiai lény és a korai érés folyamatában biológiai törvényszerűségek szerint fejlődik. Ekkor a „nevelés” módszere a gondozás, a táplálás. Ebben az érési szakaszban inkább csak az anyán keresztül hatnak más szociális tényezők. Ezek persze érintik a kialakuló szellemi életet is. A további érés során a belső erők is változnak, kialakul az érzelemvilág, ami a szellemi élet eleme. Ez a periódus érzelmi hatású eljárásokat kíván. – A további fejlődés, a szellemi életben, az értelmi elem lassú túlsúlyát eredményezi, majd lehetővé válik az absztrakt gondolkodás is. Az alkalmazható eljárások a verbális jellegű tanítás, oktatás, értékelés, önértékelés. A cél, hogy a személyiség szellemi szférájában a tudatos elemek váljanak dominánssá és az elvont gondolkodás elemei szaporodjanak. Ebben a szakaszban a nevelés- nevelődés kölcsönhatásának az érvényre juttatása a feladat. Ez a folyamat a 18. életév körül zárul. Az információ, az oktató, a felnőtt nevelő hatása ezt követően is természetesen jelen van, továbbra is hatnak nevelőmomentumaikkal, ám egyre inkább lehetővé és természetessé válik az önnevelés dominanciája: „a létezés síkján, minden adott szakaszban a személyiség a kiinduló, a kezdőpont.”

Elolvastam a Szárny és teher (ajánlás a nevelés-oktatás rendszerének újjáépítésére) c. fajsúlyos összegezést.

Egy alapos átszervezést az oktatásügyben. Minden érdekelt elengedhetetlennek tart. Engem az esedékes tennivalók közül elsősorban a nevelés, azon belül az erkölcsi nevelés  megújjítása foglalkoztat. Az ehhez a témakörhöz illeszkedő gondolataimat vetem itt papírra, mert a fejlesztő munka lényege a nevelés és mert a mai hazai válságjelenségek közül a morális züllést tartom, egyrészt mindenre kiterjedőnek, másrészt a legveszélyesebbnek. „… ha az erkölcs megdől Róma rabigába görbed”, figyelmeztet a múlt. – Az iskola ma még őriz fontos nevelési-oktatási értékeket, ám ránehezedik egy sor téveszme (tudásgyár, szolgáltató intézmény, vegyük át a termelés módszereit), a rohampszichózis, a globalizmust szolgálni akarás, a nevelő-oktató munka és a pedagógus lebecsülése, stb. (Itt jegyzem meg és húzom alá, hogy az oktatást eszköznek tartom. Igaz, a nevelés legfőbb eszközének!)

 Átfogó, mindenre kiterjedő összegezést a már idézett Szárny és Teher c. munkában találtam. Én csak résztennivalókkal foglalkozom olyanokkal, amelyek elhanyagolása, átértelmezése káoszhoz vezetett a múltban, amelyek az iskolák érdemleges, hatékony munkáját csaknem ellehetetlenítették.

Előzetesen egy hézagos történelmi vázlat az iskola, a nevelés múltjáról:

  Az ifjú nemzedék fejlesztése a messze múltban a szülő feladatai közé tartozott. A korábbi nemzedékek felhalmozott tapasztalatainak a summáját átadták az utódoknak. Ez azzal is járt, hogy mert a fiatalság könnyebben, eredményesebben akarta elvégezni tennivalóit, nem csak átvette a régit, de saját tapasztalata, gondolkodása eredményeivel bővítette, gazdagította is azt. Javult a munka eredményessége, szaporodott, de korrigálódott is az ismeretanyag. Lassan megszületett, külön vált az ismeretközlő személye, megjelent az iskola szükségessége. A sumerok 3000 évvel ezelőtt leírták hogyan kell földet művelni, szántani, vetni. A leírtakat az olvasni tudók felolvasták, elmondták a földművelőknek. – Hazánkban az első iskolát a Szent Márton hegyen kolostorukban a Bencések alapították 996-ban, előbb mint Szent István koronát kapott. Innen számítva a 2009/10-es tanév az ezertizennegyedik. – Mekkora távlat. Mekkora utat járt be a tanügy! Az egyházi iskolák elemi, vallásos ismereteket nyújtó intézményeitől az első (pécsi, budai, nagyszebeni) egyetemig, a ma megújjulásra váró, felmérhetetlen értékeket megőrző iskolák sokaságáig. Virágzó évtizedek. Tatár-, törökdúlás, Trianon hatása, hogy csak végleteket jelezzek. Jellemző, ami a haza megcsonkítását követte. Klebelsberg nevével fémjelezve. Ismét visszafejlődés a szovjet megszállás idején, zuhanás az iskolák államosítása következtében. Ismét éledés 1989-től, az egyházi iskolák újjászervezésével. Párhuzamosan „a sokoldalúan fejlett ember” víziójával, majd a szociálliberális ámokfutás. – Ma ismét reális remény, hogy az új oktatásirányítás talán már a 2010-11-es tanévben megkezdi és fokozatosan véghez viszi a feltétlenül szükséges tartalmi változásokat, hogy az iskolák magukhoz térhessenek, tehessék a dolgukat: nevelhessenek, taníthassanak.

 Az új oktatásirányításnak – tudjuk – nem lesz könnyű dolga. Az előkészületek segítséget jelentenek, ám mérhetetlenül sok a feladat.

 1. Alapkérdéssel kezdem.

A tudatos pedagógiai tevékenység mindig is feltételezte a célrairányultságot. A cél megfogalmazása a mai plurális viszonyok között csaknem lehetetlen, ha mint eddig, valamely társadalmi osztály, vagy ideológia elvárásait akarjuk érvényesíteni. (A többi társadalmi csoportnak ez nem derogálni!) Az is kivihetetlen, hogy minden réteg, ideológia érdekeit külön megfogalmazva, rétegiskolákat szervezzünk. Miután a mai plurális társadalom felszámolását semmi sem indokolja, sőt megmaradását szinte mindenki evidensnek tartja, a pedagógia egyik feladata megtalálni azt a közöst, ami minden csoport valós érdekeit kifejezi, egyidejűleg a gazdasági és az általános kulturális fejlődésének is bázisa. Van ilyen közös alap: az ember maga: annak biológiai, szociális és szellemi valósága. Minden ember egyidejűleg biológiai, szociális és szellemi lény. Persze az egyes ember személyiség is: az ember általános jellegének egyedi, sajátos konkrétsága. (Ember, egyidejűleg személyiség.) Az embernek mint biológiai lénynek egészségre, edzettségre, munkabírásra, stb. van szüksége. Szociális lényként sokféle társadalmi viszonynak az eleme, bizonyos társadalmi szerepeket tölt be („játszik el”), szellemi tevékenységet folytat: gondolkodik, akar, erkölcsiséggel, jellemmel, stb. rendelkezik. – Tehát a közös: az általános emberi konkretizálódása, megjelenése pedig a személyiség. E két jelleg egysége adja a nevelési cél megfogalmazásának az alapját. Miszerint a pedagógia általános célja az általános emberi (biológiai, szociális, szellemi) fejlesztése a személyiség (az egyediség) fejlesztésével párhuzamosan. Ez a munka a szülő, a pedagógus, a társadalmi és a természeti környezete, valamint az egyén együttes, egymás kiegészítő tevékenysége. Az ember exogén és endogén erők hatása, kölcsönhatása eredményeként fejlődik, lesz más. – Legyen többet érő!

 Azt gondolom, hogy a nevelési célnak is meg van a maga történetisége. Szerintem abban az értelemben, ahogy erről Heller Ágnes beszél a genezis könyvének elemzése során indokolva, miért szereti olvasni a Bibliát: „… az ezeken a szövegeken való gondolkodás kivezet – az éppen most – imádatába beleszédült korunkból, mivel minden, amiről itt szó van túlmutat az időbeliségen. A nagyon ősi nagyon jelenvaló, a nagyon jelenvaló nagyon ősi.” (1) A múlt, a jelen és a jövő egymásra épülnek, az utóbbi nem megtagadja az előbbit, hanem ráépül. Ha a folyamat pozitív, meghaladja azt. Végül is egységet alkotnak. Az gondolom ez a felismerés is alátámasztja a nevelés általános céljairól mondottakat.

 Az általános cél lehetővé teszi bizonyos konkretizálást is, a közoktatás célját a következőkben fogalmazom meg: A korosztály fejlettségét figyelembe véve fejleszti, edzi a gyermek testét, megismerteti a fontos egészségügyi és higiéniai elvárásokat, sarkall ezek betartására. A közösségekhez (család, osztály, iskola, lakóhely, nemzet) való tartozást tudatosítja, alakítja, képviseli „az egymásért is vagyunk” gondolatot és gyakorlatot. Megtaníttatja a korszerű általános műveltség elemeit, alapvető összefüggéseit, alakítja a pozitív erkölcsiséget, a szilárd jellemet és akaratot. Segíti az egyénnek megfelelő  szakma megválasztását, megalapozza a szakmában, illetve a felsőoktatásban való helytállást.

 2. Acélok megvalósítását csak a fejlesztőtényezők, az exogén és endogén erők együttműködése esetében és csak akkor várhatjuk,hogy nevelőtevékenységünk átgondolt, aktuális és pozitív értékrendszerre támaszkodik. Az általános értékrendszer fundamentumát már Mózes II. könyvében megtalálhatjuk. A tízparancsolat 3 első igéje a vallásos ember értékei, ám a többi általános emberi, társadalmi értékeket ír le. Ezeket én fundamentális értékeknek tartom. (Pálvölgyi szerint a fundamentális értékek: védd az ember életét és méltóságát, védd az ember környezetét és közösségeit, védd az ember alkotásait és javait.) (2) – Az emberiség történetének utóbbi két és fél évezrede bizonyság, hogy majdnem mindenütt elfogadják, kívánatosnak tartják ezeket. Viszont az is tény, hogy nagy rendszerességgel sérülnek. Mégis ható erők, figyelmeztető, óvó jelzőtáblák.

 3. Napjaink szakírói – minden bizonnyal, mert társadalmunk többrétegű válságjelenségei közül a morális válság látszik a legsúlyosabbnak, – az erkölcsi értékrend kidolgozását tekintik sürgősnek.

3.1. Abból indulnak ki, hogy bár a XX. század elején még Jean Piaget nyomán, a fejlesztő feladatok közül a mentális rendszer látszott dominánsnak mégsem ez a meghatározó. A kutatások arra utalnak, hogy az információ mennyisége és ezek feldolgozása meghatározóbb szerepet tölt be a nevelésben, nevelődésben, így az erkölcsi nevelésbe is. Ez a körülmény arra ösztönözte a szakírókat, hogy az új koncepciót a konsturktivista pedagógiára építsék. (3) Pálvölgyi Ferenc ezen az alapon dolgozta ki Az erkölcsi nevelés univerzális értékközpontú modelljét. (4)

3.2. Ennek a modellnek az értékeit ajánlom az új oktatásirányítás figyelmébe az iskolákban történő alkalmazás céljából.

      A fent idézett tanulmány IV. fejezete (5) ad eligazítást a részletekről. Itt a modell vázlatát idézem:

3.2.1. Az első pedagógiai szuperérték: Az emberi élet védelme

                   lehetséges komponensei:

–         életvédelem

–         bátorság

–         empátia

–         jóakarat

–         kötelességtudat

–         önfeláldozás

–         segítőkészség

3.2.2. A második szuperérték: Az emberi személy értékének és méltóságának védelme

                   Komponensek:

–         bizalom

–         elfogadás

–         értéktudat

–         határozottság

–         önfegyelem

–         tisztelet

–         tolerancia

3.2.3. A harmadik szuperérték: A család és a társadalom védelme

                   Komponensek:

–         felelősségérzet

–         figyelmesség

–         kötelezettségvállalás

–         közösségi szellem

–         megbocsátás

–         nemzettudat

–         szeretet

3.2.4. A negyedik szuperérték: Az igazság és a kölcsönös szabadság védelme

                   Komponensek:

–         döntési képesség

–         emlékezőképesség

–         etikai érzék

–         igazságosság

–         kongruencia

–         méltányosság

–         önérvényesítés

3.2.5. Az ötödik szuperérték: A testi és lelki egészség védelme

                   Kompetenciák:

–         aktivitás

–         alkotóerő

–         gyakorlati érzék

–         harmónia

–         nyitott gondolkodás

–         kreativitás

–         önkifejezés

3.2.6 A hatodik szuperérték: A szellemi értékek védelme

                   Komponensek:

–         céltudatosság

–         értékszemlélet

–         jövőkép

–         hagyományőrzés

–         kíváncsiság

–         műveltség

–         önfejlesztés

3.2.7. A hetedik szuperérték: Az anyagi javak védelme

                   Komponensek:

–         becsületesség

–         megbízhatóság

–         pontosság

–         munkaszeretet

–         karitativitás

–         mértékletesség

–         helyes gazdálkodás

A szuperértékek és a lehetséges komponensek itt csupán tájékoztatásra, figyelemfelkeltésre szolgálnak. Felhasználásuk a fentebb idézett eredeti tanulmány ismeretét feltételezi. Akkor is csak orientációs szerepet tölthetnek be. Domináns bennük az erkölcsi, de univerzális értékeket fogalmaznak meg, egyrészt abban az értelemben, hogy mindenkire érvényesek, másrészt, hogy elemei a nevelés egyéb területeit is áthatják.

Az ebben az írásban kidolgozott nevelési cél és az idézett értékközpontú erkölcsi nevelés (Pálvölgyi) jó összhangban vannak. A neveléselmélet az erkölcsi nevelés fő feladataként a közösségi, a humanizmusra, a munkára, a fegyelemre, a hazafiságra nevelést jelölte meg. E mellett értelmi, testi, esztétikai, technikai és világnézeti nevelést szorgalmaz. (Ez a mondat csak emlékeztetni akar!)

 4. A személyiség fejlődésének az alábbi szakaszai különíthetők el:

4.1. Családi/óvodai fejlődési periódus, ahol a pozitív szokások, a magatartás, a viselkedés szabályainak elemei alakulnak ki a példa és a szoktatás, részben a meggyőzés eszközeivel is.

4.2. A 6-10 éveseknek a normák megértésével, jelentőségével is barátkozniuk kell. Pozitív és negatív viselkedési, magatartási jelenségeket is megítélnek.

4.3. A 10-14 évesek előtt az a feladat áll, hogy a szociális környezet társadalmi, világnézeti jelenségeit megértsék, bírálják, képesekké kell válniuk az egyezkedésre is.

4.4. A 14-18 éves korban végbemegy a személyiség kialakulása, egyes személyiségjegyek megerősödnek, a morális tapasztalatokat értékelik és azokat követik, vagy elvetik.

4.5. 18 éven túl alakul ki az érett személyiség, ám ez a köznevelés határain kívül esik már.

5. Atovábbiakban az oktatásirányítás egyéb esedékes, változtatást igénylő tennivalóit jelzem:

5.1. a pedagógusképzést ki kell emelni a bolognai rendszerű egyetemi képzésből, önállóvá kell tenni.

5.2. Elengedhetetlen a felvételi vizsga. Meg kell kísérelni az alapműveltség meglétének vizsgálatát és a pályaalkalmasság felderítését is.

5.3. Az 1-8. osztályok tanítóinak a képzésére 4 év elegendőnek látszik. Az alsó tagozatban használt módszereket ne váltsa fel azonnal a tanári magatartás. Egyrészt a 8. osztály befejezéséig ügyelni kell az alsó tagozatban szerzett készségek megerősítésére, fejlesztésére, másrészt a „szaktárgyak” anyaga vegye figyelembe, hogy a középiskola is tanítja ezeket. Tehát jól válogatott bevezető ismeretelemeket, alapismereteket kell tanítani.

5.4. A középiskolák részére 2 szakos tanárképzés szükséges. Ehhez 5 év kell.

5.5. Minkét képzésben jelentősen mélyebb, alaposabb neveléselméleti, iktatáselméleti és oktatáspszichológiai képzésre van szükség. Nélkülözhetetlen a metodikai és a meghosszabbított gyakorlati képzés.

5.6. A viselkedéskultúra kialakítása a középiskolában történhetne, ám mert ott sokszor elnagyolt és mert a pedagógus munkájában átlagon felüli jelentőségű, kiegészítésére az egyetemi képzés során is szükség van.

5.7. A közoktatásban a tantervi követelmények fokozatos, erőteljes növelését látom szükségesnek (káros ha nem értékelnek, ha nincs házi feladat, ha nem lehet osztályt ismételni, stb. Az iskola az életre készít fel, az élet igen kemény munkát vár el! A középszintű érettségi igényszintje az érettségi leminősítése. Inkább végbizonyítványt! Az emeltszint követelményei sem érik el az érett ember nívóját.

                   – a magasabb érettségi követelményeket meg kell alapozni az általános iskolában és a középiskola első osztályától.

 6. Az újjáépítésben káros lenne mindenfajta rohammunka. A jelen nívóra tekintettel alaposan előkészített, fokozatosan megvalósuló innováció indokolt.

 7. Az új minisztérium rendelkezzen saját és társadalmi elméleti bázissal (pedagógiatörténet, neveléselmélet, oktatáselmélet, oktatáspszichológia). A változtatásoknál szakemberek kontrollja szükséges.

      A miniszter elismert szakember legyen. Az oktatáspolitikát beosztott (államtitkár) képviselje, aki oktatás- és pedagógus képviseletet is ellát (költségvetés, a pedagógiai presztizse).

8. Meg kell oldani a szakfelügyelet újraszervezését (elengedhetetlen az irányító munkához, de mindenekelőtt szaktanácsadást és ellenőrzést végezzen).

9. Országos Rendtartás kidolgozás is esedékes. Úgy ahogy a NAT, ez is adaptálandó az iskolában (helyi igények, sajátosságok, tapasztalatok).

10. Gátat kell szabni a jogszabály dömpingnek és annak a gyakorlatnak, hogy az iskolákkal készíttetnek szabályzatokat.

11. az iskoláknak nyugalomra van szükségük! A pedagógus eredményes és hatékony munkát csak bizalmi légkörben képes végezni.

12. Amédiák bevonásával országos mozgalmat lenne jó indítani a szülői felelősség újraélesztésére, az iskolával való jó együttműködésre.

Az itt jelzett javaslatok, észrevételek hitem szerint, hozzájárulhatnak a megújjuló nevelőmunka jobb eredményeihez. Ahhoz, hogy minden megszülető magyar műveltségben több, akaratban erősebb, erkölcsben, lélekben tisztább, sorsban eredményesebb legyen elődeinél.

Jegyzet:

1. Imhol Vagyok, Múlt és Jövő Kiadó 2006. 286. o.
2. Pálvölgyi Ferenc: Az értékközpontú nevelés konstruktivista rendszere, III. rész Mester és Tanítvány 23. szám 149. o.
3. Nahalka István: Hogyan alakul ki a tudás a gyermekben. Konstruktivizmus és pedagógia
4.  Pálvölgyi Ferenc: Az értékközpontú nevelés konstruktivista rendszere III. rész Mester és Tanítvány 23. szám 135. o.
5. Pálvölgyi Ferenc: Az értékközpontú nevelés konstruktivista rendszere IV. rész Mester és Tanítvány 24. szám 117. o.

Társadalmunk a változtatás lázában ég. Csak az Oktatási Államtitkárság közzétett három vitaanyagot: a közoktatásról, a felsőoktatásról és a pedagógus életpályamodellről. Van min gondolkoznunk! Szívesen tesszük, hiszen gyermekeinkről, iskoláinkról és hát rólunk van szó, meg a jövőről.

Minden bizonnyal sokan ragadunk tollat – számomra alapozóan fontosnak tűnik, hogy egyaránt értő módon beszéljünk. Ezért elengedhetetlen néhány pedagógiai, de egy-két politikai fogalom tisztázása. A fő feladatot természetesen s Vitaanyagok adják, azok tartalmi mondanivalója. – A változások szükségességének megértéséhez át kell tekintenünk a közelmúlt társadalmi átrendeződését.

1. A szükségesnek vélt alapfogalmak, ahogy azokat 90 éves agyam megőrizte.

1.1   A nevelés az a pedagógiai folyamat, amely az ember biológiai, társadalmi, szellemi adottságait fejleszti szakember irányításával, a nevelt aktív közreműködésével.

1.2   Az oktatás a nevelés leghatékonyabb eszköze (értelmi nevelés), ismereteket közvetít, azokat a tanuló igyekszik megérteni és konstruktív módon bedolgozni ismeretei rendszerébe.

1.3   A személyiség az ember biogén, szociogén és szellemi összetevőinek organikus egysége. Exogén és endogén erők együttes hatására alakul ki, változik, fejlődik, lehetővé teszi a megkülönböztethetőséget, a felismerhetőséget. Az ember egyedisége.

1.4   Az erkölcsi nevelés az a pedagógiai folyamat, amely plurális környezetben stabil és ésszerű értékeket képvisel úgy, hogy a jelentkező problémákat kritikusan és alkotó módon megoldani törekvő embereket nevel.

1.5   A fent körülírt fogalmak a politika értelmezését is megkívánják: „a társadalom és az állam vezetése, a hatalom megszerzésére, illetve megtartására irányuló közös vagy egyéni tevékenység.”

1.6   A pluralista állam kritériumai: a szabad választás; az érdekek, értékek sokfélesége, ütközése; a kormányra történő nyomás lehetősége; a társadalom igényeire érzékeny államhatalom.

1.7   A közösség társadalmi csoport, amely közös érdekek alapján összetartozási tudattal, időleges állandósággal működik együtt, többnyire közös eszméket is képvisel.

(Az 1, 5, 6, 7 alatt szereplő fogalmak szükséges kiegészítői, megalapozói a pedagógiai alapfogalmak megértésének és felhasználásának.)

2. A társadalom aktuális átrendeződése

Neveléspolitikánk értelmezéséhez elengedhetetlen a végbement társadalmi változások áttekintése.

2.1. A nemesség, élen a főnemességgel évszázadokon keresztül meghatározója volt a gazdaságnak és a politikának. Kultúrája hordozta saját fejlődésének és az európai műveltségnek a legértékesebb elemeit. A maga után hagyott építészeti alkotások (az alkotók érdemeit is hordozva) például a legértékesebb emlékeink. Műpártolásuk relikviái a múzeumok és a magángyűjtemények sokaságában ma is fellelhetők.

2.2. A kiegyezést követően a fokozatosan megerősödő polgárság az ipar fejlődése, a gazdaság gerjesztője, majd a kultúra mecénása. (Márai Sánsor írásai!)

2.3. A parasztság a falusi gazdaságot virágoztatta fel. Megőrizte és ápolta a népi-nemzeti hagyományainkat.

2.4. Munkásságunk számban gyarapodott, szakértelmét itthon és külhonban becsülték.

2.5. Értelmiségünk, az érettségizettek és a felsőfokon végzettek, intelligenciában és szaktudásban kiállták a világgal a versenyt.

2.6. A szovjet megszállás és a laikusok hatalmának következményei:

2.6.1. A nemességet, a polgárságot, az értelmiség nagy részét, a parasztság és az iparosok javát nemükben likvidálták.

2.6.2. A munkásságot felhígították, képzését elhanyagolták, erkölcsét megrontották, gondolkodásukat idegen eszmékkel telítették.

2.6.3. Az újgazdagok hozzáértése, lelkiismeretessége, kultúrája felszínes, hézagos, erkölcse, az ügyeskedéstől az eluralkodott korrupcióig, megmételyezett.

2.6.4. Az érettségi értéke, a többség esetében, szégyenletes. Az értelmiség nagy részének felkészültsége silány.

2.6.5. Az emberek nagyobbik részének munkamorálja, életnívója folyamatosan romlik.

2.6.6. Politikai életünk az elnyomás, a dilettantizmus, egyre inkább a globalizmus hálójában vergődött.

3. A kialakuló új rend

3.1. 2010 májusában a megalakult új kormány alapozó, átalakító munkába kezdett. Az elkerülhetetlenül szükséges jogszabály-módosítások, a törvénykezés „nagyüzemét” indították el. Az elszámoltatás kezdetét vette. – A lényegi változások még váratnak magukra. Az előzményeket ismerve ez nem is lehet másként. Csak átgondolt, szorgos munka hozhatja meg a kívánt változást, sok törődés és számos év árán. Nem lehetünk türelmetlenek!

Európa ügyeiben irányítóként részt venni nagyon megtisztelő, ám energia- és időigényes feladat. Tudjuk, ez nem járhat együtt saját soros ügyeink késleltetésével.

3.2. A napjainkban kialakuló új rend alapjaiban már demokratikus. Ám az igazi demokrácia felé mégis csak útban vagyunk. A még le nem zárt küzdelmek elvezethetnek a megújuláshoz. Ellenfeleink a megvalósítást ma és még sokáig akadályozzák. A globalizmus haszonélvezőivel suttyomban kötött megegyezésüket felhasználva ma is szítanak.

4. Az új neveléspolitika közvetlen előzményei

4.1. Pluralista társadalmunk készül az új neveléspolitika érvényre juttatására. Előkészítése 2009-ben, Ajánlás a nevelés-oktatás rendszerének újjáépítésére című, nagyon átgondolt és szakmailag megalapozott munkával vette kezdetét. Azóta elkészült az Új Közoktatási Törvény és A pedagóguspálya-életmodell vitaanyaga, érdemes eszmecserére várva. Kész a felsőoktatásra vonatkozó törvénytervezet is. Ezek a dokumentumok az új neveléspolitikát képviselik. Alább a formálódó dokumentumok fő vonásaira kívánok rámutatni.

4.1. A klebensbergi neveléspolitika a neveléselmélet, a didaktika és a neveléstörténet elvárásaira épült. Ezeknek az elméleteknek az eredményeit használta fel, amikor a nevelés és a tanítás hogyanjáról gondolkodott, és körülírta a nevelés-oktatás tartalmát az 1920-as évek társadalmi igényei szerint.

4.2. 1945 után továbbra is ezeknek a diszciplínáknak engedtek teret. Először az államosítással és a nyolcosztályos általános iskolák meghonosodásával történt némi változás. A didaktika az értelmi, a testi, az esztétikai nevelés elvárásai érvényben maradtak. A politechnikai nevelés a gyakorlati foglalkozások utóda lett. A világnézeti nevelés a nietzschei elvek és a marxizmus hatására materialista elvek szerint formálódott, éles vallásellenes felhanggal. Az erkölcsi nevelés iránti elvárások simultak a fentiekhez. Ám sok helyen egyáltalán nem gyökeresedtek meg. A szocialista nevelésügy, a 70-es évek táján, a Politikai Főiskolán megkísérelte a szocialista erkölcsi nevelés elméletének kidolgozását, ám alig jutott tovább annál, hogy a neveléselméletben megfogalmazott erkölcsi elvek elé odabiggyesztette a szocialista jelzőt („szocialista hazafiságra nevelés”). Az oktatás eredményei, részben materialista hatásokra, részben az oktatáspolitika ellentmondásai miatt fokozatosan, még a felsőoktatásban is, részben a kontraszelekció, részben az oktatói kar felhígulása miatt estek. A levelező oktatás lehetőségei miatt nem volt képes színvonalas képzésre.

4.3. 2004-től a neveléspolitikában is eluralkodott a pártirányítás. A pedagógiai elvárásokat kezdték kiszorítani. Ez alig néhány év alatt a nevelő-oktató munka „vészhelyzetéhez” vezetett. Nálunk ez az az időszak, ami Franciaországban a XIX. Század végén következett be. Ahogy Renan akkor megfogalmazta: „Ma az oktatás-nevelés kérdése a nemzet élet-halál kérdése.” – Az iskolának „tudásgyár”, „szolgáltató intézmény” funkciót szántak. Egyik nyáron Lillafüreden három napos konferenciát szerveztek „Adaptáljuk az ipari üzemek módszereit az iskolában” címmel. A tanulói jogok túlhangsúlyozásával megbontották a tanulmányi és az iskolai fegyelmet, eluralkodott az erőszak is.

4.4. A továbbiakban az új neveléspolitika alapján születőben lévő törvényről lesz szó. Megjegyzem, hogy a plurális társadalomban egymás mellett élnek konzervatív, kereszténydemokrata és más, az előbbieket vitató, tagadó nézetek. Az új oktatáspolitika nem zárja ki, hogy eltérő értékek érvényesüljenek egymást ki nem záró érvénnyel. A liberalizmus értékrendje például nemcsak eltér, de ütközik is a konzervatív elvárásokkal. Ennek ellenére elképzelhető egyes értékek egymás mellett élése, sőt liberális alapállású magániskola szervezése is.

4.5. A jobb megértés érdekében megkísérlem a különbségeket fellebbenteni. 1994-től szociálliberális nézetek kaptak hangot, 1998 és 2002 között ismét túlsúlyba jutottak a pedagógiai törvényszerűségek, majd 2002-től uralomra jutott a neoliberális eszmerendszer.

A liberalizmus oktatáspolitikája a párt (esetenként a pártelit) szempontjait képviseli. A konzervatív, a kereszténydemokrata oktatáspolitika összemberi értékeket és a pedagógiai törvényszerűségeket preferálja. Ott a profittermelés szempontjai, itt a személyiség, a közösségek érdekei dominálnak. Ott az iskolai munka az oktatásban merül ki, itt a személyiség és közösségek fejlődését szolgálja. Ott az egyén különállása a fontos, itt a harmonikus együttélésre nevelnek. Ott a digitális tábla elsősorban profitot biztosított, itt a nevelő-oktató munka hathatós eszköze.

5. Az új neveléspolitika alapján életbe lépő törvény új vonásai

–    Nem szolgáltatás, közszolgálat.

–    Szereplőinek a hatáskörét a kötelességek és a jogok egyensúlyában írja le.

–        A szakmai döntéseket szakemberre bízza.

–        Az intézmények önállóak maradnak, de az állami szerepvállalás megnő.

–        Bevezeti az ingyenes tankönyvellátást.

–        Tartalmi szabályozást ír elő.

–        Az érettségi követelményeit fokozza.

–        Szakmai ellenőrzést honosít meg.

–        A finanszírozást új alapokra helyezi.

–        Megteremti a differenciált és átjárható iskolarendszert.

–        A tehetséggondozást és a felzárkóztatást új alapokra helyezi.

–        A középiskolák feladatává teszi, hogy a tanulók körülbelül fele alkalmassá váljon felsőfokú tanulmányokra.

–        Megkívánja, hogy a tudás húzóerővé váljon.

6. Javaslatok

6.1. A törvény a Köznevelési Törvény címet kapja.

–    A vonatkozó életkor (3-18 év) dominánsan nevelőtevékenységet igényel.

–        Az oktatás nevelési eszköz, a leghatékonyabb.

–        Az érett személyiség a 18. életév táján/után alakul ki. Az önnevelés ebben az időszakban válik folyamatosan meghatározóvá.

–        A miniszter/államtitkár „nevelési-oktatási” jelzőt használhatna.

–        (Az információ és az oktató a felsőoktatásban is képvisel nevelő momentumokat, ám, mert ebben a korban már az önfejlesztésen van hangsúly, ott az oktatás szó használata az indokolt.)

6.2. A Köznevelési Törvény célját a köznevelés szabályozásaként értelmezem.

6.3. A köznevelés (-i rendszer) célját az alábbi részletességgel és módosítással javaslom leírni: „Az ember biológiai szükségleteinek, társadalmi lényegének, szellemi igényeinek figyelembevételével felkészíteni a gyermeket az életben való elindulásra, a szakma megválasztására. Cél a test fejlesztése, erősítése, edzettségének, munkabírásának fokozása, a higiénia szükségességének felismertetése, a társadalmi életben való aktív részvétel megalapozása, ismereteinek, képességeinek (tanulni tudás), készségeinek, jártasságainak, attitűdjeinek, erkölcsi értékrendjének, akaratának, érzelemvilágának erősítése, gazdagítása, az alakuló személyiség társadalmi beilleszkedésének segítése, irányítása; hazafiasságra, a nemzet, az ország építésére, védelmére való készség kialakítása.”

(A vitaanyagban meglévő alábbi résszel folytatva: „célja továbbá… aktívan részt vesz”–ig.)

6.4. A leírt cél a köznevelés egészében érvényes, megvalósításán munkálkodni kell, ám ez nem zárja ki, hogy az Alapelvekben foglaltak szerint „a szülőknek jogukban áll világnézetük szerint iskolát választani gyermekeiknek.”

7. Atársadalom plurális szerkezetű marad. Felszámolása nem is lehetséges, de nem is kívánatos, hiszen minden konkrét személyiség mindig különbségeket mutat. Ez természetesen inspirálja az együttgondolkodást, az együttes tevékenységeket. Az önkéntesen szerveződött, de a kényszerközösségek is együttműködve jelentősen többre képesek, mint a magányos emberek sokasága. Közösségben az összeadott erőfeszítés, de a személyiség különbségeiből fakadó egymást támogató tevékenység is megsokszorozza az eredményeket.

Újraolvasva írásomat, sajnálom, hogy ridegre sikerült. Baj, mert iskolarendszerünket talán az óvoda és alsó tagozat kivételével, hideg, sokszor rideg, indokolatlanul túlzott racionális légkör jellemzi, az ember csak megfelelő érzelmi töltöttséggel képes jól dolgozni a nehézségeket elviselni a korunk által megkövetelt kihívásoknak megfelelni. A művészeti nevelésnek mindenkit el kell érnie, nehogy féloldalasan, a szépet, a kellemeset nem ismerve töltsük napjainkat, töltsük el életünket. Meg hát a művészetek kikapcsolnak, regenerálják telített idegrendszerünket.

Mit Respeckt gesagt: „Tanügyi Bácsik! Engedjétek énekelni a gyermekeket.” (Kodály Zoltán)

Megjelent:

Mester és Tanítvány 27.

2010. augusztus 132.o.

Elolvastam a Szárny és Teher (ajánlás a nevelés-oktatás rendszerének újjáépítésére) c. fajsúlyos összegezést.

Egy alapos átszervezést az oktatásügyben minden érdekelt elengedhetetlennek tart. Engem az esedékes tennivalók közül elsősorban a nevelés, azon belül az erkölcsi nevelés megújítása foglalkoztat. Az ehhez a témakörhöz illeszkedő gondolataimat vetem itt papírra, mert a fejlesztő munka lényege a nevelés, és mert a mai hazai válságjelenségek közül az erkölcsi züllést tartom, egyrészt mindenre kiterjedőnek, másrészt a legveszélyesebbnek. „… ha az erkölcs megdől, Róma rabigába görbed”, figyelmeztet a múlt. – Az iskola ma még őriz fontos nevelési-oktatási értékeket, ám ránehezedik egy sor téveszme (tudásgyár, szolgáltató intézmény, vegyük át a termelés módszereit), a rohampszichózis, a globalizmust szolgálni akarása, a nevelő-oktató munka és a pedagógus lebecsülése, stb. (Itt jegyzem meg és húzom alá, hogy az oktatást eszköznek tartom. Igaz, a nevelés legfőbb eszközének!)

Átfogó, mindenre kiterjedő összegezést a már idézett Szárny és Teher c. munkában találtam. Én csak résztennivalókkal foglalkozom, olyanokkal, amelyek elhanyagolása, vagy átértelmezése káoszhoz vezetett a múltban, s amelyek az iskolák érdemleges, hatékony munkáját csaknem ellehetetlenítették.

Előzetesen egy hézagos történelmi vázlat az iskola, a nevelés múltjáról:

Az ifjú nemzedék nevelése a régmúltban a szülő és a közvetlen közösségek feladatai közé tartozott. A korábbi nemzedékek felhalmozott tapasztalatainak a summáját átadták az utódoknak. Ez azzal is járt, hogy, mert a fiatalság könnyebben, eredményesebben akarta elvégezni tennivalóit, nemcsak átvette a régit, de saját tapasztalata, gondolkodása eredményeivel bővítette, gazdagította is azt. Javult a munka eredményessége, szaporodott, de korrigálódott is az ismeretanyag. Lassan megszületett, külön vált az ismeretközlő személye, megjelent az iskola szükségessége. A sumerok 3000 évvel ezelőtt leírták, hogyan kell földet művelni, szántani, vetni. A leírtakat az olvasni tudók felolvasták, elmondták a földművelőknek. – Hazánkban az első iskolát a Szent Márton hegyen kolostorukban a Bencések alapították 996-ban, előbb, mint Szent István koronát kapott. Innen számítva a 2009/10-es tanév az ezertizennegyedik. – Mekkora távlat. Mekkora utat járt be a tanügy kies hazákban! Az egyházi iskolák elemi, vallásos ismereteket nyújtó intézményeitől az első (pécsi, budai, nagyszebeni) egyetemig, a ma megújulásra váró, felmérhetetlen értékeket megőrző iskolák sokaságáig. Virágzó évtizedek. Tatár-, törökdúlás, Trianon hatása, hogy csak végleteket jelezzek. Jellemző, ami a haza megcsonkítását követte, Klebelsberg nevével fémjelezve. Visszafejlődés a szovjet megszállás idején, zuhanás az iskolák államosítása következtében. Ismét éledés 1989-től, az egyházi iskolák újjászervezésével, párhuzamosan „a sokoldalúan fejlett ember” víziójával, majd a szociálliberális ámokfutás veszélyeivel szemben. – Ma ismét reális remény, hogy az új oktatásirányítás talán már a 2010-11-es tanévben megkezdi, és fokozatosan véghezviszi a feltétlenül szükséges tartalmi változásokat, hogy az iskolák magukhoz térhessenek, tehessék a dolgukat: nevelhessenek, taníthassanak.

Az új oktatásirányításnak – tudjuk – nem lesz könnyű dolga. Az előkészületek nagyon is sok segitséget jelentenek, ám mérhetetlenül sok még a feladat.

1. Alapkérdéssel kezdem.

A tudatos pedagógiai tevékenység mindig is feltételezte a célra irányultságot. A cél megfogalmazása a mai plurális viszonyok között csaknem lehetetlen, ha mint eddig, valamely társadalmi osztály vagy ideológia elvárásait akarjuk érvényesíteni. (A többi társadalmi csoportnak ez derogálna!) Az is kivihetetlen, hogy minden réteg, ideológia érdekeit külön megfogalmazva, rétegiskolákat szervezzünk. Miután a mai plurális társadalom felszámolását semmi sem indokolja, sőt megmaradását szinte mindenki evidensnek tartja, a pedagógia egyik feladata megtalálni azt a közöst, ami minden csoport, a teljes népesség valós érdekeit kifejezi, és ami egyidejűleg a gazdasági és az általános kulturális fejlődésének is bázisa. Van ilyen közös alap, mi magunk, azaz az ember. Köztudott, hogy minden ember egyidejűleg biológiai, szociális és szellemi lény. Persze az egyes ember személyiség is: az ember általános jellegének egyedi, sajátos konkrétsága. (Ember, egyidejűleg személyiség.) Az embernek, mint biológiai lénynek egészségre, edzettségre, munkabírásra, szórakozásra, stb. van szüksége. Szociális lényként sokféle társadalmi viszonynak az „eleme”, bizonyos társadalmi szerepeket tölt be („játszik el”), szellemi tevékenységet folytat: gondolkodik, akar, erkölcsiséggel, jellemmel rendelkezik. –   E két jelleg egysége adja a nevelési cél megfogalmazásának az alapját. Eszerint a cél, az általános emberi (biológiai, szociális, szellemi) fejlesztése, a személyiség (az egyediség) fejlesztésével párhuzamosan. Ez a munka a szülő, a pedagógus, a társadalmi és a természeti környezet, valamint az egyén együttes, egymást kiegészítő tevékenysége. Az ember exogén és endogén erők hatása, kölcsönhatása eredményeként fejlődik, lesz más, fejlődik, nevelődik. – Lesz többet érő!

Azt gondolom, hogy a nevelési célnak is megvan a maga történetisége. Szerintem abban az értelemben, ahogy erről Heller Ágnes beszél a genezis könyvének elemzése során, indokolva, miért szereti olvasni a Bibliát: „… az ezeken a szövegeken való gondolkodás kivezet – az éppen most – imádatába beleszédült korunkból, mivel minden, amiről itt szó van, túlmutat az időbeliségen. A nagyon ősi nagyon jelenvaló, a nagyon jelenvaló nagyon ősi.”¹ A múlt, a jelen és a jövő egymásra épülnek, az utóbbi nem megtagadja az előbbit, hanem ráépül. Ha a folyamat pozitív, meghaladja azt. Végül is egységet alkotnak. Azt gondolom ez a felismerés is alátámasztja a nevelés általános céljairól mondottakat.

Az általános cél felismerése lehetővé tesz bizonyos konkretizálást is. A közoktatás célját a következőkben fogalmazom meg: a korosztály fejlettségét figyelembe véve fejleszti, edzi a gyermek testét, megismerteti a fontos egészségügyi és higiéniai elvárásokat, sarkall ezek betartására, a közösségekhez (család, osztály, iskola, lakóhely, nemzet) való tartozást tudatosítja, alakítja, képviseli „az egymásért is vagyunk” gondolatot és gyakorlatot. Megtaníttatja a korszerű általános műveltség elemeit, alapvető összefüggéseit, alakítja a pozitív erkölcsiséget, a szilárd jellemet és akaratot. Segíti az egyénnek megfelelő szakma megválasztását, megalapozza a szakmában, illetve a felsőoktatásban való helytállást.

2. A célok megvalósítását csak a fejlesztőtényezők, az exogén és endogén erők együttműködése esetén, és csak akkor várhatjuk, ha nevelőtevékenységünk átgondolt, aktuális és pozitív entitásokra támaszkodik. Az általános értékrendszer fundamentumát már Mózes II. könyvében megtalálhatjuk. A tízparancsolat 3 első igéje a vallásos ember értékei, ám a többi általános emberi, társadalmi értékeket ír le. Ezeket én fundamentális értékeknek tartom. (Pálvölgyi szerint a fundamentális értékek: védd az ember életét és méltóságát, védd az ember környezetét és közösségeit, védd az ember alkotásait és javait.)² – Az emberiség történetének utóbbi két és fél évezrede bizonyság, hogy majdnem mindenütt elfogadják, kívánatosnak tartják ezeket. Viszont az is tény, hogy nagy rendszerességgel sérülnek. Mégis ható erők, figyelmeztető, óvó jelzőtáblák.

3. Napjaink szakírói – minden bizonnyal, mert társadalmunk  válság jelenségei közül a morális válság látszik a legsúlyosabbnak, – egy aktuális etika  kidolgozását tekintik sürgősnek.

3.1. Abból indulnak ki, hogy bár a XX. század elején még Jean Piaget nyomán, a fejlesztő feladatok közül a mentális rendszer látszott dominánsnak, mégsem ez a meghatározó. A kutatások arra utalnak, hogy az információ mennyisége és ezek feldolgozása meghatározóbb szerepet tölt be a nevelésben, nevelődésben, így az erkölcsi nevelésben is. Ez a körülmény arra ösztönözte a szakírókat, hogy az új koncepciót a konsturktivista pedagógiára /az uj ismeret a már meglévő tudásanyagra támaszkodva jön létre / építsék.³ Pálvölgyi Ferenc ezen az alapon dolgozta ki Az erkölcsi nevelés univerzális értékközpontú modelljét.  

3.2. Kívánatos lenne az említett modell alapos megismerése, de, mert  az eredeti mű megtalálható, most csak a modell érték rendszerét ajánlom az új oktatásirányítás figyelmébe az iskolákban történő terjesztés és felhasználás céljából.

Tehát, a részletekről a fent idézett tanulmány IV. fejezete⁵ ad teljes képet. Itt a modellben kidolgozott értékrend vázlatát idézem:

3.2.1. Az első pedagógiai szuperérték: Az emberi élet védelme

Komponensei /lehetséges összetevői/:

• életvédelem
• bátorság
• empátia
• jóakarat
• kötelességtudat
• önfeláldozás
• segítőkészség, stb.

3.2.2. A második szuperérték: Az emberi személy értékének és méltóságának védelme

Komponensek:

• bizalom
• elfogadás
• értéktudat
• határozottság
• önfegyelem
• tisztelet
• tolerancia, stb.

3.2.3. A harmadik szuperérték: A család és a társadalom védelme

Komponensek:

• felelősségérzet
• figyelmesség
• kötelezettségvállalás
• közösségi szellem
• megbocsátás
• nemzettudat
• szeretet, stb.

3.2.4. A negyedik szuperérték: Az igazság és a kölcsönös szabadság védelme

Komponensek:

• döntési képesség
• emlékezőképesség
• etikai érzék
• igazságosság
• kongruencia
• méltányosság
• önérvényesítés, stb.

3.2.5. Az ötödik szuperérték: A testi és lelki egészség védelme

Kompetenciák:

• aktivitás
• alkotóerő
• gyakorlati érzék
• harmónia
• nyitott gondolkodás
• kreativitás
• önkifejezés, stb.

3.2.6 A hatodik szuperérték: A szellemi értékek védelme

Komponensek:

• céltudatosság
• értékszemlélet
• jövőkép
• hagyományőrzés
• kíváncsiság
• műveltség
• önfejlesztés, stb.

3.2.7. A hetedik szuperérték: Az anyagi javak védelme

Komponensek:

• becsületesség
• megbízhatóság
• pontosság
• munkaszeretet
• karitativitás
• mértékletesség
• helyes gazdálkodás, stb.

A szuperértékek és a komponensek itt csupán tájékoztatásra, figyelemfelkeltésre szolgálnak. Felhasználásuk a fentebb idézett eredeti tanulmány ismeretét feltételezi. Azzal is csak orientációs szerepet tölthetnek be. Domináns bennük az erkölcsi, de univerzális értékeket is megfogalmazna, egyrészt abban az értelemben, hogy mindenkire érvényesek, másrészt, hogy elemei a nevelés egyéb területeit is áthatják.

Az ebben az írásban kidolgozott nevelési cél és az idézett értékközpontú erkölcsi nevelés (Pálvölgyi) jó összhangban vannak. A neveléselmélet az erkölcsi nevelés fő feladataként a közösségi, a humanizmusra, a munkára, a fegyelemre, a hazafiságra nevelést jelölte meg. E mellett értelmi, testi, esztétikai, technikai és világnézeti nevelést szorgalmaz. (Ez a mondat csak emlékeztetni akar!)

4. A személyiség fejlődésének az alábbi szakaszai különíthetők el az erkölcsi nevelés szempontjából:

4.1. Családi/óvodai fejlődési periódus, ahol a pozitív szokások, a magatartás, a viselkedés szabályainak elemei alakulnak ki a példa és a szoktatás, részben a meggyőzés eszközeivel is.

4.2. A 6-10 éveseknek a normák megértésével, jelentőségével is barátkozniuk kell. Sokféle ismerettel gazdagodnak. Pozitív és negatív viselkedési, magatartási jelenségeket is megítélnek már.

4.3. A 10-14 évesek előtt az a feladat áll, hogy a szociális környezet társadalmi, világnézeti jelenségeit megértsék, bírálják, sőt képesekké kell válniuk az egyezkedésre /párbeszédre/ is.

4.4. A 14-18 éves korban végbemegy a személyiség kialakulása, egyes személyiségjegyek megerősödnek, a morális tapasztalatokat értékelik, és azokat követik vagy bírálják. /A felnőtté válás időszaka./

4.5. A 18. éven túl alakul ki az érett személyiség, ám ez a korszak a köznevelés határain kívül esik már.

5. A továbbiakban az oktatásirányítás egyéb esedékes, változtatást igénylő tennivalóit jelzem:

5.1. Az oktatásirányítás munkájának fontos területe a NAT kidolgozása. Végre olyan NAT-ra van szükség, amely ténylegesen nemzeti, de európai műveltségi tartalmakkal is rendelkezik. Olyanra, ami alapértékeket, tudnivalókat, normákat tartalmaz. Előhívja a 18. életévig megszerzendő tudnivalókat, az ajánlott emberi értékeket. Ezek ismeretét meg követeli. Behatárolja a korosztályok ismeret- és kompetencia anyagát. Meghatározza a feljebblépés elvárásait.

5.2. A pedagógusképzést ki kell emelni a bolognai rendszerű egyetemi képzésből. Önállóvá kell tenni!

5.3. A felsőoktatásba történő belépéshez engedhetetlenül szükséges a felvételi vizsga. Ott meg kell kísérelni az alapműveltség meglétének vizsgálatát, és a pályaalkalmasság felderítését is.

5.4. Az 1-8. osztályok tanítóinak a képzésére 4 év elegendőnek látszik. Az alsó tagozatban használt módszereket ne váltsa fel azonnal a tanári magatartás. Egyrészt a 8. osztály befejezéséig ügyelni kell az alsó tagozatban szerzett készségek megerősítésére, fejlesztésére, másrészt a „szaktárgyak” anyaga vegye figyelembe, hogy a középiskola is tanítja ezeket. Tehát jól válogatott bevezető ismeretelemeket,  alapismereteket kell tanítani.

5.5. A középiskolák részére 2 szakos tanárképzés szükséges. Ehhez 5 év kell.

5.6. Mindkét képzésben jelentősen mélyebb, alaposabb neveléselméleti, oktatáselméleti és oktatáspszichológiai képzésre van szükség. Nélkülözhetetlen a metodikai és a meghosszabbított gyakorlati képzés.

5.7. A viselkedéskultúra kialakítása a középiskolában történhetne, ám mert ott sokszor elnagyolt, és mert a pedagógus munkájában átlagon felüli jelentőségű, kiegészítésére az egyetemi képzés során is szükség van.

5.8. A közoktatásban a tantervi követelmények fokozatos, erőteljes növelését látom szükségesnek (káros, ha nem értékelnek, ha nincs házi feladat, ha nem lehet osztályt ismételni, stb.). Az iskola az életre készít fel, az élet igen kemény munkát vár el! A középszintű érettségi igényszintje az érettségi leminősítése. Inkább végbizonyítványt! Az emelt szint követelményei sem érik el az érett ember nívóját.  (A magasabb érettségi követelményeket meg kell alapozni az általános iskolában és a középiskola első osztályától.)

6. Az iskolarendszer újjáépítésben káros lenne mindenfajta rohammunka. A jelen nívóra tekintettel alaposan előkészített, fokozatosan megvalósuló innováció indokolt.

7. Az új minisztérium rendelkezzen belső és külső elméleti bázissal (pedagógiatörténet, neveléselmélet, oktatáselmélet, oktatáspszichológia). A változtatásoknál szakemberek kontrollja szükséges.

A miniszter elismert szakember legyen. Az oktatáspolitikát beosztott (államtitkár) képviselje, aki pedagógus képviseletet is ellát (költségvetés, a pedagógiai presztizse).

8. Meg kell oldani a szakfelügyelet újraszervezését (elengedhetetlen az irányító munkához, de mindenekelőtt szaktanácsadást és ellenőrzést végezzen).
9. Országos Rendtartás kidolgozása is esedékes. Úgy, ahogy a NAT, ez is adaptálandó az iskolában (helyi igények, sajátosságok, tapasztalatok).
10. Gátat kell szabni a jogszabálydömpingnek és annak a gyakorlatnak, hogy az iskolákkal készíttetnek szabályzatokat.
11. Az iskoláknak nyugalomra van szükségük! A pedagógus eredményes és hatékony munkát csak bizalmi légkörben képes végezni.
12. A médiák bevonásával országos mozgalmat lenne jó indítani a szülői felelősség újraélesztésére, az iskolával való jó együttműködés szorgalmazása érdekében!

Az erkölcsi nevelés megújulása hitem szerint hozzájárul a nevelőmunka jobb eredményeihez. Ahhoz, hogy minden megszülető magyar, műveltségben több, akaratban erősebb, erkölcsben, lélekben tisztább, sorsban eredményesebb legyen elődeinél.

Jegyzet:

1. Imhol Vagyok, Múlt és Jövő Kiadó 2006. 286. o.
2. Pálvölgyi Ferenc: Az értékközpontú nevelés konstruktivista rendszere, III. rész Mester és Tanítvány 23. szám 149. o.
3. Nahalka István: Hogyan alakul ki a tudás a gyermekben. Konstruktivizmus és pedagógia
4. Pálvölgyi Ferenc: Az értékközpontú nevelés konstruktivista rendszere III. rész Mester és Tanítvány 23. szám 135. o.
5. Pálvölgyi Ferenc: Az értékközpontú nevelés konstruktivista rendszere IV. rész Mester és Tanítvány 24. szám 117. o.