A múlt század nyolcvanas éveinek közepétől világossá vált a kommunista éra bukása. Ezt a kommunista párt vezetésének számos tagja nemcsak tudta, de indíttatást érzett arra is, hogy a tagság képzettnek tartott részével erről szót váltson. Egy jellemző mondatot idézek: „Emberek, a közeljövőben a hatalomról a párt kénytelen lesz lemondani. De tudnotok kell, hogy a magyar gazdaság nagyobbik hányada a kezünkben van, vagy képesek vagyunk annak megszerzésére. Mert ez tény, a politikát is hamarosan ismét birtokolni fogjuk.”Az események azzal folytatódtak, hogy 1988 októberében létre jött a Nyilvánosság Klub azzal a deklarált céllal, hogy a sajtó szabadságát kiszélesítsék. A kezdeményezők azonban csupán reformokat és nem a rendszer megdöntését gondolták feladatuknak. Ez az esemény mégis jelentőséggel bír a további történések szempontjából.
Az 1990 őszén történt szabad választások következtében az Antall kormány vette kezébe az ország irányítását. A lehetőség ugyan meg volt, hogy a forradalmi úton elinduljunk, de erre nem került sor a kormány bizonytalankodása miatt sem, de kötötték a választás során létrejött alkuk is.
2010-ig izgalmas hatalomváltásokat éltünk meg. 1998-tól a Fidesz kormányozott ugyan, de a négy év nem hozhatta meg, a sokak által várt, gyökeres fordulatot. Nem tudtuk elindítani sem a forradalom motorját . A tapasztalathiány is, a körülmények is akadályt képeztek, de az elszántság is hiányzott akkor még.
A Meggyesi, Gyurcsány, Bajnai kormányok, a szociálliberális eszmeiség, a hazaárulást súroló külfölddel való paktálás és alávetettség, gazdaságilag tönkre tette az országot. Eladósította nem csak az államot, de a hitelpolitika miatt, igen sok állampolgárt is. – Más oldalról nézve ez az időszak alkalmat adott a Fidesznek a tanulságok levonására, a tanulásra, a tapasztalatgyűjtésre, a felkészülésre: a gyökeres változtatások előkészítésére, a szükséges törvénykezési kurzus rapid megvalósítására. Most már nem volt helye a töprengésnek. Cselekedni kellett! Még akkor is ha nyilvánvaló volt, hogy a radikális változtatás hazai ellenzői, itthon és külföldön is minden erőt megmozgatnak majd, hogy megakadályozzák érdekeik csorbulását, lehetetlenné tegyék a nemzet döntő többségének megújulásra irányuló óhaját. 2010-ben mégis erre került sor. A párt kétharmados többséget szerzett a hazai ellenzék és a külföldi patrónusok megdöbbenésére.
Most szinte azonnal megkezdődött a munka. A már előkészített alaptörvényt rövid idő multán megszavazta a parlament. A nemzet ünnepelt: visszatértünk a Szent Istváni útra. Ez az út eddig tele volt kitérőkkel, göröngyökkel. A jövőt másként képzeljük.„Alaptörvényünk, jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. Élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.” Az új forma születése a jogrend megújításával kezdődött. Folytatása a közigazgatás átszervezése, az egészségügy, az oktatás átalakítása, stb. stb. Az új földtörvény megalapozza, hogy a föld a magyar közép- és nagybirtokosok hozzáértő kezén maradva biztosítsa a hazai szükségleteket, sőt, egyes termékek esetében, kivitelre is termeljen. Két év alatt annyi változás történt, mint máskor egy évszázad alatt. A sietséget indokolta a hazai ellenzék bősz ellenállása, akik a hazaárulás bűnét is súrolva nem átallottak a külföldi „segítséget, támogatást” kérni. A hazai ellenerők minden lehetséges eszközt, a brutálisakat is bevetve támadták a változásokat. Ahogy várható volt, nem maradtak el a külföldi beavatkozási kísérletek. Sőt az EU sem maradt ki a támadók soraiból. A globális tőke által is támogatott baloldali /szocialista, liberális, stb./ és a globális tőke maga is, teljes vehemenciával rohamozott. Tudván tudják, hogy forradalom zajlik Európa egy kis, lebecsült közép-keleti országában. Valószínűsítik, hogy ez a törekvés másutt is lángra kaphat. Bizonyára csodálkoznak, hogy itt nincs rombolás, azon is, hogy fejek sem hullnak. Hogy konzervatív, szerintük visszafelé mutató, törekvések kaptak lábra. Persze a számukra egyetlen lényeges probléma: a lakosok, dolgozók kizsigerelése, a változás után, már ténylegesen kérdéssé válik. Érdekes bizonyság erre Soros György magyarországi szerepe. Nyíltan és köz érhetően nyilvánította ki, hogy a hazai konzervatív erők, a globális tőke számára, nem kívánatosak.
A fentiek köteleznek: tegyük egyértelművé a forradalom tartalmi lényegét. A Wikipédia szócikkei között azt olvashatjuk, hogy a forradalom gyors, megrázó társadalmi folyamat, ami átrendezi a társadalmi és politikai intézményrendszert. Kérdéses lehet, hogy ami az elmúlt három évben nálunk lejátszódott gyors esemény sorozat-e. Minden bizonnyal mert, mint történt, két év elegendőnek bizonyult a társadalmi és a jogrendszer törvényi átalakítására. Van persze ehhez hozzáfűzni valónk is. Az egyik, hogy rendhagyó, a sorrend. Elsőként került sorra a társadalmi és a politikai intézményrendszer jogi átalakítása . Másutt, régebben ez mindig későbbre maradt. A másik, hogy a jogrendszer folyamatos kiigazításra, korrekcióra szorul. És ez a befejezhetetlen feladat a változások, de az egyre jelentkező újabb követelmények miatt is. Jellegzetessége a fülkeforradalmi jelleg is. Szavazással, kétharmados többséggel hatalmazták fel a szavazók a Fideszt és Keresztény Demokrata pártot az átalakítás feladatainak irányítására. A fentiekből nyilvánvaló, hogy a forradalom még nem zárult le. Egyrészt az új jogrendszert hatékonnyá kell tenni, másrészt ezzel párhuzamosan a folyton változó társadalmi igényeket sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ez is ad új és új tennivalókat jelent. Harmadsorban még meg kell vívni a hatalom tartósságáért is harcunkat a belső és a külső ellenerőkkel szemben. Ez utóbbi tennivaló látszik igazán izgalmasnak. Aztán az új választásokra való felkészülés is napirenden van. A győzelem érdekében sok apró munka már ma esedékes. Meg kell tartani szavazóinkat, újakat lenne jó toborozni. Szélesíteni kell a velünk együttműködni hajlandó emberek és szervezetek körét. Minden szavazatra szükség van! Kivárásnak, könnyelműsködésnek helye nincs!
Vélhetően 8, 12 év múltán lesz olyan erő nemzeti államunkban, hogy a forradalmi időszakot lezártnak tekinthetjük. Közben fokozatosan felzárkózhatunk Európa gazdagabb nemzetei közé és, reményeink szerint, együtt más népekkel. Nyugalmasabb, emberibb korszaknak lehetnek részesei utódaink. Tudom mindnyájan szeretnénk részesülni ebből, de ez a perspektíva is igen kecsegtető lehet az emberebb ember, tehát az akkor élő mindnyájunk számára.
Forradalmunk eredményes befejezéséhez tehát még két, három választási ciklus megnyerésére van szükségünk. Ennek egyik magyarázata a fülkeforradalomban található. Megmaradtak, vérveszteséget nem szenvedtek az ellenfelek és a küzdelmet sem adták fel. A még döntőbb tényezőt az erkölcs jelen állapotában lelhetjük meg. Kétségbe ejtő, hogy a legelemibb embert érintő értékek tisztelete, védelme mennyire kiveszett a közéletből. A lopástól az ember életének kioltásáig mindenféle bűnnek naponta tanúi vagyunk, a bűzlő
korrupció pedig minden emberi tisztességet megkérdőjelez. Az okok között találhatjuk a szekularizációt, de azt is, hogy a szeretet már-már eltűnőben van az emberek közötti kapcsolatokból. Társadalmunkat az atomizálódás ördöge is veszélyezteti. Érzékelhető, tudható, hogy a változtatáshoz a kezdeti eredmények csak az alapokat képezik.
Forradalmunk következő szakaszában meg kell kísérelni az erkölcsi rend legnagyobb támaszának, az egyháznak a megerősítését, mert azt remélhetjük, hogy segítségével nem csak a tartalmas emberi körösségek történelmi szerepét állíthatjuk vissza, de biztosíthatjuk az ember életének, méltóságának, közösségeinek, környezetének, tulajdonának és alkotásainak tiszteletét, védelmét is. Az erkölcsi és a társadalmi rend helyre- állításának korszakába jutottunk, ám megvalósulásáért még sok a tennivaló…