Erdélyi Zsuzsa, székely archaikus imákból, népköltészetté avanzsált gyűjteményének címét vettem kölcsön, hogy a huszadik század elejétől megélt magyar történelem, hullámvasúthoz hasonlítható életútjának vázlatos képét megrajzolhassam. Ez a több mint száz év a felívelések és a mélységbe siklások, néha zuhanások kora, népem számára. A hegyre hágás és a lejtőn lépegetés váltakozása olyan sokszor ismétlődik, hogy ez a gyakoriság már-már lehetetlennek tűnhet. Ha nem éltük volna meg, el sem hinnénk. Ezt a vasutat a történelem építette, a „maga szeszélye”szerint. Mind a felívelő, mind a lejtős szakaszok igen eltérő időintervallumokat jelentenek. Mégis az a jellegzetességük, hogy az emelkedőn, épülő sínpár nehezebben és időigényesebben készült mindig.
Nézzük hát elsőként kissé részletesebben a huszadik századelőn az európai állapotokat!
A közhangulat Európában, de csaknem az egész világon optimista tónusú volt. ”Békeidőről” szóltak a polémiák, de a közbeszéd is. Víg nóták, táncok járták a falusi kricsmikben. A nagy- városok színpadain sorra szórakoztató darabokat lehetett látni. Háborúra, genocídiumra, holokausztra, sztálini tömegterrorra senki sem gondolt. Ilyesmi kizártnak tűnt. Az álmok „aranykort,” a vágyak legalább békét, nyugalmat ígértek, hirdettek.
Persze a szegénység nem szűnt meg. Nem nyílt mód arra, hogy legalább az ügyesebbje, a szorgalmasabbja elindulhasson a nagyobb szabadság megteremtésének göröngyös útján. Nem nyílt lehetőség, hogy minden-napi kemény munka árán, legalább néhányan, megszerezzék a nagyobb jólétet és az igényesebb kultúrát. Persze városon, és falun is akadtak néhányan, akik örököltek egy-egy kisebb nagyobb üzletet, földdarabot. Voltak nagyobb földbirtokosok, tőkések is. Európa szerencsésebb, /kapzsibb/ gyarmatokkal rendelkező, gazdag országaiban pedig ugyancsak növekedett a jólét. Sőt, szaporodott az a lehetőség, amelyben óriási vagyonok halmozódtak fel kevesek kezén. Ez pedig, az akkor is érvényes törvényszerűségek következményeként a hatalom koncentrálódását is maga után vonta. A felhalmozott pénz ugyanis olyan, mint a drog, mindig több kell belőle. Így érthető, hogy az idilli felszín alatt a hatalmaságok ugyancsak acsarkodtak. Versengtek a nagyobb területért, a még nagyobb koncért. A központi hatalmak megerősödésének ellenpontjaként létrejött Európában az Antant. Aztán már csak ürügy kellett, hogy a Balkánon kezdetét vehesse a háború. l914. június 28-án a szarajevói gyilkosság elindította a lavinát. Pontosan egy hónap multán a Monarchia megtámadta Szerbiát. Rövid idő után hadüzenetek sora következett. Európa égett, egészen1918 végéig.
A továbbiakban, szándékom szerint, hazánk történetéről adok képet a vasút szindrómára figyelve.
A kiegyezés /1867/ lehetőséget és lendületet is adott a gazdaság gyarapodására. Ennek jelei néhány éven belül érzékelhetőkké váltak. A mezőgazdaság korszerűsítése, de főként az iparosítás biztató eredményei erősítették az általános, huszadik század eleji optimista várakozásokat. Hazánkban is jelen voltak a bizakodás, a jobb jövő lehetőségének reményei. Voltak ugyan helyi aratósztrájkok a nagyobb részesedésért, de ezek részben kielégültek, ill. egyesség jött létre. Összegezve: az életviszonyokat, de közhangulatot a javulás reménye, és a tartós békében való bizakodás uralta. A huszadik század első, több mint tíz éve optimizmust sugallt. Hazánk, a hullámvasúton felfelé döcögött.
1914-ben, a hadüzenettel, ennek vége szakadt. Nagyon nehéz időszak vette kezdetét mind a hazai gazdaságban, mind a harctereken. Katonáink a frontokon megállták a helyüket. 1917 végén az olaszországi harcok során eljutottak a Piaveig is, de ez már az utolsó siker volt. A központi hatalmak problémái miatt a győzelem reménye hamarosan elszállt. 1918. október 27-én a Monarchia kormánya fegyverszünetet kért. Magyarországon pedig zavaros viszonyok teremtődtek. Az ország lejtmenete ugyan már a háború elején megkezdődött, hiszen a harcok óriási emberveszteséget okoztak már az első összecsapások során, és hát a háború költségei ugyancsak leterhelték gazdasági potenciálunka. 1918. okt. 30-31. után, az un. őszirózsás forradalom hatására a király Károlyit nevezte ki miniszterelnöknek. A kormány megalakulását követően a legelképesztőbb „kísérletezésekre” került sor. Fokozatosan, csak-nem teljes káosz lett úrrá. A trianoni békediktátum /1920. június 4./ aztán pontot tett a napirenden lévő „lőtőn” való lesiklás végére. Hazánk kétharmadát veszítettük el. Az ország kilátástalan helyzetbe jutott, mind az itthoni, mind a nemzetközi szintéren.
Hónapokig tartó huzavona után a pártok megegyeztek, hogy összehívják a nemzetgyűlést és abban is, hogy mik lesznek a legfőbb tennivalói. /Az államforma és az államfői tisztség rendezése./ 1920. március 1-én megválasztották Horthy Miklóst kormányzónak, kurtított királyi jogkörrel. Az ellenforradalmi tiszti különítmények tevékenyégét rövid idő alatt sikerült keretek közé szorítani. A júliusban magalakult Teleki kormány hozzáfoghatott a megcsonkított, de független ország megszilárdításához. Kezdetét vehette egy újabb felívelő szakasz kínkeserves beindítása. A sokat és számos irányból támadott Horthy, ill. kormánya már erőt képviselt IV. Károly kétszeri kísérlete kapcsán, amikor is katonai erővel hárította el a próbálkozást. Leginkább az a megfontoltság és körültekintés írható javára, amivel megválasztotta a kormányfőket. Hozzáértő személyiségek kerültek a minisztériumok élére. A közigazgatás átfogó szervezete és a minisztériumok személyzete ugyancsak jó erőkből regrutálódott. Csak egy példa Klebelsberg belügyi és még inkább oktatásügyi miniszteri tevékenysége. Belügyminiszterként mindössze alig egy évig tevékenykedett, de a belső rend megteremtése érdekében ez alatt is maradandót alkotott. A kormány helyesen értékelte az ország aktuális helyzetét és az esedékes tennivalók helyes sorrendjét is megtalálta. A megcsonkított ország legfőbb tennivalóit abban látták, hogy rendbe kell tenni az oktatásügyet. Erre támaszkodva lehet remény a gazdaság talpra állítására.
„A jól elrendelt munka, szóval az ész a nemzeti gazdaság talpköve.” !Széchenyi gondolata./ Ez lett az eligazító eszmei mondanivaló. Ennek jegyében épültek iskolák, tanítólakások, emelték az érettségi követelményeket. Érettségi bizonyítvány csak érett embernek dukál – mondták. Sorra került a határokon túlra jutott intézmények, elsősorban a felsőoktatás áttelepítése, és a tanintézetek lehetséges kedvező finanszírozása. Mindezt a társadalom, és a nagygazdaságok bevonásával, sikeresen oldották meg. Beindult a mezőgazdasági termelés és az ipar is elindult a síneken, felfelé. A legkényesebb kérdéskör a honvédelem volt. A békeszerződés csaknem
a nullára redukálta a véderő létszámát és felszerelését. Voltak kísérletek ennek a kínos és igazságtalan kívánalomnak a negligálására, de csak ifjúsági egyleteket tudtak felhasználni, valamiféle honvédelmi előképzés céljaira. Ugyanakkor a levente mozgalom törvényes kereteket kapott.
1922-ben Magyarországot felvették a Népszövetségbe. A gazdaság már-már újra prosperált. Új lökést kapott a kulturális élet, azzal is, hogy 1925-ben megkezdte rendszeres műsorsugárzását a magyar rádió. Jelentős és kedvező lehetőség volt, hogy 1927-ben a koronát a pengő válthatta fel. Az új valuta erős és elfogadott lévén, pozitív szerepet játszott itthon és külföldi kapcsolatainkban is.
Az újra prosperáló élet, a csonka hazában, 1929-ben, ismét síntörést szenvedett. A világválság regresszív hatása minden gazdasági ágazatra kiterjedt. 1933-ra pedig pénzügyi válságban tetőzött. A legkevesebb áldozattal a vidék vészelte át a krízist. És a vonat is ott indult újra felfelé. A harmincas évek második felében tovább élt és pozitívan hatott a kultúrára épülő nemzetstratégia. Ennek vidéki harcosai,- többek között a hazaszeretetre nevelt tanítók, a nemzet napszámosai voltak.
A gazdaság lassú fejlődése az évtized végéig reményeket keltett. Európa azonban nyugtalan volt egy sor régi sérelem okán és az új hatalmi vágyak bűvöletében. Nyugaton a német náci terjeszkedési törekevések, keleten a szovjet internacionalisták acsarkodása közvetlen veszélyt jelentettek hazánkra is. A körülmények szövevényében észlelhető érintettségünk dilemmát jelentett nekünk is. És nem váratlanul, megkezdődött a második világháború.
Ezzel vette kezdetét Európa és hazánk új és évtizedekig elhúzódó lejtmenete. A nácik nyugaton elért könnyű térhódításai, és a korszerű hadfelszerelés reményt jelentett számukra az eredményes, győzelemmel kecsegtető hadjárathoz. Néhány alkalmi szövetségesüket, Magyarországot is, könnyű szívvel feláldozták. Hazánk ugyan ódzkodott a háborúban való részvételtől, de határaink újra írásának reménye mégis részvételre sarkallta az államvezetést. Az első bécsi döntést /1938/ reményt keltőnek gondolták, bár ez nem jelenthette a részvétel igazolását. 1939-ben aztán Kárpátalját is visszakaptuk. Sőt, 1940-ben Észak-Erdély is, ismét a miénk lett. Ezek a „mézesmadzag” szerepű tények oda vezetettek, hogy Magyarország, a Jugoszlávia elleni hadüzenettel /1941/ belépett a II. világháborúba. Némi kilátástalan egyezkedést követően pedig a 2. magyar hadsereget a Don kanyarban vetették be, ahol a tél folyamán felmorzsolódott /1943/. 1944.már.19-én a németek megszállták hazánkat. A szovjet csapatok szept. folyamán elérték a magyar határt. Október 15-én Horthy bejelentette a háborúból való kilépést. Nem mondhatni, hogy ez a bejelentés előkészületek nélkül történt, de nem volt szervezett. Ez a magyarázata, hogy csapataink nem álltak át. A német jelenlét pedig lehetővé tette Szálasi uralomra jutását, Horthy menesztését, száműzését.
Sem Szálasi, sem a németek nem akadályozhatták már meg, hogy Debrecenben dec.21-én összeüljön az ideiglenes nemzetgyűlés, akkor még lanyha szovjet ellenőrzés mellett.
Az ideiglenes kormány, szovjet igény szerint. megkezdte Debrecenben az új hadsereg szervezését. 1946. április közepén a 6. hadosztály vonatra szállt. Május elsején egy hadnagy képviselte a körmendi ünnepségen, a magyar hadsereget. A katonai egységek pedig átlépték az osztrák határt, azzal a paranccsal, hogy ott kapják meg a németek elleni bevetéshez szükséges hadfelszerelést. A békekötés /máj.8./ miatt erre nem került sor. A 6. hadosztály parancsnokságát Almádiba telepítették. A 17. gyalogezred Székesfehérvárra került. Az ezred közvetlen egységekből alakított zászlóaljat pedig Polgárdiba vezényelték azzal a feladattal, hogy biztosítsák a Balaton és a Velencei tó között a közutat, az olajvezetéket és a vasútvonalat. A zászlóalj, a feladatot 1946 májusáig látták el, amikor is az összes alakulatot feloszlatták.
Az a lejtmenet, amelyről most szó van, tulajdonképpen a háborúba való belépéssel vette kezdetét, a nyilas uralom óriási károkat okozott, de a bajokat a szovjet megszállás, ill. a kommunista uralom okozta. Ez utóbbi két tényező nem csak felborította az államrendet, de a társadalom egész szerkezetét, sőt az emberek egyéni arculatát is átformálta néhány év alatt, ugyannyira, hogy joggal mondhatjuk: más, sokak számára idegen és gyűlöletes világ és élet vette kezdetét és ásta be magát az emberek mindennapjaiba és érzésvilágába. Ez a hatás társadalmunkban mindmáig jelen van és oka a kibontakozás, a nemzeti önmegvalósítás késlekedésének.
Ha a második világháború történetét igen röviden el akarjuk mondani így fogalmazhatunk: Náci sikerek 1943 végéig. A szövetségesek felülkerekedése és győzelme, 1945. május.
Országunkban a szovjet jelenlét és a kommunista diktátum megfojtotta a nemzeti létezés alapjait is. Az emberek többsége letargikus állapotba került, hiszen az önrendelkezés minden lehetőségét megszüntették. A vezető posztokat az Oroszországból hazajött emigránsok és részben az itthoni lumpen elemek foglalták el. Az ipari létesítmények élére hasonszőrű „munkás vezetők”kerültek. A mezőgazdaságot átszervezték, Kulákoknak, osztályidegeneknek minősített emberek ezreit internálták. Megszűnt minden lehetőség a politikától mentes életre. Még az iskolák oktatási anyagában is dühöngött a kommunista párt dicsőítése.
. A nemzet ébredésének előjeleit 1953 során észlelhettük. A vezetőket júniusban Moszkvába rendelték és Rákosit Nagy Imre váltotta a miniszterelnöki poszton. Aki új gazdaságpolitikát hirdetett és számos könnyítést ígért. Rákosi még egyszer ugyan, rövid időre, hatalomra jutott, de a hullámvasút megint, csikorogva, de felfelé kapaszkodott. Október 16-án megalakult a MEFESZ. A budapesti Műszaki Egyetemen kidolgozták a 16 pontot, ami a forradalom programjává vált. A forradalom útjára indult és dicső küzdelem után a szovjet tankok tüzében felmorzsolódott. Szellemét azonban nem lehetett többé elfojtani. A Kádár vezette diktatúra, a megtorlás, a kivégzettek, börtönbe vetettek hosszú sora szenvedte meg fellobbant szabadság vágyunkat. De ma már biztosan mondhatjuk: nem volt hiábavaló. Igaz, hogy még sok időnek kellett el telnie, míg a szovjet csapatok elhagyták országunkat és szabad választással dönthettünk új világunk jövőjéről. Azóta a magyar nemzet megint elkezdett felfelé kapaszkodni. Igaz a visszaesések sem maradtak el, de 2010 óta megnőttek reményeink. Persze tudjuk még sok a tennivaló. Közülük gazdaságunk dolgai, az azt megalapozó oktatás-nevelésügy, és minden egyéb tennivaló napi gondokat és feladatokat jelent. A szükséges helytállás egyidejűleg küzdelmet is jelent lustaságunk, könnyelműségünk és egyéb gyengeségeink ellen és küzdelmet az idegen eszmék, a külföldi érdekeltségek, valamint a nemzetközi tőke behatolási törekvéseinek következményei ellen. Közben még arra is gondolnunk kell, hogy honfitársaink jelentős hányada nem rendelkezik a küzdelemhez szükséges felkészültséggel, rutinnal.
Hazánk a hullámvasúton, a közelmúlt évtizedekben lefelé araszolt. Aztán, nagy nehezen megkapaszkodott és megtorpanásokkal ugyan, de idővel megtalálta a hegymenethez szükséges eszközöket, eljárásokat. Ezek segítségével mindig elindult egy új európai magyar úton, felfelé.
Mindezt összevetve és összegezve: magyar nép útja, a Kárpát-medencében, ezeregyszáz éven keresztül sokszor volt felívelő, talán ugyan annyiszor lefelé tendáló. Izgalmas, fordulatos történelem ez! S ebben legmesésebb, hogy ha a hegymenet elején törpe állt az élen, ha fel is kapaszkodtunk egy-egy bércre, a vezér a tetőre érve is csak törpe volt. A lefelé csúszás idején pedig mindig akadt egy-egy óriás, aki, ha elbuktunk is, a gödörben is, óriás maradt. Még tán annyi kívánkozik ide, hogy bár mesés elemekkel dús ez a történetet, még sem mese, hanem a színtiszta igazság!